• alkoholfogyasztás hatásai
• dohányzás
• hipertónia
• magas vérnyomás

Hipertónia: fontosabb kockázati tényezők

A magasvérnyomás-betegségen kívül számos kockázati tényezőt ismer az orvostudomány, melyek közül ötöt fogunk ismertetni: a do­hányzás, alkoholfogyasztás, elhízás, cukorbetegség és a vér megnö­vekedett zsírszintjének káros hatásait, és a hipertóniával való kap­csolatukat.

Dohányzás

A dohányzást méltán tartják sokan a „civilizáció” legnagyobb át­kának. Úgy gondoljuk, hogy hazánkban ma már nincs vagy csak nagyon kevés olyan ember, aki ne lenne tisztában a dohányzás ká­ros, egészségrontó hatásával. Mégis, több millió ember és nagyon sok fiatal, sőt gyerek hódol ma Magyarországon ennek a szenve­délynek.

Sajnos, az ellenpropaganda még mindig elég erős: a ciga­rettadobozra írt, figyelmeztetés inkább csak arra jó, hogy az illetékesek lelkiismeretét megnyugtassa. Pedig ma már biztosan tudjuk, hogy a dohánytermelésből és cigarettagyár­tásból befolyt jövedelem nem fedezi a dohányzás következtében kia­lakuló betegségek gyógyítására fordított pénzt, a kiesett munkana­pok által okozott veszteséget, nem szólva arról a veszteségről, ami pénzben nem fejezhető ki: a feleslegesen korán, munkaképességük teljében elhalt emberek után maradó, betölthetetlen űrről.

A dohányzás tüdőrákot okozó hatásáról e helyütt nem szólunk, bár ez is fontos népegészségügyi probléma. De még azok is, akik szerencsés véletlen révén nem lesznek rákosak, az állandó hörghurut miatt előbb-utóbb olyan tüdőbetegséget szereznek, melyet már sose lehet meggyógyítani, és a légzőfelület beszűkülése, a tüdő rugalmas­ságának csökkenése következtében lényegesen romlik a munkaké­pességük, egyre többet szenvednek a nehézlégzés és állandó köhö­gés miatt.

Koleszterin lerakódás, foltos felrakódások (plakkok)

Az erekre kifejtett hatás lényege, hogy a tartós dohányzás az ütőerek főleg a koszorúserek belső felületén fellazítja a védő sejt­réteget, így különböző anyagok, elsősorban egy zsírszerű anyag, a koleszterin, majd később mész rakódik le az ér falában, az ér belvi­lága felé domborodó lencsényi vagy nagyobb csomók (ún. plakkok) formájában.

Másutt elsősorban az igen kis ütőerecskék, az arteriolák falában egyenletesen rakódnak le a kóros anyagok, merevvé és szűkké téve e fontos vérereket. A foltos felrakodások, plakkok ve­szélye az, hogy a felületükön vérlemezkék tapadhatnak ki, és az álta­luk képzett vérrög (trombus) leszakadva a vérárammal arrébb sodró­dik (embólia), így az ér elzáródik, és az általa ellátott szövetrész elhal (infarktus).

Fontos szervek (agy, szívizomzat, vese) területén bekövetkező szövetelhalásnak tra­gikus következményei lehetnek nem véletlen, hogy erős dohányo­sok között 3-4-szer olyan gyakran fordul elő szívinfarktus, mint a nem dohányzók között, és az agytrombózis is sokkal gyakoribb. Ki­mutatták azonban azt is, hogy a dohányzás elhagyása esetében a ki­alakult érelváltozások egy része vissza tud fejlődni így csökken­hetnek a beteg panaszai, és javulhatnak életkilátásai.

Az alkohol hatása

Az alkohol rendszeres és mértéktelen fogyasztása ugyancsak elő­segíti az érelmeszesedést, elsősorban azáltal, hogy jelentősen növeli a vérnyomást. Idült alkoholisták hipertóniája ráadásul nagyon nehe­zen befolyásolható a vérnyomáscsökkentő szerekkel, ennek több oka lehet, melyek közül megemlítjük a gyógyszerek rossz felszívódását a krónikus, alkohol okozta gyomorhurut miatt, valamint azt a körül­ményt, hogy kevés alkoholista képes a rendszeres gyógyszerszedés­re. Az alkohol elhagyása után hamarosan rendeződhet a vérnyomás.

Érdekes, hogy kis mennyiségű szeszes ital főleg vörösbor rendszeres fogyasztása bizonyos védelmet biztosít a koszorúserek elme­szesedése ellen, ugyanakkor persze a legkisebb mennyiségnek is ki­mutatható a májkárosító hatása. Egy jellemző adat: a franciák közül kevesen kapnak szívinfarktust, de lényegesen többen halnak meg májzsugorodás következtében, mint más európai országok lakói, akik kevesebb vörösbort igaz, rendszerint több sört és tömény szeszt fogyasztanak.

Az elhízás érelmeszesedésre hajlamosít?

Az elhízás tulajdonképpen nem közvetlenül, hanem az általa oko­zott vérnyomás-emelkedés, cukorbetegség és vérzsírosodás révén hajlamosít az érelmeszesedésre. Hatásában valószínűleg szerepet játszik még a kövér emberek csökkent mozgásigénye. Ismert, hogy az elhízás hajlam kérdése is, de az orvostudomány ma már bebizo­nyította, hogy megfelelő étrenddel és az életmód megváltoztatásával bárkit le lehet fogyasztani.

A testsúly erélyes csökkentése jelentősen javíthatja a szív- és érrendszeri betegségeket, ezen keresztül a beteg közérzetét, miután a kövérség következményei (magas vérnyomás, cukorbetegség) is visszafejlődnek, az életkilátások is javulnak.

Cukorbetegség szív- és érrendszeri betegségeket okozhat?

A cukorbetegség a hipertónia mellett az érelmeszesedést, vagyis a korai halált okozó szív- és érrendszeri elváltozásokat előidé­ző betegségek közül a legfontosabb, ugyanis az iparosodó országok­ban az életszínvonal emelkedésével párhuzamosan egyre többen be­tegszenek meg cukorbajban.

Elsősorban a cukorbetegség (diabé­tesz) időskori, ún. II. típusú (vagy nem inzulintól függő) formája terjedt el hazánkban is rendkívüli módon, ugyanis az elhízás jelentős szerepet játszik e betegség kialakulásában. (Az ún. I. típusú vagy in­zulintól függő cukorbaj fiatalokon szokott jelentkezni, és elsősorban az örökletes tényezőket teszik felelőssé a kórforma előidézésében.)

A kövérség cukorbajt okozó hatása azzal magyarázható, hogy az elhízás fokozott inzulinelválasztásra ingerli a hasnyálmirigy ún. béta-sejtjeit. Az inzulin az egyetlen olyan hormon a szervezetünk­ben, mely a vércukorszintet csökkenteni tudja, az összes többi hor­mon (az agyalapi mirigy és a mellékvesekéreg által elválasztott hor­monok egy része, a mellékvesevelő hormonjai stb.) a vércukorszint csökkenés elleni védekezést szolgálja, hiszen rövidtávon az a veszé­lyes, mivel az agysejtek energiaellátásukat szinte kizárólag a vércu­korból fedezik. Ha tehát az inzulinnak, mint az egyetlen vér­cukorszint-csökkentő hormonnak csökken a termelése, a többi hor­mon hatása túlsúlyba jut, és a vércukorszint növekedni fog.

A béta-sejtek inzulintartalékai sajnos végesek, a fokozott cukorfo­gyasztás és következményes elhízás hosszú évek során annyira meg­terhelheti az inzulint termelő sejteket, hogy az elválasztott inzulin mennyisége csökken, és a továbbiakban már nem tudja ellensúlyozni a vércukorszint emelkedését. Bizonyos gyógyszerekkel (pl. Gilemal) fokozott inzulinelválasztásra lehet ingerelni a béta-sejteket, és ez ideig-óráig a vércukorszint csökkenését fogja eredményezni, ugyanakkor azonban a sejtek teljes és végleges kimerülését is siettet­ni fogja.

Cukorbetegség visszaszorítása fogyással

A kövérség okozta cukorbetegséget tehát elsősorban fogyó­kúrával kell megpróbálni rendezni, ha a fogyás jelentős, a cukorbe­tegség teljesen megszűnhet, vagy legalábbis jelentős javulás következhet be. A II.Típusú  időskorinak is nevezett  cukorbe­tegség kezelésében tehát legfontosabb fegyverünk a szigorú diéta.

Ha a beteg az előírt néha nagyon szigorú étrendet nem tudja tartani, elkerülhetetlenül bekövetkezik a béta-sejtek kimerülése, és ilyenkor csakis inzulin rendszeres adásával lehet a vércukorszintet a kívánt értéken tartani, és egy akár halálos végű kómát elhá­rítani.

Cukorbetegség szövődményei

Sajnos a cukorbetegség maga is okoz olyan szövődményeket, me­lyek önmagukban is súlyosan veszélyeztetik a beteget. E szövődmé­nyek lényegében a diabéteszes érkárosodás következtében alakulnak ki, mely végső stádiumában alig különbözik az érelmeszesedés egyéb formáitól. Ez az érkárosodás ugyanazokat a szerveket (agy, szív, vese, látóhártya) támadja meg elsősorban, amelyek a magas­vérnyomás-betegségben is leghamarabb és legsúlyosabban károsodnak.

Ráadásul a cukorbetegség hajlamo­sít a magas vérnyomásra, és újabb vizsgálatok szerint fordítva is ki­mutatható a fokozott hajlam. Sokan ma már a kövérség, a cukorbe­tegség és a magas vérnyomás hármasáról beszélnek, mint három olyan betegségről, melyek kialakulásában hasonló tényezők játsza­nak szerepet, egymást erősítik, illetve súlyosabbá teszik,és végül ugyanolyan szövődményeket okoznak, melyek közös alapja a súlyos érkárosodás.

A vér elzsírosodásának okai és tünetei

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.