• dadogás
• gyermek

A pszichomotoros fejlődés és zavarai gyermekeknél

Két-három éves korban a gyermek növekedése és érése egyre látványosabb, viselke­déséből már látszik, hogy tudja, mi a helyes és mi a helytelen, mik a lehetőségei és hol vannak a korlátai. Lassanként, ahogy közeledik az általános iskolai beiratkozáshoz, túljut az Ödipusz-, Elektra-komplexus időszakán, megszabadul az azonos nemű szülő iránt érzett ambivalens érzéseitől, vagyis egyszerre csodálja és ellenséges vele. Hosszú folyamat ez, ami eltart egészen a pubertásig.

Ebben az időszakban másokra való tekintet nélkül elégíti ki saját vágyait. Megpróbál érvényesülni, szeszélyesen ellenáll a kéréseknek, úgy érzi, az egész körülötte lévő világnak az ő igényeit kell szolgálnia. Szerencsére, ahogy növekszik, egyre inkább megtanulja elfogadni a viselkedési szabályo­kat, megérti, hogy felelőssége, kötelessége van. Elkezdi megismerni a szerepét a világban, megtanulja megkülönböztetni a jót a rossztól, egyre konkrétabbá válnak a félelmei. Ugyanakkor még mindig a saját fantáziavilágában él, varázslók és boszorkányok között.

Beszéd és szocializáció fejlődése

A beszéd elsajátításával és fejlődésével szocializálódik, megtanulja kifejezni az érzelmeit, megérti, mi az összefüggés az események, a dolgok és a személyek között. A gyermek szimbolikusan használ tárgyakat, elnevezi másnak, és azt képzeli például egy darab papírról, hogy kiskutya, és játszik vele. A gyermek egyre pontosabb és árnyaltabb kife­jezéseket használ, fejlődik az a képessége, amivel saját gondolatait fejezi ki.

Ebben az időszakban a gyermek gondolkodásmódja többnyire egocentrikus, csak saját szemszö­géből látja a világot, és nehezen érti meg, hogy mások véleménye valamiről eltérő lehet. Elkezdi összehasonlítani magát, a tulajdonságait (magasság, erő, okosság) a barátaiéval. A magáról alkotott kép lehet megerősített, ha szépnek, ügyesnek, erősnek érzi magát, vagy meggyöngült és szorongó, ha nem érzi jól magát a bőrében.

Ebben a korban természetes, hogy fantasztikus vagy esetleg reális hősökkel azonosulnak, akiket rajongásig szeretnek. Elsősorban azonban a szüleikkel azonosulnak, figyelik az érdemeiket és a hibáikat, ezek által értelmezik a világot, a nemzetet, amelyhez tartoznak.

Azonosulási folyamat kezdete

Azonosulnak a saját nemükkel, magukévá teszik annak tulajdonságait, amit a kulturális háttér nekik szán. Játszótársat aszerint választanak maguknak, hogy milyen tulajdon­ságú partnerre van szükség az adott játékhoz. Ezeknek az azonosulási folyamatoknak lesz az eredménye, hogy a gyermek magabiztossá válik, vagy éppen szorongó lesz, ha a kialakított kapcsolatai nem jól sikerülnek. A pubertást megelőző években a gyermek elkezdi alkalmazni a logikus gondolkodást konkrét és elvont dolgokon keresztül is. Megtanul, érvelni.

Ebben az időszakban kezdi jobban megismerni az eseményeket és elvont fogalmakhoz kötni azokat. Megtanulja, kate­gorizálni a megtörtént eseményeket, és saját benyomásai lesznek. Kifejlődik a mennyiségfogalom (egy bizonyos mennyiségű gyümölcs, kenyér seb.), a számfogalom, a térben lévő távolság fogalma, a pénz értéke, a jó és a rossz, a szép és a csúnya; élet és halál fogalma, a múlt-jelen-jövő érzékelése.

Szórakoztatónak találja az olyan helyzeteket, amikor szélsőséges dolgok jelennek meg (pl. nagyon szép vagy nagyon csúnya), ha az irreális dolgok keverednek a valósággal. Ebben az életszakaszban azok a gyerekek, akiket kortársaik nem fogadnak el, szomorúak és egyedül érzik magukat, s ezt a bajukat az esetek nagy részében nem tudják megfogalmazni, elmondani.

Érzelmi fejlődés mellett a mozgás is fejlődik

Ennek az időszaknak a végére a gyerek megerősödik, érzelmileg, értelmileg, társas kap­csolataiban fejlődik. A világról való ismeretei és képességei kellemes társsá teszik, de előfordulhat, hogy szélsőséges viselkedésformákat vesz föl.

A mozgásos képességek is javulnak, fejlődnek: az évek múlásával az egyszerűbb mozgásoktól (mint pl. a lépcsőn felmenni váltott lábbal vagy a páros lábon történő ugrálás), amelyeket túlnyomórészt otthon tanul meg, eljut az összetettebb mozgásformákhoz és egyensúly feladatokhoz; ezeket főként az óvodában tanulja. (Variálni tudja lépéseinek ritmusát, az óvoda végére tud fél lábon ugrálni, és ha nem sikerül valamilyen meghatározott ritmusban mozog­nia, akkor azt gyakorolni kezdi.)

Iskoláskorra az egyensúlyozást igénylő mozgásokban nagyon fejlett: tud biciklizni, korcsolyázni, szereti a veszélyes játékokat, és elkezd sportolni (habár még nem versenyszerűen), megérti az edzés fontosságát. A gyenge izomzata miatt a pubertáskor előtt igénye lesz arra, hogy elkezdje az izmait erősíteni. A gyerek alkata megerősödik, oldottabb, spontánabb lesz, szereti a játékot és a sportot, szereti megméretni magát, ügyességét, és összehasonlítani a többiekével. Ebben az időszakban kezd versenyezni.

Az olvasás és írás fejlődése

A gyerekek az olvasás és írás elsajátítását hároméves kor körül kezdik, és 6-7 éves korra befejezik, habár ez egyénenként eltérő lehet. A szülők és a környezet ösztönzésére a kisgyerek észreveszi az összefüggést a hangok és a jelek között: reklámokat, táblákat, könyveket, újságokat, rajzfilmeket lát, mindez fölkelti az érdeklődését. A valódi felkészülés az írás-olvasás – tanulásra az óvodában kezdődik. Amikor a gyerek általános iskolába megy, megtanulja az írás-olvasás technikáját a tanítójától.

Felolvasás és a szókincs fejlődése

A pedagógus munkája a szerint könnyebb vagy nehezebb, hogy a gyerek az első ismereteit hogyan szerezte. Az írás tanulásának folyamata szakaszonként halad, és a gyerek egyéni tulajdonságai szerint alakul. Mindenki másként halad, más tempóban érti meg az írott szó termé­szetét. A gyerek környezete sokat segíthet a különféle fejlődési szakaszok elérésében. A szülők olvashatnak hangosan, együtt lapozhatják a gyerekkel a képeskönyvet, felkelthetik a szavak iránt az érdeklődését, fejleszthetik a gyerek szókincsét, ezáltal a gyerek megérezheti, hogy az olvasás és írás kikerülhetetlen kommunikációs eszköz.

Az írás és olvasás fejlődésének alapvető állomásai még az előtt elkezdődnek, hogy a gyerek felfedezné az összefüggést a beszédhangok és az írott jelek között. Eleinte a gyerek megtanulja megkülönböztetni a rajzot az egyéb ábráktól. Ezután megjelennek az írásjelek, és a gyerek fokozatosan megérti, hogy összefüggés van a jel és a hangsor között. Rákérdez, miért van ez a sok jel, megérti, hogy több betű kell egy szó leírásához és a különféle szavakat különféle jelekkel kell írni.

Végül pedig megérti a kapcsolatot a hangsor és az írott szó között, megérti, hogy a megadott hanghoz meghatározott jelet használjon. Ha akár otthon, akár az iskolában szójátékokat játszunk, felkelthet­jük az érdeklődését az olvasás iránt, és bátoríthatjuk az ismeretek megszerzésében. Eleinte hibásan fog olvasni és írni, majd teljesen jól felismeri a szavakat, végül pedig elég gyors is lesz.

Ekkor a gyermek már könyveket használ, meséket olvas a saját szórakozására. Az olva­sás is a szocializáció és a kommunikáció egyik eszközévé válik. A modern társadalom jellegzetességei miatt az önálló olvasás sajnos már egyre ritkább a gyerekek körében, és egyre nagyobb nehézséget jelent számukra gondolataikat írásban kifejezni.

A pszichés-fizikai fejlődés eltérésére utaló jelek

Előfordul, hogy a gyermek fejlődése megkésett vagy rendellenes, azaz nem az élet­korának megfelelő viselkedést vesz fel, vagy olyan zavarok jelentkeznek nála, amelyek megnehezítik a mindennapi életét otthon, az iskolában, esetleg a társas kapcsolataiban.

Ez sokszor szorongást kelt a szülőkben és a családban, és természetesen a gyermekben. A leggyakoribb zavarok a kiejtésben és a tanulásban jelentkeznek.

Dadogás

A dadogás nagyon gyakori beszédhiba, 3-7 éves korban jelenik meg, lehetnek élettani vagy valódi okai.

• A fiziológiás dadogás 3-4 éves kor körül lép fel, a szavak egyes részeinek, egész szavaknak vagy mondatoknak ismételgetéséből áll, és spontán megoldódik anélkül, hogy valódi dadogáshoz vezetne.
• A valódi dadogás abból adódik, hogy a gyerek gyorsabban ki akarja mondani a szavakat, mint ahogyan azt ki tudja fejezni, és e két tempó nincsen összhangban. Számos tényező befolyásolhatja; általában a félénk, bizonytalan gyerekekre jellemző, akiket túlságosan ellenőrzés alatt tartanak, s így frusztrációjuk egyik következmé­nyeképpen nehezebben kommunikálnak.
• A selypítés: gyakori, de nem túl súlyos beszédhiba. A jelenség abban áll, hogy a gyermek bizonyos hangokat hibásan ejt, vagy más hangokkal helyettesíti.
• Artikulációs zavar: ez a beszédhiba is gyakori, bizonyos szótagokat kihagy, vagy más szótagokkal helyettesít a gyerek.
• Diszlália: valódi beszédhiba, a szót alkotó hangok hibás rendben való ejtése (a dadogáshoz társulhat).
• Diszlexia: olvasási zavarnak is nevezik, hangos olvasáskor kihagyások, más szótagok, torzulások fordulnak elő.
• Diszgráfia: írás közben jelentkező, kevésbé gyakori zavar, a kevéssé olvasható írásképhez írási nehézség társul.
• Diszortográfia: ez is az írásban jelentkező zavar, ilyenkor a gyermek halmozottan követ el helyesírási hibákat, mert az írásalkotásának módja nem normális.
• Diszkalkulia: vagy más néven számlálási zavar, nemcsak a számlálásbeli nehézségek­ben mutatkozik meg, hanem a különféle képességek összehangolása sem működik jól (a matematikai fogalmak megértése, a matematikai jelek felismerése, a számok lemásolása, felidézése, a matematikai műveletek elvégzése és elsajátítása).

A tanulási zavarok akkor jelentkeznek, amikor a gyermek elkezdi az iskolát, és ezek a problémák súlyosan kihatnak a tanulmányi eredményére. Amikor a szülők és a pedagógusok látják, hogy a gyermek nem éri el a megfelelő szintet a tanulásban, érdemes szakember segítségét kérni, akik speciális teszteknek vetik alá a gyermeket. Ha az intelligenciában mért eredmények jóval a kortársak átlaga alatt vannak, akkor tanulási zavart diagnosztizálnak.

Szorongás tünetei

Végül pedig, ha a gyermek fejlődése során nincs összhang az érzelmei, annak elfoga­dása és annak társadalmilag elfogadott kifejezésmódja között, akkor neurózisról vagy szorongásos krízisről beszélünk. Mindez érinti az egész családot, különösen az anyát: előfordulhat, hogy a gyermek az eseményeket szorongással éli meg, pedig valójában nincs erre oka, és a nemtetszését konfliktusokban fejezi ki (vigasztalhatatlan sírás, az étel elutasítása, hányás, hasmenés, hasfájás, alvászavarok, pavor nocturnus, engedetlenség, légzéskihagyás, bevizelés akaratlan székletürítés visszatérő hasfájás, az iskola elutasítása, szorongás). Ezek az iskoláskor elején jelentkeznek, és fennállhatnak egészen a kamaszkorig.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.