• fertőzés
• húgyúti fertőzések
• tüdőgyulladás

A fertőző betegségek okai

Ma már olyan antimikrobiális gyógyszereket és védőoltásokat fejlesztett ki, amelyek sikeresnek bi­zonyultak a betegségek megfékezésére. Manapság az influenza elleni védőoltás a világ nagy részén mindenki számára elérhető, és potenciálisan több ezer ember életét menti meg évente. A vakcináknak köszönhetően az egykor halálos beteg­ségek, így például a himlő, a diftéria (torokgyík), a tífusz és a gyermekbénulás jó­formán eltűntek az életünkből.

A legtöbb betegségről tudjuk, miként terjed, és e tudásnak köszön­hetően az elmúlt évszázad során rohamosan visszaszorultak a járványok. A fertő­zések kockázatának csökkentésében sokat segített a víztisztítás, a megfelelő csa­tornázási rendszer kialakítása, a betegséghordozó rágcsálók és rovarok számának visszaszorítása, a fertőző betegek karanténban tartása, a jobb táplálkozás, valamint a magasabb fokú személyes és háztartási higiénia.

Miért leszünk mégis betegek?

A modern orvostudomány hősies küzdelmet vívott és vív a fertőző betegségek ellen, ám a nagy léptékű fejlődés ellenére még mindig nem sikerült teljes győ­zelmet aratnia valamennyi felett.

Többféle oka van annak, hogy ismereteink és erőfeszítéseink ellenére ma is elkapunk fertőzéseket. Bizonyos esetekben, például az AIDS-nél, folyamatosan változó vírussal állunk szemben. Más betegségek újonnan alakulnak ki, így ezek ellen nincs immunvédettségünk, és vakcina sem áll rendelkezésünkre. Egyes betegségek, amelyeket korábban hatékonyan kezeltek, mint például a tuberkulózis, rezisztenssé válhatnak az ellenük alkalmazott antibiotikumokra. Megbetegedést okozhatnak továbbá a felgyorsult, modern élettel együtt járó stresszhelyzetek és rossz szokások is, amelyek legyengítik az immunrendszert.

Az orvosok szerint a közeljövőben egyre több fertőző betegség veszélyezteti az embert, ha továbbra is antibakteriális szappanokat és tisztítószereket használ. A baktériumok ugyanis ellenállóvá válnak az ilyen termékekkel szemben, így a korábbiaknál jóval erősebb ,,szuperbacilusok” jönnek létre.

Mindent összevetve:

Ön csakis akkor állhat ellen a kórokozók inváziójának, ha megfelelő táplálkozással, elégséges pihenéssel, stresszmentes élettel és rend­szeres testmozgással ereje teljében tartja immunrendszerét. Ha mégis megbete­gedne, immunrendszerének állapota kulcsfontosságú a tekintetben, hogy milyen súlyos lesz a betegség, és mennyi ideig tart.

Apró kórokozók (patogének) széles tábora képes megfertőzni az emberi szervezetet, és a legegysze­rűbb megfázástól az életet veszélyeztető maláriáig különböző fajtájú és súlyosságú betegségeket okozni. A fertőzés lehet helyi, ha csak a szerve­zet egy részét, vagy ún. szisztémás, ha az egész szervezetet érinti.

Terjedhet vízzel, élelmiszerek­kel, érintéssel, szexuális aktussal, levegőn át, és ro­varok is terjeszthetik. A mikroorganizmusok vál­tozékonyságra és folyamatos alkalmazkodásra ké­pesek, így az ellenük folytatott küzdelem újabb és újabb kihívás az orvosi kutatás számára.

A szervezetet támadó mikroorganizmu­sok biológiai szempontból csoportosítha­tók: baktériumok, vírusok, protozoonok és gombák. Némely élőlény – így féreg és rovar is – fertőzhet, az ilyen fertőzéseknek parazitózis (rovarfertőzés) a neve.

Baktériumok

A baktériumok egysejtű mikroorganizmu­sok. Osztódással igen gyorsan szaporod­nak, és mindenütt megtalálhatók, a külső környezetben és testünkben egyaránt. Ér­dekes, hogy az emberi testben több a bak­tériumsejt, mint a testi sejt. A legtöbb bak­térium ártalmatlan, és jótékony hatásúak (így az emésztést elősegítő vagy tápanya­gok felszívódását serkentő baktériumok) is működnek.

A létező baktériumok ezernyi fajtája közül csak néhány okoz az ember­ben megbetegedést! Megzavarják a sejtek normális működését, vagy toxinokat, mé­reganyagokat bocsátanak ki, és ezzel okoz­nak károsodást.

Különböző alakjuk szerint is csoportosíthatók:

• gömb alakú baktériumok – kokkuszok;
• pálcika alakúak – bacillusok;
• csavarodott alakúak – spirochéták. Eléggé közismert bakteriális fertőzés a tuberkulózis, a tüdőgyulladás, az agyhár­tyagyulladás és a húgyúti fertőzések.

Gombák, élesztőgombák

A gombák két „alcsoportra” oszthatóak: fonalas és egysejtű gombák, az emberi sej­tekre hasonlítanak (ezért előszeretettel al­kalmazzák őket a biotechnológiában pl. inzulin termeltetésére). Általában eny­hébb betegségeket, így bőrfertőzéseket válthatnak ki, de más fertőzések fennállá­sa esetén súlyos, életveszélyes, ún. oppor­tunista fertőzést okozhatnak, így AIDS-betegeken vagy szervátültetést. A sarjadzó gombák okozzák például a kandidiázist, amely szájpenész és hüvelyi folyás formájában jelentkezik.

Vírusok

A vírusok igen kicsiny kórokozók, és jel­lemzőjük, hogy szaporodásukhoz élő sejt szükséges. Önmaguk csak a genetikai anyagot hordozzák. Méretük annyira ap­ró, hogy egyetlen emberi sejtben milliós nagyságrendben is „elférnének”. Növényi, állati vagy emberi sejthez kapcsolódva ké­pesek csak a szaporodásra, amihez a gazdasejt szervezetét használják fel.

Ebben a folyamatban a befogadó sejt elpusztul -így keletkezik a betegség. A vírusok gene­tikai hatásuk révén a normális sejtműködésbe is beleszólhatnak, ezért feltételezik, hogy a sejtek rákos elfajulásában is szere­pet játszanak. Az immunrendszer műkö­dését is alaposan megzavarhatják, és éve­ken át „alvó” állapotban is megbújhatnak a szervezetben.

A vírusbetegségek igen tarka képet mu­tatnak: a legegyszerűbb megfázástól és gyomorrontástól kezdve a félelmetes AIDS- és ebola-fertőzésen át a veszettsé­gig.

Protozoonok

Egysejtű mikroorganizmusok, amelyek másoktól szerzik meg a tápanyagokat. Gyakran élnek nedves környezetben, a ta­lajban, vizekben, de élőlényekben is, mint például a moszkitóban élő, maláriát oko­zó egysejtű protozoon. Közismert protozoon-fertőzés a malá­ria, az álomkór és a Toxoplazma-fertőzés.

Paraziták (élősködők)

Ezek általában már bonyolult felépí­tésű élőlények, és mindig egy nagyobb élőlényben, a gazdaszervezetben élnek, pontosabban élősködnek. Éppen ezért gazdaszervezetüket nem pusztítják el.) Közismert paraziták a lapos- és henge­res férgek, atkák és tetvek.

Prionok

Mai ismereteink szerint ezek a legegysze­rűbb élő szervezetek, mert kizárólag fehérjét tartalmaznak. A prionok az agyban számos megbete­gedést okozhatnak. Legismertebb ezek közül az ún. Creutzfeldt-Jakob-kór új variánsa, amely megfelel egy más névvel („kergemarhakór”) állatoknál már is­mert betegségnek.

Prionoknak tulajdonítják az ún. vészes álmatlanság nevű megbetegedést is, amely általában középkorúakon kezdődik, me­móriazavarokkal, beszédproblémákkal, izomgörcsökkel és mentális leépüléssel jár.

A prionok mindenféle kezelésnek el­lenállnak: sem a hőkezelés, sem a sterili­zálás nem tudja őket elpusztítani. Ezért maradhatnak benne az élelmiszerekben is. Egyelőre semmiféle kezelési lehetőség nem áll rendelkezésünkre a prion-betegségekkel szemben.

Hogyan kerülje el a fertőző betegségeket?

Tegye meg az első lépést!

Legközelebb olyan szappant és tisztítószert vegyen, amely­nek címkéjén nem szerepel az „antibakteriális” kifejezés. A tudósok ugyanis attól tar­tanak, hogy a baktériumok rezisztenssé válnak az antibio­tikumokra.

A betegségek rengetegféleképpen terjedhetnek: a levegőben, érintéssel, szexuális úton vagy fertőzött vérrel való kontaktus során. Hogy távol tarthassa magától a betegséget, meg kell erősítenie immunrendszerét, és ismernie kell a kórokozók terjeszkedésének alattomos módszereit. A legtöbb fertőzés megelőzésének mód­szerei egyszerűek és maguktól értetődőek, mégis sokan elmulasztják megtenni ezeket az elővigyázatossági lépéseket.

Dr. Ryan alábbi javaslatainak megfogadásával könnyedén csökkentheti azt az időt, amelyet Ön és családja egy évben betegeskedéssel és be­tegápolással tölt:

• Alaposan mosson kezet. A kórokozók a megérintett tárgyak felületéről könnyedén átvi­hetők az arcra, ahonnan hamar bekerülnek a szer­vezetbe. Naponta többször mosson kezet a mun­kahelyén, különösen evés előtt, még akkor is, ha csak nassol a számítógépnél ülve. Mossa meg a ke­zét, amikor hazaér, vásárlás után és ételkészítés előtt, illetve miután megtörölte gyermeke vála-dékos orrát, vagy kicserélte a kisbaba pelenkáját.
• Szoktassa rá gyermekeit is a gyakori kézmosásra. Váljon automatikussá az étkezés előtti kézmosás még a totyogó apróságok számára is! Nem elég a gyors, vizes öblítés, be kell szappanozni és alaposan le kell sikálni az egész kezet, illetve csuklót is.
• A papír zsebkendővel nem szabad takarékoskodni. Szoktassa rá az Önnel egy fedél alatt élőket arra, hogy ne csak az orrfújáshoz használják a zseb­kendőt. Tanítsa meg gyermekeit arra, hogy amikor köhögnek vagy tüsszentenek, takarják el szájukat és orrukat, hogy a kórokozók ne szállhassanak szerteszét a le­vegőben. Ez a mozdulat még a legkisebbek számára is elsajátítható, és hamar ön­kéntelenné válik.

A tuberkulózis ma is fennálló veszély

A tuberkulózis az emberiség eddigi történetének egyik legpusztítóbb betegsége volt. 1901-ben Magyarországon a halálesetek negyedét okozta a magyar nép­betegségnek (Morbus hungaricus) tartott tébécé. Azt gondolhatnánk, hogy a 21. századra az ember jóformán eltüntette a föld színéről a tuberkulózist. Va­lóban, csupán jóformán. 1999-ben minden százezer emberre hat tébécében megbetegedett ember jutott az Egyesült Államokban.

Hazánkban az arány már huszonöt-harmincöt a százezerhez. Bár ez a mennyiség nem tűnik nagynak, fontos, hogy észrevegyük: a tébécé rendkívül fertőző betegség, és könnyen terjed akár köhögés vagy tüsszentés útján, a levegőben. (Nem lehet elkapni ugyanakkor kézfogás, közös pohár- vagy evőeszköz-használat során.}

Ha kapcsolatba kerül a tébécével, immunkatonái valószínűleg körülveszik és megfékezik a fertőzést. Csakhogy nem pusztul el valamennyi baktérium. Ha egyébként egészséges, a kórokozók tovább élnek majd a szervezetében anélkül, hogy megbetegítenék. Nem is fogja észlelni, hogy tébécéfertőzése van.

Később azonban, ha időskorában – vagy valamely krónikus betegségtől, esetleg lelki tra­umától – legyengül az immunrendszere, és kapcsolatba kerül a kórokozóval, az Ön által hordozott tébécébaktériumok száma könnyen megsokszorozódhat a szervezetében, és megtámadhatják a tüdejét, a gerincét vagy az agyát is. Ebben az esetben a fertőzés teljesen kifejlődik, aktív betegséggé növi ki magát, és rend­kívül fertőzővé válik.

A tünetek lassan alakulnak ki, és először influenzára emlékeztethetnek. A fo­lyamatos köhögés az egyik leginkább egyértelmű tünet. Étvágytalanság, láz, mellkasi fájdalom, éjszakai izzadás, fáradékonyság, súlyvesztés és nehézlégzés együttesen jelezhetnek aktív tébécét.

Hat-kilenc hónapon keresztül gondosan követett antibiotikumos kezeléssel a betegség leküzdhető. A korán abbahagyott gyógyszeres terápia azonban hoz­zájárul a gyógyszerrezisztens tébécémikrobák kifejlődéséhez.

Mosogatógéppel a bacilusok ellen

A tárgyakat, amelyeket a kis­gyermek a szájába vesz — cumikat, játékokat, fogzáskönnyítő rágcsálnivalókat, cumisüvegfejeket, cumisüvegeket – gyakran el kell mosni. A műanyag játékokat mosogatógépben, a plüssjátékokat pedig mosógépben fertőtlenítheti. Különösen fontos ez nátha vagy influenza idején. Ha nincs mosogatógépe, forró mosogató­szeres vízben öblítse le a tárgyakat. A víz annyira legyen meleg, hogy a tárgyak anyaga kibírja, és az Ön keze is elviselje a hőfokot.

A fogkefék higiéniája

Ne tárolja közös pohárban a család fogkeféit, tegye őket fogkefetartóba, hogy ne érhessenek egymáshoz, de jól kiszellőzhes­senek. Használat után rázza le róluk a vizet, mert száraz felületeken kevésbé te­nyésznek a kórokozók. (Azt már mondanunk sem kell, hogy a közös fogkefe­használat gyors és biztos módja egymás megfertőzésének.)

Forró vizet a bacilusokra!

Miután Ön vagy családja felgyógyult egy be­tegségből, mossa ki magas hőfokon az ágyneműket és a hálóruhákat, tisztítsa le forró, mosószeres vízzel a hálószoba berendezését, majd nyissa ki az ablakokat – akár télen is -, hogy a friss levegő átjárja a szobát.

Tiszta törülköző mindennap

Az arc- és kéztörlőket mindennap cse­rélje, kivált akkor, ha a családban náthás vagy influenzás valaki.

A konyhai textíliák higiéniája

A konyhai törlőruhákat ugyancsak na­ponta kell cserélni. Az edények eltörölgetésére és a kéztörlésre külön törlőkendőt használjon. Még jobb, ha nem is törölgeti, hanem száradni hagyja az edényeket. A szivacsokat mossa ki mosogatógépben, és gyakran cserélje.

A bacilusok nem ússzák meg szárazon

A legtöbb fertőző orga­nizmus nem tud elszaporodni száraz felületeken. Miután tisztítószeres forró vízzel lemosta a mosogatót és a konyhapultot, törölje át papírtörlővel. Ez a fürdőszo­bában is alkalmazható módszer.

A nyers hús elkülönítése

Tartsa egymástól távol a nyers húst és a salá­tának valókat, hogy a szalmonella és egyéb organizmusok által okozott ételmér­gezést elkerülje. Használjon külön vágódeszkát és kést, sőt ha lehet, más-más konyhai munkafelületet ezek elkészítésére. A kifolyt húslét szappanos papírtör­lővel törölje fel, ne szivaccsal! Olyan helyen tárolja a húsokat, ahol a húslé nem folyhat rá más ételekre. Mosson alaposan kezet a nyers hús kezelése után.

A fent leírt tippekre tekintsen úgy, mint alapvető, általánosan használható ház­tartási praktikákra fertőző betegségek ellen. A cikk hátralevő részében egyen­ként szólunk a fertőző betegségekről, amelyek megtámadhatják a legyengült immunrendszert; bemutatjuk, miként terjednek, továbbá, hogy melyek a legjobb módszerek a megfékezésükre. Erős immunrendszerrel szinte valamennyi fertőző betegség könnyebben legyőzhető, gyorsabb lefolyású, tünetei pedig kevésbé sú­lyosak.

Bakteriális torokgyulladás

A bakteriális torokgyulladást a Streptococcus baktériumok egyik fajtája okozza, amely viszonylag közeli kontaktus során fertőz, például ha valaki, aki a baktéri­umot hordozza, rá tüsszent, ráköhög a másikra. Érintéssel, közös pohár, játék vagy fogkefe használata során szintén terjed.

Bár a streptococcusok a leghírhedtebb kórokozók, nem ők az egyetlen bű­nösök. Az utóbbi években a tudósok további torokgyulladást okozó baktériu­mokat is találtak. A torokgyulladást az esetek zömében vírusos fertőzések okozzák. A torokfájás meglazás, influenza, kanyaró vagy bárányhimlő korai tünete is lehet. A legtöbb torokgyulladás párásítással, sós vízzel való gargarizálással vagy torokfertőtlenítő cukorkákkal enyhíthető, és egy héten belül elmúlik.

A bakteriális torokgyulladást mihamarabb kezelni kell, nemcsak azért, hogy a rossz közérzet megszúnjön, hanem hogy ne vezessen reumához vagy vesegyul­ladáshoz (nephritis). Mivel ezt a fajta betegséget baktérium okozza, antibioti­kummal lehet a leghatékonyabban kezelni.

A gyógyszeres terápia mellett a kellemetlenségek enyhítésére négyóránként gargarizáljon sós vízzel (fél teáskanál só fél pohár vízben feloldva), vagy naponta háromszor öblögesse torkát görögszénaoldattal (húsz csepp kivonat egy pohár vízben). Ha annyira faj a torka, hogy nincs kedve enni, igyekezzen folyékony for­mában bevinni a táplálékot szervezetébe. Fogyasszon sok folyadékot! Tévedés, hogy jéghideg itallal enyhíthetők a tünetek, inkább a hűvös innivaló teszi könnyebbé a nyelést.

Kötőhártya-gyulladás

Ez a rendkívül fertőző betegség a szemfehérjét és a szemhéjak belső felszínét bé­lelő átlátszó hártyát támadja meg. A fertőzés miatt a szem rózsaszínes-vörösnek lát­szik, véreres és irritált, váladékos és viszket.

Akár vírus, akár baktérium felelős érte, a kötőhártya-gyulladás napjainkban az egyik leginkább fertőző betegség. Közös törlőkendők, törülközők vagy kozme­tikumok útján, de akár a hordozó személlyel egy szobában, tehát azonos légtérben való tartózkodás során is terjedhet. így fordulhat elő, hogy egyetlen gyermek egy egész osztályt vagy óvodai csoportot megfertőzhet.

A kötőhártya-gyulladást okozó vírus a felső légúti traktust is megtámadja, amely dagadt nyirokcsomókhoz és torokfájáshoz vezet. A légcsövön keresztül akár a tüdőbe is lejuthat, vírusos tüdőgyulladást eredményezve.

Ha a fent említett tüneteket észleli, látogassa meg orvosát, hogy kiderítse, bak­teriális vagy vírusos kötőhártya-gyulladása van-e. Meg kell tennie a megfelelő lé­péseket annak érdekében, hogy ne terjessze a betegséget. Használjon puha törlőkendőt vagy zsebkendőt, és körültekintően dobja a szemetesbe, nehogy a fertőzés to­vábbterjedjen. A borogatás olyan meleg legyen, amilyet csak kibír, így elriaszthat bizonyos fertőző organizmusokat.

Hörghurut

A hörghurutot gyakorta nátha és más felső légúti betegség előzi meg, ezért a hörghurut elkerülésére a felső légúti betegségek megelőzése, illetve szakszerű kezelése a legjobb módszer.

A levegőt a légcsövön át szívjuk be, és az a hörgőkön keresztül kerül a tü­dőnkbe, így a hörgők ki vannak téve a levegőben terjedő kórokozóknak és fer­tőzéseknek. Valószínűleg hörghurut lesz a diagnózis, ha a légcső nyálkahártyája duzzadt, gyulladt, és a hörgőmirigyek a szokásosnál több váladékot termelnek. Ilyenkor légzési nehézségek adódhatnak, sípolhat a tüdő, és a beteg váladékot kö­höghet fel. További lehetséges tünet a láz, a fáradtság, a mellkasi fájdalom, a to­rokfájás, valamint a hidegrázás.

A hörghurut mindenki számára kellemetlen betegség, de kisbabáknál, idő­seknél és tüdőbetegeknél igen súlyos is lehet. Két formája van, az akut és a kró­nikus hörghurut.

Akut hörghurut

Ezt a betegséget valamely fertőző kórokozó – vírus, baktérium, mycoplasma vagy chlamydia típusú organizmus – okozza. Az asztmához és allergiákhoz is kapcso­lódik. Bár nagyon kellemetlen lehet, az akut hörghurut többnyire nem tart to­vább egy hétnél, ezért is hívjuk akutnak. A köhögés azonban jóval hosszabb ideig is elhúzódhat.

A gőz segít az akut bronchitis okozta problémák enyhítésében. Üljön be a fürdőszobába, és eresszen forró vizet a kádba – a vízgőz gyors megkönnyebbü­lést hoz majd. Egy másik lehetőség, ha forró vizet enged a mosdóba, egy lavórba vagy egy nagy tálba, törülközőt terít a feje fölé, és belélegzi a gőzt. (Tartsa a fejét legalább harminc centiméterre a víztől, nehogy megégesse magát.) A lakás, illetve a leggyakrabban használt szoba párásítása nagyban megkönnyíti a légzést. Hasz­nálhat hidegpárásítót vagy egy olcsóbb párologtatót, amely meleg, párás levegőt bocsát ki.

KINEK KELL OLTÁST KAPNIA?

Fontolja meg a tüdőgyulladás és az influenza elleni vakcinát, ha a korábbiakban gyakran szenvedett akut hörghurutban, amennyiben elmúlt hatvanéves, ha va­lamilyen tüdőproblémája van, vagy ha krónikus betegségben, például cukorbe­tegségben vagy májbetegségben szenved. Ha nem tartozik bele ezekbe a kate­góriákba, de olyanokkal lakik vagy dolgozik, akik igen, Önnek is be kell oltatnia magát, hogy ők ne kapják el Öntől ezeket a veszélyes betegségeket.

A legtöbb eset szövődmények nélkül gyógyul. Keresse fel azonban az orvost, ha súlyos légszomjat, esetleg hidegrázást tapasztal, vagy ha állapota három nap után sem javul, vért köhög fel, illetve ha láza aszpirin vagy paracetamol hatására nem csökken. Mindenképp beszéljen orvosával, ha bármilyen tüdőbetegsége van, és hörgőgyulladást kap.

Krónikus hörghurut

A krónikus hörghurut kiváló példa arra, hogy a környezet miként befolyásolhatja az immunrendszert. Ilyen állapot akkor áll elő, ha a hörgők folyamatos irritációnak vannak kitéve dohányfüst vagy egyéb belélegzett szennyező anyag kö­vetkeztében, de kiváltó ok lehet az allergia is. A hörghurut krónikusnak tekin­tendő, ha valaki három hónapon keresztül szinte mindennap váladékot köhög fel, és ez két egymást követő évben előfordul.

Az állandó irritáció megvastagítja a hörgők falait, így a légutak beszűkülnek. A váladék folyamatosan termelődik, mivel a szervezet próbálja kitakarítani ma­gából az irritáló szennyeződést. Ezek a változások nehezítik az oxigén és a szén­dioxid áramlását a tüdő és a kapillárisok között. A tüdőnek és a szívnek így egyre nehezebb a dolga, ami gyakran súlyos komplikációkhoz vezet.

Amikor a krónikus hörghurut először jelentkezik, a tünetek nagyon hasonlí­tanak az akut bronchitisre, kivéve, hogy nem múlnak el. Ha a tüneteket nem ke­zelik, a tüdő maradandó károsodást szenved. Az állapot folyamatosan rosszab­bodik, mígnem a beteg légzése olyan gyenge lesz, hogy mozdulni sem tud kiegészítő oxigén nélkül.

A krónikus hörghurutot jóval egyszerűbb elkerülni, mint kezelni, ezért tegye meg a szükséges óvintézkedéseket. Ne dohányozzon, és tartsa magát távol a szennyezett, poros levegőjű helyiségektől és városrészektől. Ha olyan környékre kell mennie, ahol tust van vagy magas a légszennyezettség, vegyen fel a célnak megfelelő légzésvédő maszkot.

Tüdőgyulladás

Számos különféle organizmus okozhat tüdőgyulladást, bár a legtöbbször vírus vagy baktérium idézi elő a betegséget. Előzménye nátha, influenza vagy kanyaró is lehet.

A fertőzés miatt a tüdő apró légzőhólyagocskái begyulladnak, és megtelnek nyákkal, illetve gennyel. Ez hátráltatja az oxigénnek a légzőhólyagocskákból a ka­pillárisokba történő bejutását, valamint a szén-dioxidnak a kapillárisokból a tü­dőbe való mozgását.

Ötször annyi idős ember hal bele a tüdőgyulladásba, mint amennyi fiatal, mert az idősebb emberek nem olyan jól tápláltak, tüdejük és immunrendszerük pedig nem olyan erős. A tüdőgyulladás kiemelten kockázatos a dohányzók, az alkoho­listák, az agyvérzésen átesettek és a súlyosan alultápláltak számára. Akkor is elő­fordulhat, ha idegen anyag kerül a tüdőbe.

Hogy a betegség mennyire súlyos, az részben a tüdőgyulladást okozó mikro­bától, részben pedig a fertőzéskori egészségi állapottól függ.

Bakteriális tüdőgyulladás

Ez a tüdőgyulladás legveszélyesebb formája. Be­következhet minden előjel nélkül vagy más betegség szövődményeként. Amint a gyanú felmerül, orvosi segítségre van szükség.

A tünetek az alábbiak lehetnek:

• Hidegrázás és borzongás
• Magas láz
• Először száraz, majd hurutos köhögés
• Sárga vagy zöldes váladék
• Rossz közérzet, fájdalomérzet
• Mellkasi fájdalom és fáradtság, néha hasi fájdalom
• Gyors, nehéz légzés, fulladás. (A fulladás mindig aggodalomra okot adó tünet; azt jelzi, hogy a tüdő nagy része gyulladásban van. Nem volna szabad fulladnia, akármilyen rosszul — vagy jól — érzi magát.)

Vírusos tüdőgyulladás

Bár ez nem annyira súlyos, mint a baktérium okozta tüdőgyulladás, ha a beteg nem kerül orvoshoz, állapota rosszabbodhat, baktéri­ummal felülfertőződve pedig bakteriális gyulladás is kialakulhat a tüdőben. Kizá­rólag orvos tudja eldönteni, milyen típusú tüdőgyulladása van, ezért a tünetek je­lentkezését követő egy-két napon belül keresse fel a körzeti rendelőintézetet.

Atípusos tüdőgyulladás

Ezt a típusú tüdőgyulladást egy mycoplasma nevű mikroorganizmus okozza, és főként a 40 év alatti korosztályt támadja meg. Tü­netei általában kevésbé súlyosak, leginkább köhögés, hidegrázás és láz jellemző, viszont nagyon fertőző. Angolul „sétáló” tüdőgyulladásnak nevezik, mert a be­tegek általában nem érzik annyira rosszul magukat, hogy ágyban maradjanak.

Ha enyhe tüdőgyulladása van, az valószínűleg otthon is kezelhető. Súlyos esetben azonban be kell feküdnie a kórházba.

A betegségre felírt gyógyszer típusa az azt okozó mikrobától függ. Légúti minta és néha vérvétel is szükséges a betegség okának kiderítéséhez. A láz csilla­pítására aszpirint vagy paracetamolt lehet szedni. Bizonyos súlyos esetekben szükség lehet oxigénterápiára és lélegeztetésre.

Szexuális úton terjedő betegségek

A szexuális úton terjedő betegségeket (STD) okozó mikrobák emberről emberre leginkább anális, vaginális vagy orális szex útján terjednek. A hepatitis B-t és C-t, valamint az AIDS-betegséget okozó vírusok a vérben keringenek, ami azt jelenti, hogy közös injekciós tű használatával is terjednek.

Ha Ön szexuálisan aktív, tudnia kell, hogy akkor is elkaphat ilyen betegséget, ha csak egyetlenegyszer szeretkezik egy fertőzött emberrel. Ezek alattomos be­tegségek: lehet, hogy észre sem veszi a tüneteket, és kórokozókat hordoz anél­kül, hogy tudna róla. Ezekre a vírusokra senki sem immúnis: bárkit megtámad­hatnak társadalmi státusztól, egészségi állapottól, kortól függetlenül.

Egy szexuális úton terjedő betegség károsíthatja az ember szervezetét és fogamzóképességét, valamint átörökítődhet a még meg nem született gyermekre is. Bizonyos betegségek, mint a genitalis szemölcs, rákhoz vezethetnek. Bizonyos vírusos STD-k, mint a HIV, a herpes simplex, a hepatitis B és C és a humán pa­pillomavirus (HPV – genitalis szemölcs) gyógyíthatatlanok. Más betegségek an­tibiotikummal kezelhetők.

Immunrendszerének állapota valószínűleg nemigen befolyásolja azt, hogy el­kapja-e a szexuális úton terjedő betegséget, de arra hatással lehet, milyen gyorsan terjed a betegség a szervezetében. Az STD-k abban az életkorban a leggyako­ribbak, amikor az emberek szexuálisan a leginkább aktívak, vagyis olyankor, amikor egyébként többnyire egészségesek.

Manapság az orvosok által leggyakrabban tapasztalt STD-k a chlamydia, a go­norrhea (kankó), a trichomoniasis, a genitalis herpesz (HSV – herpes simplex vírus); a genitalis szemölcsök (HPV — humán papillomavirus), a húgycsőgyulladás, a HIV-fertőzés és a kismedencei gyulladás.

Férfiaknál a következő tünetek utalhatnak szexuális úton terjedő betegségre:

• A hímvessző vizes váladékozása, a duzzadt herék és a fájdalmas vizelet­ürítés utalhatnak chlamydiafertőzésre.
• Fájdalommentes, karfiolszerű szemölcsök megjelenése a genitáliákon a sokféle humán papillomavirus valamelyike által okozott fertőzés tünete.
• A hímvessző makkjának gyulladása, átlátszó húgycsövi váladék vagy kel­lemetlen vizeletürítés lehet a trichomoniasis tünete.

Nők a következő tünetek megjelenésére legyenek figyelmesek:

• A trichomoniasis általában tünetmentes, de előfordulhat nemi szervek kör­nyékén jelentkező fájdalmas gyulladás és viszketés, továbbá bőséges, rossz szagú, habos hüvelyváladék. A közösülés fájdalmas lehet.
• Égető vizeletürítés; fájdalmas közösülés; fehér, sűrű hüvelyváladék és a viszketés lehetnek a chlamydia tünetei, azonban ez is egy olyan szexuális úton terjedő betegség, amely gyakran nem okoz tüneteket. (Ha nem ke­zelik, a chlamydia kismedencei gyulladáshoz és meddőséghez vezethet.)
• A nemi szerveken bárhol jelentkező hólyagok a herpesz jelei, a viszkető, égő érzés, a vizeletürítési fájdalom és a vizes váladék szintén ennek tünetei.
• Ahogy a férfiaknál is, a fájdalommentes genitalis szemölcsök valamely humán papillomavirus általi fertőzést jelenthetnek.

A következő tüneteket nők és férfiak egyformán tapasztalhatják:

• Sötét vizelet, sárgaság, ízületi fájdalmak, súlyveszteség, állandó fáradtság, láz és hasi fájdalom lehetnek a hepatitis B vagy C tünetei. Nehezíti a fel­ismerést, hogy ezek a vírusfertőzések gyakran még akkor sem produkálnak tüneteket, ha a máj gyulladt.
• Fejfájás, éjszakai izzadás, megmagyarázhatatlan súlyvesztés, állandóan duzzadt nyirokmirigyek, állandó láz, visszatérő vaginalis gombás fertő­zések, krónikus hasmenés, visszatérő tüdőbetegségek és vastag, fehér réteg a szájban és a nyelven (szájpenész) a HlV-fertőzés jelei.

A szexuális úton terjedő betegségek megelőzése

Mivel a szexuális úton terjedő betegségek ennyire alattomosak, a legbiztosabb védekezés az önmegtartóztatás vagy a kölcsönösen monogám kapcsolat.

HPV

A humán papillomavírusok okozzák a nemi szervekben és azok környékén talál­ható szemölcsök kialakulását. Ezek közül kettő erősen kapcsolódik azokhoz a sejt-beli változásokhoz, amelyek méhnyakrákhoz vezethetnek. E nagy víruscsalád ki­lenc további tagja közepes kockázattal hordozza a rák kialakulásának esélyét. Orális, anális és vaginális szex útján terjednek, és nagyon fertőzőek. Összesen a vírus harminc típusa fertőzheti meg a méhnyakat; a legtöbbjük nem vezet rákhoz.

DNS-vizsgálattal megállapítható, hogy a HPV mely típusa van jelen a szer­vezetben. Amennyiben a HPV-vírus az alacsony kockázatúak közé tartozik, éber figyelemmel kell kísérni, nem fejt-e ki káros hatást. Ha magas kockázatú HPV-vel áll szemben, nőgyógyásza citológiai vizsgálattal ellenőrizheti a méhnyakat, nincs-e rákos vagy rákot megelőző szöveti elváltozás.

Bár a nyálkahártyák és a bőr védenek a mikrobák támadása ellen, apró re­pedések vagy karcolások mentén a kórokozók bejuthatnak a szervezetbe. A nemi szervek és a végbélnyílás környékén különösen gyakran fordulhat elő apró, észrevétlen horzsolás.

A szexuális úton terjedő betegségek kezelése

A szexuális úton terjedő betegségek kezelésével kapcsolatban a legfontosabb, hogy azonosítani kell a fertőzést. El lehet kapni egyszerre több STD-t, és mindegyiket kezelni kell. Értesíteni és kezelni kell továbbá az összes szexuális partnert.

Igen fontos dolog, hogy bizonyos szexuális úton terjedő betegségek, külö­nösen a chlamydia, a kismedencei gyulladás és a hepatitis B és C nem produ­kálnak tüneteket. Ennek következtében a vírusokat hordozó nők és férfiak aka­ratuk ellenére továbbadhatják ezeket szexuális partnereiknek. Ráadásul, ha a nemi fertőzéseket nem kezelik korai stádiumban, egyéb szervekre is átterjedhetnek. Ezért, még ha csak alkalmanként él is aktív szexuális életet, fontos, hogy rend­szeresen járjon szűrővizsgálatra.

Húgyúti fertőzések

Ha baktériumok kerülnek a húgyútba, a hólyagba vagy a vesékbe, az okozott fer­tőzés nemcsak kellemetlen és fájdalmas lehet, de komplikációkhoz is vezethet. A nők különösen érzékenyek lehetnek ezekre a fertőzésekre, ha gyermeket várnak, vagy ha pesszáriumot használnak. A legyengült immunrendszer ugyan­csak növeli a húgyúti fertőzés veszélyét.

Az emésztőrendszer baktériumai a végbélnyílás környékén lézengenek, és előfordul, hogy eljutnak a húgycső nyílásához is, majd felvándorolnak a húgycsövön keresztül a hólyagba vagy a vesékbe. A legtöbb húgyúti fertőzés a húgycsőre és a hólyagra terjed ki, gyakran egyidejűleg.

A kezeletlen húgyúti fertőzés továbbterjedhet a húgyúton, és megtámadhatja a veséket. A nők nagyobb valószínűséggel tapasztalnak hólyag- és vesefertőzé­seket, mint a férfiak, mivel rövidebb húgycsövük könnyebben hozzáférhetővé teszi ezeket a szerveket.

Az alábbiakban felsoroljuk a húgyúti fertőzés gyakori tüneteit:

• Derék- és csípőtájéki fájdalom jelezhet vesegyulladást. Dagadt boka és kézfej utal a folyadék felgyülemlésére, ha a vesék nem működnek rende­sen. A zavaros vagy vörös vizelet súlyos vesegyulladást jelez. Tünetei még: hidegrázás, láz, puffadás, hányinger, hányás és gyakori vizelési inger.
• A hólyaghurut legjelentősebb tünete a sürgős és gyakori vizelési inger, akár üres, akár tele a hólyag.
• A vizelés gyakran fájdalmas. A vizelet zavaros és szúrós szagú lehet, vért tartalmazhat.
• Alhasi fájdalom jelentkezhet, továbbá rossz közérzetet és enyhe lázat is tapasztalhat.
• A húgycsőgyulladás legfőbb tünetei a csípő érzést és fájdalmat kiváltó vi­zeletürítés.

A húgyúti fertőzések megelőzése

Számos egyszerű óvintézkedéssel csökkentheti a húgyúti fertőzés kockázatát. Először is, igyon sok vizet és egyéb folyadékot, hogy a mikrobák mielőbb ki­ürüljenek. Rendszeresen fogyasszon vörösáfonya-levet, amely meg­gátolja, hogy a baktériumok bent maradjanak és elszaporodjanak a húgyúti trak­tusban. (A tudósok szerint a húgyúti fertőzés megakadályozásában a friss fekete áfonya éppoly hatékony, mint a vörösáfonya-lé.)

Gyakran látogassa a mellékhelyiséget!

Általánosságban véve célszerű két-három óránként kiüríteni a hólyagot, mivel a pangó vizeletben hamar elszapo­rodhatnak a kórokozók. Közösülés után is menjen el vécére, hogy elősegítse az esetlegesen a húgycsőbe került mikrobák kiürülését.

Mindig figyeljen oda a személyi higiéniára. A törlőkendők kis táskában is el­férnek, és igen praktikusak.

Végezetül, a fehér pamut alsónemű viselése segít szárazon tartani az érintett testtájakat, és hátráltatja a húgyúti fertőzéseket okozó mikrobák növekedését. Ezzel ellentétben a nejlonbugyik, -harisnyák, a szűk farmerek és nadrágok sú­lyosbíthatják a húgyúti fertőzéseket.

A húgyúti fertőzések kezelése

A legtöbb húgyúti fertőzést antibiotikummal kezelik. Fontos, hogy a gyógyszert végigszedje, pontosan addig, míg orvosa előírta. Kiegészítő kezelésként próbáljon meginni napi egy liter vörösáfonya-levet.

Gyógynövényszakértők szerint a vízhajtó nyírfa- vagy petrezselyemtea is eny­hítheti a hólyaghurut kellemetlenségeinek egy részét, például a percenként je­lentkező fals vizelési ingert. Óránként két és fél deciliter tisztított víz elfogyasz­tásával tulajdonképpen átmossa a húgyútját, így hamarabb meggyógyulhat.

A hólyaghurut és a húgycsőgyulladás által okozott irritáció enyhítésére ve­gyen ülőfürdőt naponta kétszer húsz percen át, meleg szappanos vízben. Némely természetgyógyászok azt javasolják, hogy naponta egyszer öntsön a fürdővízhez két deciliter tízszázalékos ecetet, így elriaszthatja a mikrobákat.

A nap ébren töltött szakaszában két-három óránként járjon a mosdóba, hogy a vizelettel együtt a kórokozókat is kiüríthesse szervezetéből.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.