Köles származása, alkozóelemei, élettani hátasi
Ha módjukban áll megismerni, a gyerekek ösztönösen megszeretik a kölest. S ez nem véletlen: egyetlen más növényi élelmiszer sem látja el a növésben levő szervezetet annyi vérképzést segítő vassal, mint az apró, sárga golyócskák. A fogakat és a csontokat erősítő fluorból is van benne bőven. S az sem véletlen, hogy a szegényebb időkben az egész indogermán területen ismerték a köleskását.
Honnan származik a köles?
A köles gyűjtőnév valójában egy sor bugás növényt foglal magában, amelyek külsőre jelentős mértékben különböznek egymástól. Vannak köztük gyenge kis fűfélék, de olyanok is, amelyeknek vastag száruk van, s akár négy méter magasra is megnőnek. A jól fizető köles a mérsékelt éghajlatot kedveli, ezért ez megterem az északi féltekén. Az Afrikában termesztett gyöngyköles viszont csak trópusi körülmények között él meg.
Az eredetileg Ázsiából származó kölest évszázadokon át fogyasztották egész Európában. Nem „mindennapi kenyerünk” formájában, mert nincs benne növényi ragasztóanyag (glutén), s ezért a kölesliszt nem alkalmas kenyérkészítésre, csak lepényt lehet belőle sütni. Ezért aztán a hántolt kölest inkább köleskásának főzve fogyasztották. A 19. században azonban a búza és a burgonya teljesen kiszorította.
Milyen alkotóelemekből áll?
Vastartalmát illetően a köles megelőzi az összes növényi élelmiszert. Sok benne a magnézium és a fluorid, és a többi gabonaféléhez hasonlóan értékes B-vitaminokat is tartalmaz. A növények között különleges helyet foglal el magas szilícium-, más néven kovasavtartalma miatt. A benne található fehérje önmagában nem teljes értékű, ezért más fehérjékkel együtt fogyasztandó, ami jelenlegi táplálkozási lehetőségeink ismeretében nem okoz problémát.
Mivel a köles nem tartalmaz sikert (glutént), kenyérsütésre csak más gabonaliszttel keverve alkalmas. A kölesnek, a többi gabonaféléhez képest valamivel alacsonyabb a ballasztanyag-tartalma. Mivel azonban a ballasztanyagok jó része oldódó, ezért kötőanyagnak, sőt részben tojáspótlónak is alkalmas.
Legfontosabb tudnivalók a kölesről dióhéjban
- Mindig hántolt köles válasszunk – általában így is forgalmazzák, ugyanis a nagy kovasavtartalmú héjban igen sok a cserzőanyag, ami gátolja az értékes ásványi anyagok felszívódását.
- A korszerű, kölestartalmú müzlikeverékek a korábbiakhoz képest előrehaladást jelentenek, de ezekből is hiányzik a kölesszem értékes csíraanyaga.
- Egyes tanítások szerint a köles élezi az elmét, és hatására érzékenyebben figyelünk oda a spirituális jelenségekre. A távol-keleti meditációs eljárás során a köles arra szolgál, hogy segítségével „élesítsük harmadik szemünket”, azaz belső látásunkat.
- A vas, a magnézium, a B-vitaminok és a lassan felszívódó szénhidrátok tökéletes kombinációja folytán a köles tökéletes táplálék sportolók számára.
A köles egészségtani jelentősége
Szervezetünknek elsősorban az oxigént szállító vörösvértestek képzéséhez van szüksége vasra. Napjainkban az emberek jó része húsfogyasztásával biztosítja a szükséges vasmennyiséget. Ha valaki ezt elutasítja, vagy korlátozni szeretné, helyesen jár el, ha tudatosan olyan csodálatos vasforrást választ, mint amilyen a köles. A magnézium, valamint a kölesben bőségesen rendelkezésre álló B-vitaminok mintegy megadják a startjelet a központi anyagcsere-folyamatok beindulásához.
Így biztosak lehetünk abban, hogy szervezetünk energiaellátása nap, mint nap fennakadás nélkül biztosított. Egy extra adag köles segít elkerülni a teljesítményben előálló mélypontot, ez a benne található komplex szénhidrátoknak és ballasztanyagoknak köszönhető.
Kovasavtartalmából egyszerre több módon is profitálunk: egyfelől segít a bőr, a haj és a köröm felépítésében, a kötőszövetek rugalmasságának biztosításában, másfelől a fluorral együtt biztosítja csontjaink és fogaink egészséges állapotát, azaz egyszerre szolgálja szépségünket és egészségünket.
A kölesben található vas jobban hasznosul szervezetünkben, ha C-vitamin-tartalmú gyümölccsel vagy zöldséggel kombinálva fogyasztjuk
Kölespiláf
Hozzávalók (2 személyre)
15 dkg köles, 2 evőkanál olaj, 1/2 csokor újhagyma, 1/2 piros színű paprika, 1 gerezd fokhagyma, 1/2 kávéskanál reszelt friss gyömbér, 1/2 narancs leve, só, őrölt bors, 6 dkg apróra vágott datolya, 1 kávéskanál szezámolaj, 6 dkg pirított kesudió
Elkészítés
A kölest serpenyőben 1 evőkanál olajon kb. 5 percig pirítjuk, míg a kölesszemek meg nem repednek. A hagymát megtisztítjuk, karikákra vágjuk. A paprikát csíkokra vágjuk. A maradék olajon a zöldségeket a belenyomott fokhagymával és a gyömbérrel megpirítjuk. Hozzákeverjük a kölest, hozzáadjuk a narancslét, és felöntjük 3 dl vízzel. Sózzuk, borsozzuk, kb. 20 percig főzzük, míg a vizet teljesen fel nem szívja. Végül hozzákeverjük a szezámolajat, a datolyát és a kesudiót.
Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt
Szakmai gyakorlatok és tanulmányok: Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.