• gyógynövények

Illatos mirhafű összetevői, hatásai, gyógyászatai használata

Illatos mirhafű története, ismertetője

Az illatos mirhafű Európában, Oroszország egyes területein és Ázsiában őshonos, ahol vadon terem cserjésekben, utak mentén és magaslatokon. Egykor cserépben is termesztették. A nemzetségneve, myrrhis, görögül azt jelenti, hogy „mirha illatú”, a fajnév pedig a finom illatára utal. A mirhafű a nemzetségének egyet­len tagja.

Hajdan a növény illatos, fertőtlenítő hatású gyökeré­ből készített főzetet kutyaharapásra és kígyómarásra használták, de köszvényre és lábfekélyre való kenőcs is nyerhető belőle. Gyökereit anno kedvelték a herbalisták, akik megcukrozták vagy megfőzték, hogy melengető és kellemes védelmet nyújtson a pestis ellen.

A mirhafüvet nem szabad összetévesz­teni amerikai rokonával, az Osmorhiza longistylissei. Habár a fehér ernyővirágza­tuk hasonló, és az amerikai őslakosok gyó­gyításra használják, valójában két különbö­ző növényről van szó.

• Kora ősszel vessük a magva­kat poharakba, fedjük be üveg­gel, és télre helyezzük ki. A ma­goknak hidegre van szükségük a csírázáshoz.
• Fontos, hogy üveggel befed­jük, mert másképp a rágcsálók kitúrnák, és megennék a mag­vakat.
• Tavasszal és ősszel, gyökérdug­ványokkal is lehet szaporítani.
• A mirhafű lombja ősszel el­hal, aztán tavasszal kihajt ismét; a leveleket a tenyészidőszak so­rán bármikor be lehet gyűjteni.

Gyógyászat

A friss leveleket szedés után közvetle­nül használjuk fel. Fájó szemekre bo­rogatást, köhögés és kisebb emész­tési problémák ellen forrázatot ké­szíthetünk belőle. A gyökereket ősszel gyűjtsük és szárítsuk. Használhatjuk kenőcsben kelésekre és mély sebekre, szirup formájában pedig köhögés ellen.

Háztartás

A mirhafüvet imádják a méhek, és jó méz készül belőle.
A növény összezúzott magvaiból pasztát készítettek, amellyel a tölgyfa
bútorokat és padlókat tisztították.

Konyha

A mirhafű a cukor természetes alternatívájaként használható fanyar gyü­mölcsök, rebarbara, egres főzésekor, és különösen jó a cukorbetegségben szenvedőknek. Az íze az ánizsmagéhoz hasonlít. A gyökereket meg lehet főzni és salátákban lehet fogyasztani ecetes öntettel, a leveleket saláták­hoz, gyümölcssalátákhoz, körítésekhez, levesekhez és italokhoz adhatjuk. A legnagyobb olajtartalma a magvaknak van, amelyeket egyben is meg le­het enni, vagy gyümölcspitékbe is lehet tenni, mint a szegfűszeget.

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.