• epe
• gyógynövények
• máj

Közönséges párlófű, az epe- és májműködés szabályozó gyógynövény

Már az ókori Egyiptomban ismert és tisztelt növény. Mágikus erőt tulajdonítottak neki, a negatív energiák eltérítésére és a rossz szellemek elűzésére használták. Vastag gyöktörzse 30-60 cm hosszú, gyéren elágazó. Szára 1 m-nél is magasabbra nő, egyenes, kevésbé elágazó, szőrös mirigyektől pontozott. Levelei 10-20   cm   hosszúak,   szárnyasán összetettek, fűrészes szélűek. Alapjuknál pálhalevelek találhatók. A levelek felszíne sötétzöld, fonáka világosabb, molyhos.

Virágzata füzér, a virágok rövid kocsányon fejlődnek, a szirmok sárga színűek, aprók, hamar lehullanak. A csésze szőrös, felületét mély barázdák tagolják. Jellemzőjük, hogy a virágokról hiányoznak a mézfejtők, ezért nektárban szegények, a virágokat kevés rovar látogatja. Ezért a megtermékenyülés autogám módon jön létre, a szétnyíló bibeszál felé hajló porzólevelek révén. Júniustól augusztusig nyílik. Termése két makkocska.

Virágzás után a magház lefelé hajlik, csúcsán a horgas sertéle merevekké válnak, melyekkel az állatok szőrére, az emberek ruhájára tapadnak. A drogot a fiatal virágzó növény felső 50 cm-es leveles hajtása adja. Július-augusztusban gyűjtik. Jellemző illatú, kesernyés ízű. Szerepel a magyar gyógyszerkönyvben.

Kémiai alkotórészek:

A szár fő hatóanyaga a gallotannin. A levél legnagyobb részben katechin típusú cserzőanyagot tartalmaz. To­vábbá: kevés illóolaj, kovasavas sók, flavonoidok, triterpénszármazékok, keserűanyagok, nyálka.

Hatás:

epe-, májműködést szabályozó, gyulla­dáscsökkentő, antibakteriális (a bélfóra hasznos baktériumait nem befolyásolja), összehúzó.

Alkalmazás:

Teája finom üdítőital, libapimpóval, cickafarkfűvel lehet kombinálni, így erősebb hatás érhető el (egyenlő arányú teakeveréket ké­szítsünk!). Az epehólyag, az epeutak gyulladásos megbetegedései, vastagbélgyulladás, hasmenés, gyomorhurut, bélhurut esetén fogyaszthatjuk. Hatásosan kezelhetjük vele a pattanásos, gyul­ladt arcbőrt, légzőszervi hurutokat, vizelettartá­si problémákat – vesevédő teák alkotórésze.
Reumás panaszoknál fürdőkúra formájában java­solják a kezelés kiegészítésére. 200 g drog forrázatát adjuk egy kád vízhez, is isszák a szabály szerint elkészített teát, napon­ta kb. 1 litert. A drog cserzőanyagai összehúzó, antibakteriális hatásúak, mérséklik a gyulladásos folyamatokat.

Külsőleg:

A teát torok-, mandulagyulladás­kor öblögetőszerként naponta többször alkal­mazzák. Pattanások, kelések, bőrgyulladások borogatószere. A kozmetikai ipar is felhasználja: samponok, hajszeszek, szájvizek stb. alapanyaga.

Jellemző vegyületek, hatóanyagok

A párlófű 4-10% katechintípusú (nem hidrolizálható) cserzőanyagot tartalmaz. Kísér­letesen igazolt antibakteriális, empirikusan bizonyítást nyert hasmenés-csillapító hatása ezekhez a vegyületekhez köthető.

Farmakológia, gyógyászati alkalmazás

Hagyományos alkalmazás

A párlófüvet a népi gyógyászatban külsőleg és belsőleg is használták. A szájon át fogyaszt­va nem csak hasmenés csillapítására, hanem számos más betegség (pl. tüdő-, májpanaszok stb.) kezelésére használták, amelyek esetén hatásossága nem bizonyítható a tudomány eszközeivel. Külsőleg torok- és szájöblögetésére, szájpenész kezelésére alkalmazták.

Preklinikai vizsgálatok

A terápiában a cserzőanyagoknak azt a tulajdonságát aknázzák ki, hogy a a fehérjékkel kovalens kötést képezve irreverzibilisen kicsapják azokat, és így védőréteget alkotnak a nyálkahártya és a bőr felszínén, csökkentve a bél érzékenységét és a szekréciót, gátolva a toxinok felszívódását, mérsékelve a bőr vagy a nyálkahártya gyulladását. A cserzőanyagok antibakteriális hatásúak, valamint megkötik a toxinok egy részét, ezért fertőzéses eredetű hasmenések esetén is kedvező hatásúak.

Humán bizonyítékok

A cserzőanyagok obstipáns hatását jól dokumentálták, de az egyes drogok esetén (így a párlófű esetén is) gyakran hiányoznak a humán vizsgálatok. A párlófű gyógyászati al­kalmazása tradicionális felhasználásán és a vegyületcsoporttal kapcsolatos farmakológiai ismereteken alapul.

Indikációk, adagolás

A drog belsőleg alkalmazva enyhe hasmenés enyhítésére, ezen kívül külsőlegesen a száj­nyálkahártya vagy a bőr gyulladásának csillapítására használható. 1,5 g drog 150 ml víz­zel készült forrázatát naponta 2-4 alkalommal lehet fogyasztani. Külsőlegesen a párlófű 10%-os forrázatát gargarizálásra, a gyulladt bőr lemosására és borogatásként alkalmaz­hatjuk.

Nemkívánatos hatások, ellenjavallatok, interakciók

A cserzőanyagok poláris vegyületek, nagyon rosszul szívódnak fel, ezért hatásuk a gyo­mor-béltraktusra lokalizálódik. Nagy dózisban irritálhatják a nyálkahártyát és a bőrt, ezért gyulladásos bélbetegségekben és bőrsérülés, hámhiány esetén kerülni kell a drog túlzott alkalmazását. A cserzőanyagok gátolhatják a gyógyszerek, ásványi anyagok fel­szívódását, az ajánlottnál nagyobb dózisban történő alkalmazásuk székrekedést okozhat. Hosszú távú belsőleges használat esetén az emésztőenzimek gátlása miatt emésztési pa­naszok jelentkezhetnek.

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.