E-számok

Vásárlási tanácsok az E-számok tükrében

Az információk ismeretében egyéni szemlélet­mód kialakítása szükséges, amely végigkíséri vásárlásunkat -és egyúttal életünket is. Egészségünket és életminőségünket e szemléletmód és az abból természetszerűleg következő életvitel nagymértékben befolyásolja.

Léteznek olyan külső kockázati tényezők, amelyek általunk gyakorlatilag befolyásolhatatlanok. A táplálkozás nem ezek kö­zé tartozik. Személyesen dönthetjük el, mit veszünk meg és mit teszünk a család asztalára. Ez olyan felelősség, amelyet nem sza­bad átengedni másnak. Aki semmit sem tud arról, amit éppen eszik, az végtelenül kiszolgáltatott. Tudnunk kell, mi jut be a szervezetünkbe, hiszen az egészségünkről, az életünkről van szó.

Az élelmiszer-adalékanyagok nem mérgek:

Az egészségvédő szemléletmódban tehát nem toxikus anyagként, hanem kevéssé ismert, nagyobb kockázatot jelentő vegyületekként jelennek meg. Alapvető szempont tehát az elővigyázatosság, hiszen az utólag esetleg kifejlődő betegség sokszor maradandó és kevésbé vissza­fordítható.

Az adalékanyagok általában nem önmagukban, hanem más kockázati tényezőkhöz társulva, a genetikai hajlam függvényé­ben okozhatnak nagyobb megbetegedési valószínűséget. Egyrészük ártalmatlannak tekinthető, más anyagok ugyanakkor „szükséges rosszként” vannak jelen élelmiszereinkben.

Mindezek fényében a következő szempontokat érdemes szem előtt tartani:

  • Minden megvásárolandó termék címkéjén olvassuk el az összetételi felsorolást. Az élelmiszer-adalékanyagok feltüntetése a termék címkéjén hatósági előírás.
  • Alapelvi szinten törekedjünk arra, hogy minél kevesebb adalékanyagot (E-számot) tartalmazó élelmiszert vásároljunk.
  • A csomagolás nélküli, utcai árusoknál, büfékben, gyorséttermekben kapható termékek összetétele fogyasztói szinten nem el­lenőrizhető, ezért a megbízhatóságuk is kisebb. Az utcai árusok által kínált fagylaltok, jégkrémek, vattacukrok, édességek, lángosok, hamburgerek, hot-dogok, sült hurka- és kolbászfélék stb. esetében a gyors meggazdagodás az elsődleges cél, amely sok­szor a minőség rovására megy. Legyünk óvatosak!
  • Nem biztos, hogy minden reklám be akar csapni, de ne en­gedjük, hogy pusztán a reklám vegyen rá a vásárlásra.
  • Megfontoltan, tervszerűen, tudatosan vásároljunk. Előfor­dulhat, hogy az üzletben kapunk kedvet egy-egy termék megvé­teléhez, azonban ne csak az ízlelőrendszerünktől vezéreltetve, koncepció nélkül válogassunk az élelmiszerek között. Ilyenkor ugyanis a „titkok tudói” (marketingmenedzserek) veszik át az irányítást felettünk.
  • Eleve óvakodjunk azoktól az élelmiszerektől, amelyek csomagolásán a „mesterséges” kifejezést olvassuk. Az ilyen élelmi­szerek kerüljenek vissza arra a polcra, ahonnan leemeltük.
  • Általános alapelv, hogy minél magasabb feldolgozottsági fo­kú egy élelmiszer, annál több kémiai anyaggal érintkezett, illetve annál több adalékanyagot is rejt magában. Válasszunk tehát minél egyszerűbb terméket, illetve amikor csak lehet, készítsük ott­hon az összetettebb fogásokat, saját alapanyagainkból. A maga­sabb feldolgozottsági fokú termékek közé tartoznak pl. az instant étel- és italporok, fagyasztott, félkész és készételek, ízesített sütő-és tejipari termékek, snackek, töltött édességek, csokoládék, kekszfélék, mártások stb. Alacsonyabb feldolgozási fokúak pl. a natúr húsok és tejipari termékek, ízesítésre szoruló alapélelmi­szerek, egyszerű zöldségkonzervek (pl. zöldborsó, kukorica) stb.
  • Vegyük komolyan az otthoni ételkészítést. Ne csapjuk össze a vacsorát sietve és kapkodva. Az ételkészítés, főzés ugyanis na­gyobb mértékben befolyásolja egészségünket, mint bármi más.
  • Az adalékanyagokkal szembeni óvatosság különösen fontos a kismamák, szoptatós anyák és gyermekek esetén. Gondolkodjunk felelősen ilyenkor. Idősebb korúaknál szintén hasznos az elővigyázatosság.
  • Az egészség nem megfizethető. Az akciós, olcsóbb, de ada­lékanyaggal dúsított, hiányos élelmiszerek helyett – amennyire anyagi helyzetünk engedi – érdemesebb az egészséges, adalék­mentes készítményeket vásárolni. Hosszabb távon egyébként az egészségvédő életmód olcsóbb, a nagyobb munkabírás és a ké­sőbbi gyógyszerköltségek jelentős csökkenése miatt.
  • A fűszerkeverékek és előkevert ételízesítők rendszerint ízfokozókat tartalmaznak. Elkerülésük érdekében készíthetünk különböző típusú házi fűszerkeverékeket – szárított és darált zöldségfélékből és gyógynövényekből.
  • Bizonyos élelmiszerfajták jellegükből adódóan gazdagok adalékanyagokban, így ezeket célszerű háttérbe szorítani. Ilye­nek az édesipari és cukrászati áruk, pl. csokoládé, dobozos jég­krémek, töltött ostyák, töltött és gumicukorkák, rágógumik, szénsavas üdítőitalok stb.
  • A töltelékes húsáruk (virsli, párizsi, egyéb felvágottak) össze­tétele nem jósolható meg előre minden esetben. Nitrit- és egyéb adalékanyag-tartalmuk kockázatokat hordoz. A szójapárizsi és a szójavirsli adalékanyag-mentesnek minősül, és íze is hasonló a húskészítményekéhez: ezeknek az úgynevezett húspótló élel­miszereknek a fogyasztása kisebb kockázatokkal jár.
  • A rendszeresen, naponta fogyasztott élelmiszerek lehetőleg minél kevesebb adalékanyagot tartalmazzanak. A napi szinten szervezetbe jutó adalékanyagok (pl. édes péksütemények, zsem­lék, kiflik, kenyerek, húsáruk, ízesített tejkészítmények, kekszek, csokoládé stb.) az évek során előre nem kiszámítható eredménnyel járhatnak. A tejtermékek közül a natúr, ízesítés nélküli ké­szítmények tanácsosak, ugyanígy minden napi cikk közül a leg­természetesebb, „legnyersebb” forma javasolt (a müzlik esetén is).
  • Az édességeket lehetőleg otthon készítsük házi, általunk el­tett vagy vásárolt alapanyagokból (gyümölcs, lekvár, dió, sze­zámmag, mák stb.), így számos adalékanyagot elkerülünk.

Elsődleges szempont az „ipari kenyerek” helyettesítése házi készítésű, adalékanyag-mentes barna kenyérrel. Ez némi beruhá­zást igényelhet, mivel mind a teljes kiőrlésű búzaliszt, mind az adalékmentes barna kenyér ritkaság az üzletekben. Recept alap­ján, sütőben is el tudjuk készíteni kenyerünket, mint hajdan nagyszüleink. De ha nem ezt választjuk, akkor a kenyérsütés ott­honi megvalósítása általában két lépcsőben történhet:

A kenyérsütő gép beszerzése, emellett teljes őrlésű búzaliszt vásárlása. Az alapanyagok néhány perc alatt összekeverhetők, a gép automatikusan elvégzi a dagasztást, kelesztést és sütést.

A teljes kiőrlésű lisztek ára magas, így hosszabb távon ér­demes ezt is otthon, frissen készíteni. A háztartások számára ké­szülő elektromos házi malom ezt a feladatot látja el, így a búzá­tól a kenyérig ellenőrizhető a folyamat. A vásárolt búzának min­den esetben koptatottnak kell lennie a felületi szennyeződések (por, penész) elkerülése érdekében. Magyarországon egyébként csak koptatott búzát lehet kimérve árusítani a kereskedelmi for­galomban.

Az előbbi két beruházás összességében jelenleg mintegy 60-65 ezer forintot tesz ki. Ez soknak tűnik, de érdemes hozzátenni, hogy egy négytagú család esetén kb. egy-másfél év alatt visszaté­rül, hiszen harmad-negyed áron lehet ilyen módon házi barna kenyeret készíteni.

  • Használjunk hidegen sajtolt olajokat, amelyek nem mentek át komoly vegyi és hőkezeléseken, valamint szűrési, finomítási fo­lyamatokon. Sütéshez azonban ne ezeket alkalmazzuk, mivel a hidegen sajtolt olajokban – jellegük miatt – ilyenkor sokkal több rákkeltő pörkanyag képződik (sütéshez finomított étolajat sza­bad csak használni).
  • Az üdítő- és gyümölcsitalok helyett házi készítésű gyümölcslevet, ennek hiányában „100%-os” léből ásványvízzel hígított üdítőitalt készíthetünk. (A „100%-os” gyümölcslevek adalék­anyag-mentesek.)

Házi adalékanyagok használata

  • A barna kenyérhez adagolt áttört főtt burgonya késlelteti a kenyér öregedését, és javítja az eltarthatóságot.
  • A kukorica- és burgonyakeményítő jól használható sűrítőanyagként.
  • Zselatin helyett agar-agar és pektin javasolható pudingok készítéséhez.
  • Az áztatott lenmagpehelyből kioldódó pektin fasírtokban tojás kiváltására használható kötőanyag. A zabpehely illetve zab-pehelyliszt is hasonló tulajdonságú.
  • Az ételekhez hozzáadott kevés fokhagyma nem eredmé­nyez jellegzetes fokhagymaízt, ugyanakkor felerősíti az étel ter­mészetes ízeit.

Készítsünk változatos, színes köreteket a feltétekhez, így a természetes és sokoldalú ízek és színek tapasztalásakor látni fog­juk, mennyire fölöslegesek a hozzáadott „művi” színek és ízek. Pl. gombás, zöldséges, petrezselymes, kukoricás vagy zöldbabbal dúsított barna rizs, zöldséges tészta, mexikói köret olívaolajos főtt burgonyával stb.

Az összetett köretet házi fűszerkeverékkel ízesíthetjük a feltét jellegének megfelelően.

  • Gondolkodhatunk egyszerű csemegéken is, pl. kenyérpu­ding a megmaradt kenyérből lekvár, dió, kókusztej, banán fel­használásával (somlói galuskához hasonló ízű), vagy vaníliás kölespuding banánöntettel, növényi tejszínnel, gyümölcsös ku­koricapuding karoböntettel (szentjánoskenyérpor) stb.
  • Érdemes föleleveníteni a házi aszalás technikáit is. Szárítha­tunk otthon zöldségféléket, gyümölcskockákat, amelyek a téli időszakban ásványianyag-forrásul szolgálnak. Antioxidánsként citromsavas oldatot használhatunk a fehér húsú gyümölcsök barnulásának elkerülésére.

Mindezek tudatában se legyen lelkiismeret-furdalásunk, ha egyszer-egyszer „elcsábulunk” és adalékanyagokban gazdagabb élelmeket fogyasztunk. Az ilyenkor érzett bűntudat legtöbbször nagyobb kárt tesz a szervezetben, mint maga az adalékanyag. Ugyanakkor a rendszeresen, életmódszerűen gyakorolt szokások szintjén hasznos, ha az előbbiekben javasolt irányelvek döntő ré­sze megvalósul életünkben.

Mindez persze nem kötelező, és nem is leszünk jobb emberek, ha így élünk. Egyszerűen csak nagyobb esélyünk van arra, hogy egészségesebben és nyugodtabban hajtsuk fejünket nyugovóra esténként. És ha ennyit elértünk, akkor sokat tettünk magunkért és családunkért. Ezután már csak az élet más, kevésbé szöve­vényes jelenségeit lenne jó kibogozni. Mert nem az élelmiszer-­adalékanyagok hatásainak kutatása életünk legfontosabb célja, hanem ennél távolabbra mutató dolgok megértése. Minden bi­zonnyal az élet nagy kérdéseire is van megnyugtató válasz – fel­téve, ha igazán keressük.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.