• baba etetése
• szoptatás

Mennyi anyatej kell a gyereknek?

„Hogyan győződhetnék meg arról, hogy a szopós kisfiam eleget eszik-e?”

Üveges etetésnél a kisbaba jóllakottságát maga az üres cumisüveg bizonyítja. Szop­tatásnál már több figyelem kell ahhoz, hogy megállapítsuk, jól tápláljuk-e a ba­bánkat. Szerencsére számos jel van, amely­nek segítségével megbizonyosodhatunk arról, hogy a gyermekünk kellő mennyi­ségű anyatejet fogyaszt.

A kisbabának naponta legalább öt­ször van nagy, csomós, mustárszínű széklete?

Az első hetekben naponta öt­nél kevesebb széklet nem megfelelő táp­lálékfelvételt jelezhet. (Hathetes kortól három hónapos korig a székelések száma lecsökken napi egyre, vagy akár két-, háromnaponta egyre.)

Valahányszor etetés előtt tisztába tesszük, nedves a pelenkája?

Az a baba, aki naponta nyolc-tízszer ürít vizeletet, elegendő mennyiségű folyadékot kap.

A vizelete színtelen?

A kevés folyadék­hoz jutó kisbaba vizelete sárga, esetleg halszagú, és/vagy húgykristályokat tar­talmaz (ezek téglapornak tűnnek, a pelen­kának rózsaszínes-piros színezetet adnak; mielőtt a kismamának megjön a teje, ez normális jelenség, de később már nem).

Szoptatás közben hangos nyeldeklés és kortyolás hallatszik?

Ha nem így történne, a babának valószínűleg nem lenne mit nyelnie. Ne aggódjunk azon­ban a viszonylag halk szopás miatt sem, ha a kisbaba súlya gyarapodik.

A kismama feszülést érez a mellében, amikor megindul a teje?

A feszülés a tej termelődés kedvező jele. Ha reggel fel­keléskor vagy szoptatás után 3-4 órával feszesebb a mell, mint közvetlenül a szop­tatás befejezésekor, ez arra utal, hogy rendszeresen feltöltődik tejjel – és arra is, hogy a baba rendesen lecsapolja. Ha nem érzünk feszülést, de a baba jól fej­lődik, nincs ok aggodalomra.

A kismama érzi a tejkiürülést, vagy tej szivárgást észlel?

A kismamák a ki­ürülést különbözőképpen élik meg, de a szoptatás kezdeténél ez az érzés minden esetben arra utal, hogy a tej a tej csatornákból a mellbim­bó felé folyik a baba kielégítése céljából. Nem minden kismama veszi észre a tej-kiürülést, de a hiánya (továbbá az, hogy a baba nem hízik) figyelmeztető jelzés.

A szülés utáni első három hónapban nincs menstruáció?

A szoptatós kisma­mák havibaja általában nem jön meg, és főleg nem az első három hónapban. A menzesz korai megjelenése a hormon­szint megváltozásának tudható be, és nem megfelelő tej termelődésben tükröződhet.

Kérdés szoptatással kapcsolatban:

„Úgy gondoltam, a gyermekem eleget eszik, de az orvos azt állítja, hogy a testsúlya nem nő elég gyorsan. Mi lehet a gond?”

Sokféle oka lehet, hogy a baba miért nem hízik az anyatejen. Sok közülük könnyen orvosolható, így a baba tovább szophat, és gyorsabb gyarapodásnak in­dulhat.

Lehetséges probléma: Nem elég gyak­ran etetjük a babát.

Megoldás: Növeljük az etetések számát legalább napi nyolc-tízre. A szoptatások között ne teljen el három óránál több napközben és négy óránál több éjsza­ka (a négyórás napközbeni időszak cumiból etetett babáknál javasolt). Ilyen­kor az alvó babát fel kell ébreszteni, hogy el ne mulassza a vacsorát, vagy ak­kor is meg kell etetni a kis éhezőt, ha egy órával azelőtt fejezte be az étkezést. Ha a gyermekünk jól tűri az éhezést (van ilyen újszülött), és soha nem köve­teli ki az etetést, akkor nekünk kell ke­zünkbe venni a kezdeményezést, és ki­alakítani számára egy sűrű étkezési prog­ramot. A gyakori szoptatások nemcsak a baba gyomrát töltik meg (és kerekítik ki a testét), hanem a tej termelődést is serkentik.

Lehetséges probléma: Szoptatásoknál nem ürül ki teljesen legalább az egyik mell.

Megoldás: Ha egy mellen legalább tíz percig szoptatunk, attól az emlőnek kel­lőképpen ki kell ürülnie. Ha a baba el­végezte ezt a feladatot, vegyük a másik mellünkre olyan hosszú (vagy olyan rövid) időre, amennyire ő szeretné. Ne felejt­sük el, hogy minden szoptatásnál válto­gatni kell, hogy melyik mellel kezdünk.

Lehetséges probléma: A mellen töltött idő túl rövid.

Ha öt perc elteltével (vagy mielőtt a szopás befejeződött volna) át­tesszük a másik mellre a babát, akkor megfosztjuk a súlygyarapodáshoz szük­séges zsíros, gazdag utótejtől.

Megoldás: A kisbabát figyeljük, és ne az órát, így biztosak lehetünk benne, hogy az utótejet is megkapja, nemcsak az előtejet.

Lehetséges probléma: A baba lusta vagy nem tud jól szopni

Az oka lehet az, hogy koraszülött, beteg vagy a szájfejlődése rendellenes (például farkastorok, lenőtt nyelv).

Megoldás: Minél kevésbé hatékony a szopás, annál kevesebb tej termelődik, és a baba annak a veszélynek van kitéve, hogy nem gyarapodik. Ha a baba jól szopik, akkor a mell ingerlésével kell segíteni az elegendő tej termelődést. Ez mellszívóval oldható meg, amellyel min­den etetés után kiürítjük a mellet (fog­junk fel minden csepp tejet, és használ­juk fel később üveges etetéshez).

Amíg a tej termelődés nem megfelelő, a gyer­mekorvos (szoptatás utánra) valószí­nűleg kiegészítő, tápszeres etetést fog javasolni cumisüvegből, illetve ajánlani fogja egy kiegészítő táplálkozási segéd­eszköz, az SNS (Supplemental Nutrition System) alkalmazását (a képet lásd a következő keretes szövegnél). Az SNS előnye, hogy itt nincs szükség mestersé­ges mellbimbóra, ezért a babát nem za­varja meg az anyai mell és a cumisüveg eltérő mérete.

Ha a baba könnyen elfárad, mind­két mellen csak rövid ideig tanácsos szoptatni (a maradékot később le lehet fejni, hogy a mell kiürüljön), és étke­zését egészítsük ki lefejt tejjel vagy cu­misüvegből, illetve SNS-sel adott táp­szerrel, mert mindkettő kisebb erőfeszí­tést kíván.

Lehetséges probléma: A kisbaba még nem tanulta meg, hogyan mozgassa szopásnál az állkapocsizmait.

Megoldás: A nem jól szopó babának is szüksége lehet a mellszívóra, amely a mellet minél nagyobb mennyiségű tej termelődésére serkenti. Meg kell továbbá tanítanunk neki a jobb szopási techni­kát; a gyermekorvos javaslatára kérjünk segítséget szoptatási szakértőtől, esetleg beszéd- vagy nyelvpatológustól. Míg a baba meg nem tanul szopni, addig szükség lehet kiegészítő táplálásra (lásd följebb). A szopási technika javításához a La Leche Ligától vagy a Szoptatásért Magyar Egyesülettől kérhetünk további segítséget.

Lehetséges probléma: A mellbimbók fájnak vagy mellfertőzés lépett fel.

A fáj­dalom nemcsak gátolhatja a szoptatás vágyát – csökkentve ezáltal a szoptatás gyakoriságát és a tej termelődést – hanem adott esetben a tejkiürülést is megakadá­lyozhatja.

Megoldás: Kúráljuk ki a fájó mellbim­bót vagy a mellgyulladást. Ne használjunk mellvédőt, mert az akadályozhatja a babát, hogy szá­jába vegye a mellbimbót, és ezzel csak to­vább halmozódnak a problémáink.

Lehetséges probléma: A mellbimbó la­pos vagy befelé fordul.

A baba elég nehe­zen tudja bekapni az ilyen mellbimbót. Könnyen kialakul a bűvös kör, azaz a baba nem szopik eleget, ami kevesebb te­jet eredményez, még kevesebbet szopik, és még kevesebb lesz a tej.

Megoldás: Segítsük a gyermeket, hogy szoptatás közben jobban be tudja venni a szájába a mellbimbót. Fogjuk a hüvelyk­ujjunk és a mutatóujj unk közé a bimbó­udvar külső részét, és szopáskor nyomjuk össze az egész részt. Az etetések között használjunk mellvédőt, hogy segítse a mellbimbó kiemelkedését, de szoptatás közben ne hagyjuk magunkon, mivel: bár segíti a mellbimbó kiemelkedését, megakadályozza a babát, hogy kellő­képpen bekapja a mellbimbót, és így a probléma hosszabb távra kitolódik.

Lehetséges probléma: Más tényezők akadályozzák a tejkiürülést.

A kiürülés fiziológiás aktus, amelyet lelkiállapotunk gátolhat vagy éppen serkenthet. Ha az anya a szoptatás miatt zavarban van, vagy egyéb okból idegeskedik, az nemcsak a kiürülést fojthatja el, hanem a tej mennyiségét és kalóriatartalmát is befolyá­solhatja.

Megoldás: Akkor próbáljuk etetni a ba­bát, amikor a legnagyobb kényelemben vagyunk. Ha például szoptatás közben zavar mások jelenléte, vonuljunk félre. Segítsük elő az ellazulást: üljünk ké­nyelmes székbe, hallgassunk lágy zenét, igyunk alkoholmentes italt, próbálkoz­zunk meditációval vagy relaxációs tech­nikákkal. Elősegítheti a kiürülést a mell masszírozása vagy meleg vizes öblítése, akárcsak a blúzunk kigombolása vagy a baba-mama bőrkontaktus is.

Lehetséges probléma: A baba máshogy csillapítja szopási vágyát.

Ha a kisbaba elsősorban cumiból vagy más, nem táp­lálkozási forrásból nyeri szopási vágyá­nak kielégülését, kevés érdeklődést mu­tathat az anyamell iránt.

Megoldás: Dobjuk el a cumit, és szop­tassuk a babát, amikor szopni kíván. Ne adjunk neki cumisüvegből kiegészí­tésképpen vizet, mert ez egyrészt nem táplálkozási jellegű szopás, csökkenti az étvágyat, továbbá ha nagy mennyiségben kap vizet a gyermek, megváltozik a vér nátriumszintje.

Lehetséges probléma: Nem büfiztetjük meg a babát a két mellből történő szopás között.

Ha a baba levegőt nyel, abba­hagyhatja az evést, mielőtt eleget evett volna, mivel kényelmetlenül telítve érzi magát.

Megoldás: A levegő kiűzése helyet csinál a további tejnek. Mindenképpen büfiztessük meg a babát, mielőtt a másik mellre vesszük (akkor is emeljük fel, ha a szopás hosszan eltart ugyanazon a mellen), függetlenül attól, hogy szüksé­gesnek látszik-e vagy sem. Ha pedig a baba szoptatás közben sokat nyűgöskö­dik, büfiztessünk gyakrabban.

Lehetséges probléma: A baba átalussza az éjszakát.

A háborítatlan éjszakai alvás jót tesz a szépségnek, de nem szük­ségszerűen használ a tej termelődésnek. Ha a baba hét vagy nyolc órát (esetleg tízet) alszik éjszaka szopás nélkül, a tej mennyisége csökkenhet, és esetleg kiegé­szítésre lehet szükség.

Megoldás: Egyszer egy éjszaka fel kell ébreszteni a kis hétalvót, hogy ez ne történjen meg. Az első hónapban négy óránál hosszabb idő ne teljen el éjszaka szopás nélkül.

Lehetséges probléma: A kismama visszamegy dolgozni.

A munkába való visszatérés – ami azzal járhat, hogy nyolc, tíz óra eltelik napközben szoptatás nél­kül – szintén csökkentheti a tej terme­lődést.

Megoldás: Ezt úgy akadályozhatjuk meg, ha munka közben, amíg távol vagyunk a babától, legalább négyóránként egyszer lefejjük a tejet (még akkor is, ha nem használjuk fel aztán etetésre).

Lehetséges probléma: Sokat akarunk csinálni gyorsan.

Az anyatej előállítása sok energiát vesz el. Ha túl sok energiát használunk el, és nem pihenünk eleget, az anyatej termelődése csökkenhet.

Megoldás: Próbáljunk meg egy teljes na­pot ágyban maradni, majd három, négy napig lazább programot teljesíteni. Fi­gyeljük meg, vajon a baba nem lesz-e sokkal elégedettebb.

Lehetséges probléma: A kismama ha­son fekszik.

Sok anyuka szívesen hasra fordul a terhesség gyötrelmes utolsó hó­napjai után, amikor ezt nem tehette, ám ilyenkor a mellre gyakorolt nyomás csök­kentheti a tej termelődést.

Megoldás: Forduljunk meg az oldalunk­ra legalább annyira, hogy levegyük a ter­helést az emlőmirigyekről.

Lehetséges probléma: Tanácstalanok vagyunk.

Megoldás: A szoptatás nem minden ma­mánál és nem minden babánál megy könnyen. Lehetséges, hogy szakképzett forrásból, például szoptatási tanácsadó­tól származó jó tanácsok elindítanak a helyes úton (lásd a 76. Oldalt).

Lehetséges probléma: A méhben még méhlepénymaradványok vannak.

A testünk addig nem fog tudomást venni róla, hogy megtörtént a szülés, amíg a terhesség valamennyi velejárója, beleértve a méh­lepényt, el nem távozik. Ennek megtör­téntéig testünk nem fogja megfelelő szin­ten termelni a prolaktint, vagyis a tej ter­melődést serkentő hormont.

Megoldás: Ha valakinek rendellenes vér­zése van, vagy bármilyen jelét látja annak, hogy szervezetében méhlepénymarad­vány van, rögtön lépjen érintkezésbe az orvosával. Tágítással és kaparással elhá­rulnak az akadályok a sikeres szoptatás elől, és elhárul az a veszély is, hogy a visszamaradt placenta betegséget okozhat a kismamának.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.