• cink
• e-vitamin
• ízek
• ízlelés
• szaglás

Az ízlelés és a szaglás fejleszthető? Ha igen, hogyan?

A tudósok egy része aggódva figyelmeztet arra, hogy manapság az emberek az öregedéssel gyorsabban kezdik elveszíteni ízlelésüket és szaglásukat, mint a korábbi nemzedékek. Ijesztően hangzik, de egyelőre vegye csak intő jelnek. Ennek a kedvezőtlen változásnak ugyanis nem feltétlenül kell megtörténnie, és az alábbi fejezetből az is kiderül, miért. Az ízlelés és különösen a szaglás az idősödéssel általában gyengül.

Miért veszítjük el elődeinknél jóval gyorsabb ütemben íz- és szagérzékelésünket?

A válaszok nagyon fontosak, hogy időben tenni tudjunk a káros tényezők ellen. A romlás nem elkerülhetetlen. A könyv bevezetőjében már volt szó dr. Charles Spence-ről, az Oxfordi Egyetem kísérleti pszichológusáról, aki 2002-ben Az érzékek titkai címmel jelentette meg írását:

Dr. Spence úgy véli, hogy mivel túlnyomóan vizuális világban élünk, szemünket a túlterheltség veszélye fenyegeti. E gyorsan változó civilizációban csak nézünk és reagálunk. A szemet iszonyatosan nagy mennyiségű információ éri, mialatt az érzelmi érzékelést, a tapintást és a szaglást elhanyagoljuk.

Használja, különben elveszíti!

Ön is megőrizheti és fejlesztheti azonban nem vizuális érzékelését a szemen kívüli egyéb érzékszerveinek ingerlésével és az általuk nyújtott örömök tudatos élvezetével, állítja dr. Spence. Így egyúttal egészségesebbé, boldogabbá válhat. Ráadásul minél több érzékszervét tudja egyszerre stimulálni, annál jobb. Sőt, az érzékelési készségek gyakorlatoztatásával ellensúlyozhatja az ízlelés és a szaglás csökkenését, amely, mint már említettük, idősebb korban egészségi és táplálkozási problémákat okozhat.

Vegyünk egy egyszerű példát, a borivás művészetét

Az igazi borbarátok számára az élményt és az örömöt nem pusztán az íz (vagy az alkohol hatása) jelenti, hanem az ital színárnyalatai, hőmérséklete és illata is. Az ízlelést kétségtelenül befolyásolja az aroma, a szín, az állag és a kinézet vagy a tálalás is, csakúgy, mint azok a zamatok, amelyeket ízlelőbimbói „tornáztatásával” képes lesz érzékelni.

Középpontban az étkezés

A megőrzés a MÉHÉSZ-stratégia első lépése. Ennek egyik módja az, hogy sokkal nagyobb figyelmet szentel az ízlelésének és a szaglásának. A pszichológusok szerint minél jobban összpontosít egy bizonyos észleletre, az annál erősebbé válik. Legyen tehát tudatos evés közben.

A fogások külalakja, tálalása is fontos. A „külcsín” abban is segít, hogy növelje a tudatosságot az ízekkel kapcsolatban, és maximálisan gyakorlatoztathassa az ízlelőbimbóit. Fogyasszon változatos ételeket, próbáljon ki újakat, kísérletezzen különféle kombinációkkal vagy elkészítési módokkal. Adjon megszokott finomságaihoz olyan fűszereket, amelyeket általában nem használ.

Szuperízlelők

Az ízérzékelés terén sem egyformák az emberek. Egyeseknek kifinomultabb az ízlése, mert eleve több ízlelőbimbóval születnek. Az úgynevezett szuperízlelők jobban különbséget tudnak tenni az eltérő zamatok között, és intenzívebben reagálnak az ételek aromájára.

Az ízlelés terén a hölgyeké az elsőbbség.

Az európai származásúak körében a becslések szerint a népesség körülbelül 25%-a szuperízlelő, és hozzávetőlegesen a fele tartozik az átlagos kategóriába. A maradék 25% érzéketlen az aromákra. Bár esetükben inkább csökkent ízlelőkészségről beszélhetünk, mert érzékelik ugyan az ízeket, csak nem olyan jól. Ennek a csoportnak a tagjai a hagyományosnál rosszabbul tudják megkülönböztetni az ételek zamatát, és kevésbé érzékenyek a keserűre. Általában „mindenevők”, nem törődnek túlzottan azzal, hogyan készülnek az egyes fogások és mennyire ízletesek.

Neonfényes ízek

A szakemberek meghatározása szerint a fejlett ízlelőkészséggel rendelkezőkhöz mintegy háromszor olyan intenzíven jut el az édes és a keserű íz, mint másokhoz. „A szuperízlelők neonfényes, az ízekkel szemben közömbösek pedig pasztell ízvilágban élnek” – érzékelteti a különbséget Linda M. Bartoshuk professzor, a szuperízlelő kifejezést elsőként használó kutatócsoport vezetője a Yale Egyetemen.

Nem meglepő tehát, hogy az e csoportba tartozók válogatósak, erős preferenciáik vannak az ételekkel kapcsolatban. Gyakran visszataszítónak találják az olyan, jellegzetesen keserű élelmiszereket, mint a kávé, a sör, a grépfrút, a káposzta, a kelbimbó vagy a spenót. A cukros ételek számukra émelyítően édesek, valamint rendkívül érzékenyek a zsírtartalomra. Sokszor még a fölözött és a félzsíros tejet is meg tudják különböztetni egymástól. Mivel több érzőideg-végződés helyezkedik el a nyelvükön, többnyire erőteljesebben hat rájuk a csípős élelmiszerek, például az erős paprika kiváltotta égető érzés.

A genetikai kapcsolat

Az ízérzékenység ilyen jellegű eltéréseit vizsgáló kutatók rájöttek, hogy a jelenség szoros összefüggésben áll a papillák, az ízlelőbimbókat tartalmazó apró ízlelőszemölcsök méretével és elrendezésével a nyelven. A normális ízlelők átlagos mennyiségű, közepes méretű papillákkal bírnak. A szuperízlelők nyelvén azonban több papilla található, amelyek kisebbek és közelebb vannak egymáshoz. Míg az ízre érzéketlenek kevesebb, nagyobb méretű és elszórtabban elhelyezkedő papillákat mondhatnak magukénak.

A szuperízlelés jelensége genetikai eltérésekre vezethető vissza. Meghatározott genetikai felépítésű emberek képesek érzékelni a 6-n-propylthiouracil (PROP) elnevezésű vegyületet, mások viszont nem.

Ha kideríti, hogy az ízlelők mely csoportjába tartozik, könnyebben meg fogja érteni saját és mások ételválasztásait. Finnyásnak gondolja ismerősét, mert mindig valami mást kér, mint amit feltálalnak neki? Lehet, hogy egy szuperízlelővel van dolga. Ön válogatósnak mondja, de más talán ínyencnek. A szuperízlelők jelentős előnnyel indulnak bizonyos szakmákban, például kiváló szakácsok vagy borkóstoló szakemberek válhatnak belőlük.

Hóbort vagy szuperérzékelés?

Nem nehéz észrevenni, milyen problémákat okozhat, ha a család tagjainak eltérő az ízlése az étkezést illetően. Danika makacs elutasítása a brokkolival vagy a grapefruittal szemben annak is betudható, hogy szuperízlelő. (Bár ez esetben az öröklődés miatt legalább az egyik szülője is az lenne.) Az is előfordulhat, hogy csupán az életkora miatt érzékenyebb az ízekre. Ha valóban különösen fejlett az ízérzékelése, szinte lehetetlen rávenni arra, hogy megszeresse a kelbimbót, pedig felnőttkorában talán jóízűen megeszi. Amennyiben egy gyerek következetesen nemet mond a keserű zöldségfélékre, ugyanakkor nincs túlságosan oda az édességekért sem, valószínűleg szuperízlelő.

Egészségi hatások

Érdekes módon az ízérzékelésről való tájékozódás segíthet az egészség megóvásában, vagy legalábbis óvatosságra inthet. Például azok, akik nem rendelkeznek kifinomult ízérzékeléssel, nagyobb valószínűséggel isznak alkoholt, illetve dohányoznak. Néhány tanulmány kimutatta, hogy ezzel szemben a szuperízlelők általában kevesebb szeszes italt fogyasztanak, mert az aktiválja a keserűíz-receptorokat, és kisebb eséllyel gyújtanak rá.

Mivel többnyire kerülik a zsíros és cukros élelmiszereket, a fejlett ízérzékelésűek az elhízásra sem hajlamosak annyira.

A kifinomult ízlelésűeket fenyegető másik veszély, hogy ízlelőbimbóik miatt kerülik a keserű, ám jótékony hatású zöldségeket, ezáltal pedig fogékonyabbá válhatnak bizonyos betegségekre, így a rákra is.

Ízlelés és egyéniség

Az ízérzékelés foka az egyéniséget is befolyásolhatja.

A szakemberek szerint ez azzal magyarázható, hogy minden íz- és illatérzet az agynak ugyanazon részén kerül feldolgozásra, mint amely az eshetőségeket méri fel és értékeli. Ennek a területnek a fokozottabb ingerlése tehát ezt a fajta döntési mechanizmust erősíti. Az agy logikai „egységei” azoknál dominálnak, akik kevesebb ilyen jellegű érzéki ingerrel találkoznak.

Végső soron igaz, hogy az alapvetően genetikai eredetű ízlelési képességet nem lehet megváltoztatni. Gyakorlással ugyanakkor javulást lehet elérni. Mégpedig úgy, hogy bővíti tapasztalatait, és különböző szokatlan ízekkel kísérletezik. Az is segíthet, ha megpróbál vidám és pozitív lenni. A következő fejezet rávilágít, hogy a rossz kedélyállapot, a szorongás és a depresszió szintén kihathat az ízérzékelésre.

Az élmény fokozása

Hányszor hallotta már másoktól, sőt talán már Ön is kijelentette, hogy bizonyos ételeknek nem ugyanolyan jó az íze, mint hajdanán. Ez egyrészt valóban a mezőgazdasági és termelési módszerek megváltozásának tulajdonítható, másrészt viszont annak, hogy idősebb korban csökken az íz- és szagérzékelés.

Fontos, hogy ez ne tántorítsa el a kiegyensúlyozott táplálkozástól és az evés szeretetétől. A hozzávalók variálásával, az elkészítési, tálalási és fűszerezési szokások változatossá tételével sokat tehet ezért. Emellett pedig, mint említettük, a szaglási és ízlelési tapasztalatok bővítése is segíthet az érzékszervek egészségének megőrzésében.

Az angliai Nottingham Trent Egyetem kutatói szerint a különböző curryknek (indiai és pakisztáni eredetű egytálétel, ejtsd: köri) fűszeres ízükön kívül egyéb „tulajdonságaik” is vannak.

A curryk tehát felélesztik az érzékeket. Stephen Gray, a vizsgálat vezetője így nyilatkozott: „Azáltal, hogy a nyelv számos területét ingereljük egyszerre, elkápráztatjuk ízlelőbimbóinkat.” Ne feledje azonban, hogy a tejszínes szószokkal készült finomságok rengeteg zsírt és kalóriát tartalmaznak.

Nem csak a só létezik

Próbálja több szárított fűszerrel és friss fűszernövénnyel ellensúlyozni csökkent íz- és szagérzékelését, vagy csupán fokozni az étkezés örömeit. Idetartozik a gomba, az érett paradicsom és a gyömbér. Ezeken kívül még sok mindennel megbolondíthatja az ételeket: egyszerű hozzávalókkal, például reszelt parmezán sajttal, szójával vagy thai halszósszal is létrehozhat új ízeket, de akár egy csepp ketchup is csodákat művelhet. Az említettek kivétel nélkül sok glutamátot tartalmaznak.

Még az anozmiában, vagyis a szaglás elvesztésében szenvedő emberek is megőrizhetnek nyelvük és szájpadlásuk segítségével bizonyos alapvető ízérzeteket. Az ételhez hozzáadott bors és egyéb fűszerek stimulálják a „közös kémiai érzékelést”, ez pedig jól jön más ízek megkülönböztetésénél. Ázsia számos területén a szakácsok úgy adnak az ételhez egy csipet MSG-t, mint nálunk a sót vagy a cukrot szokás.

Az MSG finom, fehér, kristályos por, amelynek nincs saját íze

Nem tudni pontosan, hogy milyen mechanizmussal fokozza más ételek ízét. Európában is használják, főként konzervek, levesporok, fűszerkeverékek és sók előállításánál. A leggyakoribb glutamátalapú élelmiszer-adalékok az E 620-625 számmal jelöltek. A hosszabb időt Kínában töltők közül sokan rossz közérzetről, heves szívverésről, a nyakon, karon és háton érzett fokozott viszketésről számoltak be. Ezekért a tünetekért, amelyek – érdekes módon – sokkal határozottabban jelennek meg az európaiaknál és amerikaiaknál, mint a kínaiaknál és japánoknál, egyesek szerint az MSG tehető felelőssé.

Az ázsiai konyha európai elterjedésével itt is feltűntek ezek a panaszok, amelyeket összefoglalóan „kínaiétterem-jelenségnek” szoktak hívni. Az MSG az arra érzékenyeknél okozhat még allergiás tüneteket, súlyos asztmásoknál a tüdőállapot romlásához vezethet, de előidézhet akár idegrendszeri eltéréseket is, sőt kiválthatja a daganatok gyorsabb növekedését. Erősen megoszlanak a vélemények arról, hogy az MSG egészségkárosító adalékanyag-e, vagy sem. Mindenesetre érdemes figyelembe venni, hogy a glutamát ingerületátvivő aminosav, amely normális esetben csak kis koncentrációban fordul elő a szervezetben. Túlzott fogyasztása ezért mindenképpen kerülendő.

Ne feledkezzen meg a tálalásról!

A tálalás is nagymértékben befolyásolja az ételek élvezetét. Tegyen szép terítéket az asztalra, és készítsen a fogások mellé ínycsiklandó köreteket. Válasszon változatos alapanyagokat, és bátran kísérletezzen velük. Szolgáljon fel valamilyen különleges salátát, illetve kenyeret a fogások mellé. Varázsolja társas eseménnyé az étkezést. Beszélgessen, egyen ráérősen, ízlelgessen minden falatot. Ha egyedül él, időnként hívja meg vacsorára egy barátját vagy szomszédját. Kiváló alkalom, hogy kipróbálja új receptjeit.

Ugyanúgy, ahogy az ízérzékelés, a szaglás is fejleszthető, tökéletesíthető. Ezáltal egészen időskoráig megóvhatja e páratlan érzékszervét.

Illatemlékek gyűjteménye

„Bárki javíthatja szagérzékelési képességét pusztán azzal, hogy odafigyel az illatokra” – állítja dr. Rachel Herz, az amerikai Rhode Island-i Brown Egyetem pszichológusa, aki könyvet írt a szaglásról. Az illatok tudatos megfigyelése ténylegesen jó hatással van a szaglásra. A szakember azt tanácsolja, hogy mindenki szándékosan bővítse a belélegzett illatok skáláját, különösen olyan illatokkal, amelyek érzelmi hatást is keltenek. Gyűjtsön Ön is „illatemlékeket”, amelyek különleges alkalmakat idéznek fel. Használja azt a márkájú szappant, ami annak idején a nászutas lakosztályban volt, vagy főzzön olyan „megnyugtató” aromájú ételt, amilyet az édesanyja szokott készíteni.

ILLATMEMÓRIA

Bebizonyosodott, hogy egy meghatározott illathoz kapcsolódó tapasztalat más szagok azonosítását is elősegíti.

A kísérlet résztvevői szakértőkké váltak egy bizonyos illatkategóriában. Az agyi képalkotó vizsgálatok szerint az illatélmények tanulási folyamatok révén is fokozzák az agy szaglóterületeinek reakcióit. A kutatók úgy vélik, a hasonló illatok megkülönböztetésének elsajátítása javítja azt a képességünket, hogy értékeljük a hétköznapi élet aromagazdagságát. A múltbeli tapasztalatok, az ún. tanult válaszok szintén megmagyarázhatják, miért játszanak szerepet az elvárások a szagérzékelésben.

A kellemes aromáktól bizonyára Önt is pozitív érzések töltik el. Az emberek a placebo illatokra is reagálnak, bár kisebb mértékben. Ha azzal a tájékoztatással mutatnak meg valakinek egy illatot, hogy valami finomat szagol, akár jobban is érezheti magát tőle. Bizonyos illatokat más érzékszerveinktől származó információkkal úgyszintén összekapcsolhatunk. Nagyobb valószínűséggel ismerjük fel például a cseresznye vagy a meggy illatát, ha közben egy piros színű dolgot látunk.

Ezt a tényt is felhasználhatja ízlelése és szaglása fejlesztésére. Az egyik módszer, hogy az étkezést az összes érzék szempontjából próbálja értékelni, tehát az étel színét, megjelenését, állagát, zamatát és aromáját is figyelembe veszi. Egy másik lehetőség, hogy miközben megszagol egy virágot, alaposan szemügyre is veszi azt.

Gyakorlással, vagyis orrunk gyakori és tudatos használatával vitathatatlanul fejleszthető a szaglás.

Az illatfelismerő vizsgálatokon azok szerepelnek a legjobban, akik kitartóan tökéletesítették ezt a készségüket. Rendszeres „edzéssel” olyan fejlődés érhető el, hogy a szaglással foglalkozó szakértők néha alig tudják elvégezni kutatásaikat, az önkéntesek ugyanis minél többször vesznek részt a kísérletekben, annál jobban teljesítenek.

Kaliforniai Egyetem egyik különleges kísérletében 32 önkéntessel kezeslábast, szemellenzőt füldugót és kesztyűt vetettek fel, így iktatva ki az orrukon kívüli többi érzékszervüket. Négykézlábra ereszkedve kellett kiszagolniuk egy 10 méter hosszú „csokoládé-útvonalat”, amelyet az egyetem kertjében, a füvön alakítottak ki. Az alanyok kétharmada három próbálkozás után végigkövette a nyomot cikcakkban haladva az ösvény mentén, ahogy a vadászkutyák is teszik.

A vizsgálatnak eredetileg más célja volt, de közben arra is rájöttek, hogy a gyakorlás javítja a szagérzékenységet.

Szagolja ki!

Úgy is javíthatja szaglását, ha a jó modor kívánalmai ellenére gyakrabban szimatol.

Megvan tehát az oka, miért szimatolunk, amikor meg akarunk szagolni valamit. Továbbá ezért működik összehangoltan a szaglás a belégzéssel. Érdekes módon erre korábban az 50 évig tartó kutatások ellenére sem jöttek rá. A szimatolás mindenesetre fokozza az orr érzékenységét, és javítja a szaglóképességet, különösen a gyengébb illatok észlelésekor.

Az érzékek megóvása

Az ízlelési és szaglási mechanizmus alapos ismerete, az érzékelés élvezete és az érzékszervek tudatos használata kétségtelenül segít egészségük megőrzésében. Amint arról már olvashatott, sok megelőzhető vagy kezelhető betegség befolyásolhatja az érzékelést. A következő fejezetből tájékozódhat a szaglási és ízlelési zavarokról. Megtudhatja, miként segíthetnek az orvosok ezek kivédésében. Most néhány olyan lépést mutatunk be, amelyeket Ön is megtehet a szaglás vagy ízlelés romlásának megelőzése érdekében.

Szokjon le a dohányzásról

Ahogy azt korábban már tárgyaltuk, a dohányzás károsítja a látást, a kátrány és a füst pedig a szaglásra és az ízlelésre hat negatívan. Ha nem megy egyedül a leszokás, forduljon a háziorvoshoz, szakorvoshoz, vagy keressen fel egy segítő szervezetet.

• Védje a fejét! A fejsérülések gyakran okozzák a szag- és az ízérzékelés elvesztését. Bár a balesetek olykor elkerülhetetlenek, bizonyos óvintézkedések sosem ártanak.
• Bukósisak: Kerékpározás, motorozás, lovaglás, korcsolyázás közben mindig viseljen megfelelően illeszkedő bukósisakot.
• Gondoskodjon arról, hogy az autó biztonsági öve rögzítve legyen és jól illeszkedjen. Mindig kösse be magát.
• Mosson kezet! A nátha és más légúti fertőzések a betegség ideje alatt gyengítik az ízlelést és a szaglást, sőt néha maradandó károsodást is okozhatnak. Ritka, hogy a közönséges megfázásnak ilyen kimenetele legyen. A légúti fertőzések a gyakoriságuk miatt azonban az ízlelés és a szaglás elvesztésének első számú okaivá léptek elő, különösen az időseknél. Érdemes tehát kerülni a feltűnően tüsszögő és náthás embereket. [brbr]Ön is maradjon otthon, ha beteg. Számos kutatás bizonyította, hogy a kézmosás jelentősen csökkenti a nátha kialakulásának kockázatát. Jó, ha tudja, hogy kézfogással négyszer akkora eséllyel kaphatja el a náthát másoktól, mint tüsszentéssel. Arra az esetre, ha valami miatt nem tudna kezet mosni, tartson a zsebében vagy táskájában egy kis üveg kézfertőtlenítőt.
• Étkezzen egészségesen! A szaglás és ízlelés életkorral összefüggő romlása az étvágyat is befolyásolhatja. Ez tápanyaghiány kialakulásához vezethet, ami tovább ronthatja az íz- és szagérzékelést. Táplálkozzon egészségesen, hogy elkerülje ezt az ördögi kört.
• Ápolja fogait! A fogbetegségek, a szájfertőzések és a rossz szájhigiénia az étvágyat és az ízérzékelést is gyengíthetik. Mosson alaposan fogat naponta legalább kétszer, és rendszeresen járjon fogászati ellenőrzésre. A nyelv tisztítása is fontos. A kutatások azt mutatják, hogy mindezek jelentősen javítják az ízlelési, főleg a korosabbaknál.
• Kerülje a rossz szagokat! Bizonyos kellemetlen szagok ronthatják a szagérzékelési képességet. A leggyakoribb „tettesek” közé tartozik a penész, az ipari vegyszerek, a kőolajszármazékok és a tisztítószerek. Ha hosszú ideig vagy rendszeresen ki van téve ezeknek, munkavégzés közben viseljen a szája és az orra előtt szagsemlegesítő anyaggal átitatott védőmaszkot. A munkáltatók kötelesek gondoskodni a megfelelő védőfelszerelésről. Szeret barkácsolni? Sűrűn érintkezik háztartási vegyszerekkel? Itt az ideje beszerezni egy szénszűrős munkavédelmi maszkot.

Az érzékek fejlesztése

Bár viszonylag kevés kutatást végeztek abból a célból, hogy olyan étrendi összetevőket, illetve kiegészítőket határozzanak meg, amelyek javítják a szaglást és az ízlelést, néhány biztos tippet azért fel lehet sorolni.

• Cink: Leginkább ezt az ásványi anyagot ajánlják a jobb szaglás és ízlelés elérésére, mert tudvalevően részt vesz a szaglóreceptorok szagjelző reakciójában. Felmerült pár arra utaló bizonyíték is, hogy az egészségtelen táplálkozás következményeként meggyengült szagérzékenységet részben a cink alacsony szintje okozza. A fejlett országokban az étrend miatt sokaknál alakul ki viszonylagos cinkhiány, ezért érdemes odafigyelni ennek az ásványi anyagnak a megfelelő mennyiségű bevitelére.[brbr]A legjobb étrendi források közé tartoznak a vörös húsok, a szárnyasok, a bab, a lencse, a diófélék (különösen a pekándió), a napraforgó- és a tökmag, valamint a teljes kiőrlésű gabonákból készült termékek. Az ízlelési és szaglási zavarok kezelésére időnként cinktartalmú kiegészítőket használnak, bár hatékonyságukat még nem igazolták teljes körűen. Az ajánlott adag általában napi 25-30 mg.
• E-vitamin: A washingtoni ízlelés és Szaglás Klinika egyik tanulmánya szerint az alacsony E-vitamin-szint kapcsolatban állhat a csökkent szaglással és ízleléssel. A kutatók 250 ízlelési és szaglási zavarral küzdő beteget vizsgálva kimutatták, hogy az alanyok E-vitamin-bevitele a javasolt napi fogyasztás mindössze 36%-ának felelt meg. Nem ismerni pontosan az E-vitamin szerepét, de nem kis jelentőséggel bírhat az ízlelő- és a szaglóreceptorok megújulásában. Az étrendi kiegészítők helyett természetes úton gondoskodjon a szükséges E-vitaminról, melyből a zöld leveles zöldségek, a brokkoli és a szójabab tartalmaznak a legtöbbet.
• Alfa-liponsav: A Drezdai Orvostudományi Egyetemen zajló szűk körű vizsgálat előzetes eredményei azt mutatják, hogy az alfa-liponsavnak, a sejtműködés fenntartását elősegítő antioxidánsnak köszönhetően kisebb mértékű szaglásvesztés lép fel a légúti fertőzések után. A kísérletben 23 olyan személy vett részt, akiknek csökkent vagy elveszett a szaglása. A napi 600 mg alfa-liponsav szedése átlagosan négy és fél hónap után 60%-uknál jelentős javulást mutatott.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.