• bőr
• bőrápolás

Értsük meg bőrünk működését: Mi a bőr? Mitől károsodik és mit jelez ez számunkra?

Mi is valójában a bőr?

Első látásra úgy tűnhet bőrünk afféle csomagolóanyag, amely testünket beburkolja. Itt-ott némi haj és szőr nő raj­ta, emitt behorpad, amott kidomborodik. Azt hihetnénk, nem több mint egy pajzs, amely megvéd a külvilágtól. Való­jában azonban bőrünk nem csak testrészeink tárolására szol­gál. Sokkal több ennél.

Ha áttekintjük, milyen folyamatok mennek végbe bőrünk belsejében, könnyebben megértjük majd, milyen jelentős mértékben befolyásolja az elfogyasztott táplálék bőrünk állapotát. Az is világossá válik majd számunkra, milyen fon­tos szerepe van a környezetnek, amelyben élünk, és a koz­metikumoknak, amelyeket használunk. Ez a cikksorozat hasz­nunkra válhat akkor is, ha csupán pattanásaink vannak, de akkor is, ha komolyabb bőrproblémával küzdünk.

Bőrünk valójában testünk legnagyobb szerve

A felnőtt ember bőrének tömege kb. öt kilogrammot tesz ki, vagyis annyit nyom, mint egy kisebb méretű kutya. Kiterjedése kb. két négyzetméter – kiterítve nagyjából akkora tehát, mint egy franciaágy. Semelyik más szervünk nincs olyan mérték­ben kitéve a károsodásnak és a kórokozóknak, mint a bőr. Leginkább bőrünk van kitéve külső hatásoknak, mint a nap­fény, a dohányfüst, a környezetszennyezés és a baktériumok támadása. Ugyanakkor bőrünk belső állapotunkat és érzel­meinket is tükrözi: ez történik például, amikor elpirulunk vagy izzadni kezdünk.

Vannak olyan bőrproblémák, amelyek csak magát a bőrt érintik

Ilyen például a szemölcs. Sokkal gyakoribb azon­ban, hogy a bőrpanasz valamilyen belső folyamatot tük­röz. Például a herpesz és a bárányhimlő azt jelzi, hogy az im­munrendszer épp egy belső fertőzést igyekszik leküzdeni. A kiütés gyakran allergiás reakció eredménye, hátterében valamilyen étel áll, amelyet elfogyasztottunk. A sárgás bőr­szín pedig májproblémára utal. A bőr állapota tehát renge­teg tényezőtől függ: az életkortól, a genetikai adottságoktól, a higiénés feltételektől, a vérkeringéstől, az immunrendszer állapotától, a környezettől, a pszichés állapottól, és termé­szetesen attól, hogy mit eszik az ember.

Mi a bőr feladata?

A bőr amellett, hogy beborítja az emberi testet, az idegrend­szeren keresztül részt vesz a hőmérséklet-változás, a tapin­tás és más érzetek, például viszketés és fájdalom érzékelésé­ben is. A bőr felelős a testhőmérséklet szabályozásáért: ha az agy azt az üzenetet küldi, hogy hőt kell leadni, a felszín alatt elhelyezkedő hajszálerek kitágulnak, amikor pedig a hő megtartására van szükség, a hajszálerek összehúzódnak.

Bőrünk arra is képes, hogy különféle olajakat és nedve­ket szívjon fel, illetve bocsásson ki, emellett véd a fertőzések­kel szemben és még D-vitamint is termel. A feladatok eme széles és színes skálája mutatja, milyen bonyolult szerv is valójában a bőr. Láthatjuk, hogy a bőr működése és külső állapota bonyolult módon összefügg azzal, hogy mi törté­nik szervezetünk belsejében. Bőrünk olyan tehát, akár egy barométer, amely belső állapotunkat tükrözi.

Épp ezért a hatékony bőrápolás nem korlátozódik kizá­rólag a külső ápolásra!

Ha valóban szép és problémamen­tes bőrt szeretnénk, elsősorban belülről kell gondoskodnunk róla. Bőrünk állapota fontos részét képezi énképünknek, hiszen ez az a részünk, amelyet mindenki lát. Ezt a szán­dékot támasztja alá az a tény, hogy sokan időt és pénzt nem kímélve igyekeznek bőrük fiatalos külsejét megőrizni. A pénz javarészét azonban a legtöbben külsőleg alkalma­zandó termékekre költik. A bőrápolásban természetesen megvan a maga szerepe a különféle kozmetikumoknak, illetve gyógykészítményeknek, ugyanakkor elengedhetetlen, hogy belülről is tápláljuk a bőrt. Ahhoz, hogy megértsük mi­ért is olyan fontos ez, vessünk egy pillantást bőrünk felépí­tésére és működésére.

A bőr felépítése

A bőr szerkezete

Hámréteg

Az a szövetréteg, amelyet bőrnek nevezünk, nagyjából két részre osztható: a hámrétegre (epdermis, latin jelentése „külső bőr”) és az irhára. Az irha alatt zsírszövet és kötő­szövet helyezkedik el, amelyet bőraljának (más néven szub-kután rétegnek, subcutis) nevezünk. A bőr alatti zsír a bőr védőfunkciójához járul hozzá.

A hám négy rétegből áll. Legkívül helyez­kedik el az ún. stratum corneutn vagy szaruréteg, amely la­pos, többnyire elhalt sejteket tartalmaz. Ezek a sejtek az ún. keratinocita sejtek által termelt erős fehérjéből, a kera­tinból, továbbá különféle lipidekből (zsírszerű anyagokból) épülnek fel. A fehérje- és a zsírtartalom rendkívül fontos sze­repet tölt be abban, hogy a hámréteg megőrizhesse nedves­ségtartalmát, valamint hogy a szervezetből bizonyos anya­gok kiürülhessenek.

Ezek a sejtek vékonyak és kemények, és a napi igénybevétel során fokozatosan maguktól levál­nak a bőr felszínéről, vagy pedig ledörzsöljük őket. Ezután újabb sejtek foglalják el helyüket. Ez a sejtréteg köti össze testünket a külvilággal, és vesz részt annak irányításában, hogy mi kerül be a bőrbe, illetve mi kerül onnan ki. Érdekes módon éppen ez a sejtréteg a legvékonyabb: olyan vékony, mint egy emberi hajszál.

A stratum corneum sejtjei eredetileg a mélyebb rétegben képződnek, és fokozatosan „küzdik fel” magukat a felszín­re. Eközben átalakul, a szerkezetük, és megváltozik az össze­tételük. A folyamat sebessége egyénenként eltérő, a hám ál­talában hat-tíz hetente újul meg teljesen.

A hám. tartalmaz olyan sejteket is, amelyek melanint termelnek, többek között ez az anyag felelős a bőr színéért. Találhatók itt olyan sejtek is, amelyek a bőr immunreakciójában vesznek részt.

Az irha

A bőr legnagyobb részét az irha teszi ki. Az irha külső ré­tege tartalmaz élő sejteket, véredényeket, kötőszövetet, nyi­rokereket, valamint elasztikus rostokat és kollagén rostokat (ezekről bővebben fogunk szólni később). A külső réteg alatt már kevesebb a sejt és a véredény, viszont több a kollagén-és az elasztin rost. Az irhában találhatók a szőrtüszők, a faggyúmirigyek és az izzadságmirigyek is, amelyek a bőr felszí­nén pórusokat képeznek. Itt vannak az idegvégződések is, amelyek segítségével érzékeljük a nyomást és a fájdalomér­zetet.

A faggyúmirigyek

A faggyúmirigyek apró, zsákszerű képződmények; hol szőr­tüszőkbe nyílnak, hol pedig közvetlenül a bőr felszínével érintkeznek. A tenyér, a talp és a lábfej kivételével egész tes­tünkön megtalálhatók, méretük azonban testtájanként kü­lönbözik: az arcon és a mellkason például nagyobbak, míg a karokon és a lábakon kisebbek.

A faggyúmirigyek terméke a faggyú, amely nem más, mint egy zsírban gazdag folyadék. Feladata, hogy megvédje a szőrszálakat a kiszáradástól, és hogy biztosítsa rugalmas­ságukat. Azáltal, hogy a bőrt zsírréteggel vonja be, megaka­dályozza hogy a szervezetből túl sok nedvesség párologjon el.

A bőrszín

Ha megállunk egy pillanatra, és körülnézünk, milyen színű is valójában a körülöttünk levő emberek bőrének színe, azt látjuk: számtalan árnyalat létezik. Minden élő anyag szí­nét – beleértve bőrünk színét is – az azt felépítő molekulák határozzák meg. A bőrszínt javarészt három festékanyag (ún. pigmentanyag) alkotja: a melanin, a karotin és a hemoglobin.

A melanin felelős leginkább a bőrszín kialakulásáért, amely a sápadt sárgástól a szurokfeketéig változhat. A melanint az úgynevezett melanocita sejtek termelik. A legtöbb ilyen sejt a nyálkahártyán, a péniszen, a mellbimbókon és a bimbóudvaron, az arcon, a végtagokon és a szemben ta­lálható. A melanociták száma minden embertípusnál azo­nos. A rasszok csupán abban különböznek egymástól, hogy mennyi melanin termelődik a keratinociták számára. A keratinociták határozzák ugyanis meg a bőr árnyalatát: becso­magolják a sejt DNS-ét, és elnyelik a káros ultraibolya sugár­zásokat.

A hemoglobin, mely a bőr felszíne alatt futó hajszálerek­ben (más néven kapillárisokban) található, adja a bőr vöröses színét. A hemoglobin az a molekula, mely az oxigént szál­lítja a vérben. Ha a vér valami miatt nem kap elég oxigént a tüdőből, a bőr enyhén kékes színű árnyalatot ölt.

Az izzadságmirigyek

Akár tetszik, akár nem, az izzadás normális, sőt, igen fontos jelenség, szervezetünk természetes folyamata. Legfőbb funk­ciója, hogy testünket megvédje a túlhevüléstől, ezen kívül pedig segít megszabadítani a szervezetet bizonyos salakanyagoktól. Különböző testtájainkon összesen mintegy négy­millió izzadságmirigy található, a legsűrűbben a tenyéren és a talpon helyezkednek el. Ha testünk felhevül, működésbe lép egy bonyolult idegrendszeri folyamat, melynek nyomán az izzadságmirigyeken keresztül vizet és egyéb anyagokat vá­lasztunk ki. Ezek az anyagok azután a pórusokon át jutnak a bőr felszínére.

A nyirokerek

A nyirokrendszer egész testünket behálózza. Úgy tartják, ha valakinek minden porcikáját eltávolítanák, de a nyirokereit meghagynák helyükön, még mindig fel lehetne ismerni az illetőt. A nyirokerekben áramlik a nyirok – egy fo­lyadék, amely számos feladatot lát el szervezetünkben. Salak­anyagokat szállít el a sejtektől, anyagokat szállít egyik sejttől a másikig, továbbá elvezeti a sejtek közt felhalmozódó feles­leges folyadékokat.

Míg a vérkeringést a szív tartja fenn, a nyirokrendszernek nincs saját „pumpája”:

A nyirok keringését a testmozgás biz­tosítja. Ezért is hasznos többek közt rendszeres testmozgást végezni. A nyirok körül elhelyezkedő szövetek a test moz­gásakor összepréselik, illetve elengedik a nyirokereket, így segítve elő a nyiroknedv áramlását.

A nyirokrendszer hatékony működését elegendő folya­dék (pl. sok víz), továbbá megfelelő fehérjék fogyasztásával biztosíthatjuk.

Az előbbi két táplál­kozási probléma inkább a fejlett országokban gyakori, míg az utóbbi a fejlődő országokra jellemző. Amikor a nyirok­áramlás nem megfelelő, szervezetünk tisztító folyamatai sem tudnak kielégítő teljesítményt nyújtani. A különféle külső tényezőkön kívül – pl. sérülések, folyamatos állómunka, vagy egyéb – tehát étrendünk is befolyásolja a nyirokrend­szer működését, ami viszont közvetlenül befolyásolja szerve­zetünk méreganyag kiválasztását és vízháztartását.

Bőrünk tehát nem csupán tárolóhelyet biztosít testünk szá­mára, hanem saját jogon létező, élő szervrendszer. Éppen kü­lönleges elhelyezkedése miatt kell ilyen sokféle tényezővel számolnunk, amikor egészségének megőrzésére gondolunk. Szervezetünk automatikusan fontossági sorrendet állít fel: a vér-, víz- valamint tápanyagelosztás során a létfontossá­gú szerveket (például a szívet és az agyat) részesíti előnyben. A bőr utoljára marad a sorrendben. Éppen ezért olyan fon­tos, hogy minden fontos tápanyagból bőségesen kapjon a szervezet, ellenkező esetben legelőször bőrünk egészsége látja majd kárát.

Bőrünk hihetetlenül ellenálló, ugyanakkor rugalmas is:

Képes arra, hogy jelentős mértékben kitáguljon, majd vissza­nyerje eredeti méretét. Ez az irha két összetevőjének, a kol­lagénnek és az elasztinnak köszönhető. A bőr jócskán meg­nyúlik például a terhesség során, amikor meghízunk, vagy akár bizonyos sérülések esetén is. De akkor is meg kell nyúl­nia, amikor egyszerűen csak behajlítjuk a könyökünket.

A kollagén

Szervezetünkben a szövetek legnagyobb részét a kötő­szövet teszi ki. A kötőszövet, mint azt neve is mutatja, más szöveteket köt össze; táplálja és erősíti őket. Az egyik kötőszövet a kollagén, mely a bőrt alkotó szárazanyag tö­megének körülbelül háromnegyed részét teszi ki. Ahhoz, hogy szép legyen a bőrünk, elengedhetetlen hogy gondos­kodjunk a kollagén-állomány épségéről. A kollagén szó a görög kolla szóból származik, jelentése ragasztó.

A ragasz­tót évszázadokon keresztül állatok irhájából készítették, és tulajdonképpen minket is a kollagén „tart egyben”. Ez rugalmatlan, kemény anyag, mely összegabalyodott, követ­kezesképpen korlátozott nyúlé-képességű fehérjeszálakból áll. Az életkor előrehaladtával a bőrben található kollagén veszít szilárdságából, s gyengül az a képessége is, hogy ké­pes legyen ellenállni a fizikai behatásoknak. Ezek a tulajdon­ságok mindazonáltal napfény hatására is csökkennek. A kollagént felépítő legfontosabb vegyület a hidroxiprolin. Felépítéséhez nélkülözhetetlen a C-vitamin. A C-vitamin-hiány okozta skorbut egyik jellegzetes tünete a töredezett bőr, a vérző fogíny és a lassú sebgyógyulás. Ugyanis ha nincs elegendő C-vitamin a szervezetben, a bőr szerkezete károsodik.

Az elasztin

A másik legfontosabb fehérje, amely a bőr felépítésében részt vesz, az elasztin. A kollagénnel szemben az elasztin bőrünk „rugója”. Hozzájárul a bőr ellenállóképességéhez is, de nevé­hez híven elsősorban a bőr rugalmasságát biztosítja: lehető­vé teszi a bőr (és más szövetek, például a. hörgők, illetve a vér­edények falának) nyúlását és tágulását, majd biztosítja, hogy e szervek visszanyerjék eredeti formájukat. Az elasztint fel­építő szövetek nyugalmi hosszuk másfélszeresére képesek ki­nyúlni anélkül, hogy elszakadnának. Próbáljuk csak ki, hogy megfogjuk fülcimpánkat, és elkezdjük lefelé húzni. Ugye, mi­lyen nagyra tud nőni a felülete?

Ráncok okai

Mai tudásunk szerint az eiasztin szerkezetében bekö­vetkező változások miatt keletkeznek a ráncok. Ugyanakkor nem sikerült kimutatni, hogy jelentős lenne a különbség a ráncos, illetve a sima bőr sejtjei közt. Az efféle károsodásért, úgy tűnik, inkább az oxidációs folyamatok felelősek. A ráncok tehát valójában több tényező összjátéka következtében ala­kulnak ki: az oxidációs folyamatok, valamint a szervezet ter­mészetes öregedési folyamata során károsodnak a sejtek, ami miatt lassan csökken abbéli képességük, hogy szerkezetüket megtartsák.

A kollagént és az elasztint folyadék veszi körül, amely kü­lönféle anyagokból – jelentős mértékben vízből – épül fel. Ezért olyan fontos a megfelelő folyadékbevitel ahhoz, hogy bőrünk egészségét és rugalmasságát megőrizzük.

Hogyan őrizhetjük meg bőrünk ellenállóképességét és rugalmasságát?

Amint láttuk, bőrünk (és egész testünk) egészsége jelentős mértékben függ attól, hogy mi kerül be a szervezetbe a táplálkozás során. A kollagén felépítéséhez megfelelő mennyiségű C-vitaminra van szükség. Ahhoz, hogy bőrünk sejt­jei elegendő vízhez jussanak, kielégítő mennyiségű folyadé­kot kell fogyasztanunk. A bőr szerkezetének fenntartásához megfelelő tápanyagokat kell a szervezetbe juttatni. A bőr ál­lapotát ezen kívül egy másik fontos folyamat is meghatároz­za: az oxidáció.

Mitől károsodik bőrünk? Értsük meg az oxidációs folyamatokat!

Ha egy fáról lehullott almát hagyunk a földön heverni a napsütésben, hamarosan megaszalódik és megbarnul. Bő­rünk a hullott almával ellentétben folyamatosan táplálék­hoz jut belülről (persze csak akkor, ha helyesen étkezünk), a nap és a levegő ugyanakkor megteszi a maga káros ha­tását. A bőr testünk külső védőrétege, így folyamatosan ki van téve különféle vegyi anyagoknak és környezeti hatások­nak: többek közt a levegőben található szennyező anyagok­nak, a dohányfüstnek, az uszoda vizében található klórnak, a hőmérséklet-ingadozásnak, illetve a nap ibolyán túli su­garainak. Mindez befolyásolja bőrünk egészségét és külsejét.

Belső tényezők hozzájárulása az öregedéshez

Az említett külső tényezők mellett szervezetünk különböző belső folyamatai is hozzájárulnak az öregedés jeleinek kiala­kulásához. Még azok is ráncosak lesznek egyszer, akik tiszta környezetben élnek, és sohasem napoznak.

Mi károsítja tehát valójában a bőrt?

Miért van az, hogy a sima, feszes bababőr, amellyel születünk, idővel a legtöbb ember esetében ráncokkal és barázdákkal lesz tele? Mindezért az úgynevezett szabad gyö­kök, vagyis az oxidánsok felelnek: ezek állnak szervezetünk oxidációs folyamatainak hátterében. Ilyen oxidánsok találha­tók a légszennyeződésben, a cigarettafüstben, a zsírban, olajban kirántott, illetve a sült ételekben, a finomított sütőolajokban, a napfényben, az égő lángban, és paradox módon ilyenek kelet­keznek a szervezet saját energiatermelő folyamatai során, ami­kor oxigént égetünk el.

Ahogy a vas is oxigén hatására alakul át rozsdává, az emberi szervezet molekuláit is károsíthatja az oxigén. Mai tudásunk szerint az oxidánsok felelősek az általá­nos öregedési folyamatokon kívül számos betegségért is, töb­bek közt a szívrohamért, a rákért és az Alzheimer-kórért.

Hogyan megy végbe szervezetünkben az oxidáció?

Az oxidánsok olyanok a szervezetünkben, mint a nukleáris hulladék: hatástalanítani kell őket a veszély elhárítása érdeké­ben. Az oxidánsokat leginkább afféle szikraként képzelhetjük el: szervezetünk azért gerjeszti őket, hogy cukrot égethessen el. Ebből származik azután a sejtek energiája. A szikrák – va­gyis az oxidánsok -károsak, és a szervezetnek tűzszerészek­re van szüksége, hogy megszabadulhasson tőlük. A szervezet tűzszerészei az ún. antioxidánsok.

Anélkül, hogy elmerülnénk a részletekben, vizsgáljuk meg, hogyan is viszik végbe az oxidánsok a pusztítást!

Először is kép­zeljük magunk elé a testünket és a környezetünket felépítő ve­gyületek atomjainak milliárdjait. Mindegyik atom protonok­ból és elektronokból áll, amelyek ellentétes töltésűek, így az atom egyensúlyi állapotban van. Az oxidánsnak azonban va­lamelyik töltése hiányzik, ezért nincs egyensúlyban, és erős a reakciókészsége. Mivel minduntalan azon van, hogy a szom­szédos atomoktól szerezzen be egy-egy részecskét, hatalmas felfordulást képes teremteni maga körül. Ha azonban valame­lyik környező atomtól sikerül elrabolnia annak egyik elektron­ját, az az atom elveszíti egyensúlyát, és maga is oxidánssá válik. A folyamat tehát a pusztításnak valóságos lavináját indítja be.

Az oxigén létfontosságú elem

Érdekes módon a szerve­zetben megtalálható legtöbb oxidáns mégis éppen az oxigén egyik mérgező formája. Gondoljunk csak arra, mi is történik, amikor oxigén éri a vasat: megeszi a rozsda. Ugyanígy ha egy almát a napon felejtünk, megrohad. Szervezetünkben is ha­sonló a helyzet: az oxigén nagy pusztítást tud véghezvinni.

Az oxidánsok rendkívül ártalmasak: károsítják a zsírokat, a fehérjéket, a kötőszövetet és a nukleinsavakat is (a DNS-t és az RNS-t). Testünk legsérülékenyebb pontja a sejtmemb­rán és a benne lévő DNS. A sejtmembrán „ellenőrzi”, hogy mi kerülhet ki egy sejtből, és mi kerülhet bele: szabályoz­za a tápanyagok, a víz, a hormonok, a mérgező anyagok, stb. ki-be áramlását. A membrán sérülése tehát nagyban károsít­hatja a sejtműködést. A DNS, vagyis a dezoxi-ribonukleinsav voltaképpen nem más, mint egyedi ujjlenyomatunk, ame­lyet minden sejtünk tartalmaz. A DNS sérülésével zavar ke­letkezik az egész folyamatban, melynek során a sejt parancsot ad új sejtek képzésére, illetve a hormon- és enzimtermelésre.

Lehetőleg kerüljük az oxidánsokat!

Nemrégiben futott egy reklámkampány a londoni metró plakátjain. A képen egy tele hamutartó volt látható, ben­ne egy jókora ecset – olyan, amivel a nők az alapozót szok­ták felvinni arcukra. A szöveg pedig így szólt: „Garantáltan ragyás bőr nap mint nap. Bőrgyógyászatilag tesztelt.” Alat­ta pedig a folytatás: „Ezzel a termékkel gyors és hatékony eredmény érhető el a bőrápolás terén. Minden szál cigaret­ta tartalmaz ún. toxinokat. Ezek az aktív hatóanyagok össze­húzzák a véredényeket, elzárva a bőr elől a létfontosságú oxi­gént, hosszútávon megfosztva az arcot egészséges külsejé­től. Egy idő után a cigaretta parázsló vége lesz az egyetlen ragyogó pont az arcodon.”

Mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy a dohányzás ártalmas az egészségre

Ennek legfontosabb oka az oxidá­ciós folyamatokban rejlik. Dohányzás közben ugyanis elég a dohány, amit szívunk, és a folyamat eredményeképpen oxidánsok keletkeznek. Mind az aktív, mind pedig a passzív dohányosok esetében a dohányzás az oxidánsok leg­főbb forrása, ráadásul ilyenkor amellett, hogy a tüdő és más szervek belülről károsodnak, a bőr állománya belülről és kívülről egyaránt pusztul.

A dohányzás további két szempontból is rendkívüli mérték­ben árt a bőrnek

Először is, akadályozza a vér szabad áramlá­sát a kapillárisokba. Ne feledjük, a kapillárisok azok az apró vér­edények, amelyek oxigént és tápanyagokat szállítanak a bőrbe, ugyanakkor széndioxidot és salakanyagokat szállítanak el. Ha nem jut elég vér a bőrbe, működése és szerkezete elkerülhetet­lenül károsodik.

A másik ok, hogy maga az a mozdulat, amellyel beleszívunk a cigarettá­ba, tartós ráncokat képez a száj körül. A dohányzáshoz hasonlóan a szennyezett levegő (pl. ki­pufogógázok, gyárak által kibocsátott szennyező anyagok) belélegzése is hozzájárul a bőr oxidációs folyamataihoz. Egy kutatás során bebizonyosodott, hogy ha kísérleti egerekkel ózont lélegeztetnek be, az állatok bőre és a bőrükben talál­ható természetes olajok károsodásodnak. Az eredményért az oxidációs folyamatok tehetők felelőssé.

Mely tényezők indítják be az oxidációs folyamatokat?

A következő tényezők állnak az oxidációs folyamatok hát­terében:

• dohányfüst, kipufogógázok, ipari légszennyezés
• sült, illetve olajban vagy zsírban sült és kirántott ételek
• túlzott mértékű napozás, sugárzás
• baktériumok és vírusok
• a szervezet energiatermelése
• növényvédő vegyszerek
• kozmetikai célra előállított szénhidrogének (ásványi olaj alapú termékek)
• alkohol

A felsorolásból látható, hogy a mindennapok során nem mindegyik tényező kerülhető el. Ugyanakkor igenis válasz­tás kérdése, hogy dohányzunk-e vagy sem, vagy hogy szabad­időnket cigarettafüstös helyiségben töltjük-e. Próbáljuk korlá­tozni azt az időt, amelyet közlekedéssel töltünk, és igyekezzünk nem a legforgalmasabb úttest mellett kocogni vagy testedzést végezni. Kerüljük az olajban, illetve zsírban sült és pirított éte­lek fogyasztását is.

Amit nem kerülhetünk el

Még ha sikerül is elkerülnünk azokat az ártalmas külső tényezőket, amelyek oxidációs folyamatokat indítanak be, szervezetünk anyagcsere-folyamatai önmagukban is termel­nek oxidánsokat. Testünk lebontó folyamatok segítségével jut energiához, amelyek során ugyanakkor mérgező mellék­termékek is keletkeznek.

De miért engedi mindezt szerve­zetünk, ha egyszer önmaga ellen tesz vele?

Azért, mert né­melyik oxidáns rendkívül hasznos szerepet tölt be testünk működésében: egyesek például kórokozókat és rosszindulatú sejteket pusztítanak el, mások pedig a véralvadást segítik elő.

Szervezetünk igen találékony és bonyolult módon ke­zeli az oxidánsokat. Talán nem újdonság, hogy létezik egy védőenzim, melyet antioxdánsnak hívnak. Az antioxidáns általában jól fel. van vértezve, hogy elbánjon az oxidánssal. Probléma akkor keletkezik – bőrkárosodás vagy beteg­ség, öregedési folyamat vagy rák formájában -, amikor ezek a belső mechanizmusok túlterhelődnek, hibásak vagy nem kapnak elegendő tápanyagot.

Összegezve a következőket tehetjük annak érdekében, hogy bő­rünket megóvjuk az oxidációs folyamatok során keletkező károso­dásoktól:

• Kerüljük el, vagy legalábbis korlátozzuk azokat a külső té­nyezőket, amelyek az oxidációs folyamatokat beindítják
• Ne dohányozzunk.
• Fogyasszunk antioxidánsokban gazdag ételeket.
• Fogyasszunk antioxidánst tartalmazó étrend-kiegészítőt.

Bőrünk ellensége: a Nap

Rendkívül sok ember hódol még ma is annak a kedvtelésnek, hogy minden adandó alkalmat megragadva szénné égette­ti magát a napon. Több elmélet is született már eme külö­nös jelenség magyarázatára. Az egyik elmélet szerint a na­pozást Coco Chanel hozta divatba. Egy alkalommai ugyanis a dél-franciaroszági Saint Tropez-be látogatott, ahol lebar­nult, és ezzel megtörte azt a hosszú hagyományt, amely a napbarnított bőrt a paraszti életmóddal azonosította. Koráb­ban ugyanis csak azokat fogta meg erősen a nap, akik egész életüket a földeken munkálkodva töltötték.

Az ibolyántúli sugárzás ABC-je

A Nap különféle sugarakat bocsát ki. Szerencsére a sztrato­szféra és az ózonréteg kiszűri a rövidebb sugarakat. Ha az ózonréteg nem szűrné ki például az ibolyántúli C sugara­kat, már nem lennénk itt a Földön. Az UV-C sugarak ugyan­is károsítják a DNS-t. A legtöbbet az UV-A és az UV-B su­garak káros hatásairól hallhatunk (ezek az UV-C sugaraknál hosszabb sugarak), noha más sugarakról (például az infra­vörös sugarakról) is kezd bebizonyosodni, hogy nem ártal­matlanok a bőrre.

Az UV-B sugarak rövidebbek, mint az UV-A sugarak, így több kárt is okoznak (bár egyik típusú sugárzásról sem mondható el, hogy ártalmatlan). Mai tudásunk szerint az UV-B sugarak felelősek a leégésért. Behatolnak a hámréteg­be, egyes sugarak egészen annak legmélyéig jutva, és oxidálják a sejtmembránban található zsírokat, károsítva ezáltal a sejtfal védelmi funkcióját. Az UV-B sugarak egy része el­jut egészen a hámsejtekig, ez okozza a lesülést, ami valójá­ban nem más, mint a DNS és más fehérjék oxidációs károso­dása.

Az túlzott UV-A sugarak az irhában fejtik ki káros hatásukat!

Oxidációs folyamatokat indítanak be, melyek során tönk­reteszik a sejteket és a kötőszövetet. Az eredmény: a bőr le­ég, öregedési folyamatai pedig felgyorsulnak. Korábban azt gondolták, hogy az UV-A sugárzás kevésbé káros, mint az UV-B, mára azonban már világossá vált, hogy az UV-A su­garak mélyebbre hatolnak a bőrbe, egészen az irháig, ahol azután roncsolják a kollagén- és elasztinállományt. Az UV-A sugárzás tehát bőrünk két legfontosabb kötőszövetét ká­rosítja.

Ha ezt a tényt tudomásul vesszük, nem nehéz belát­ni, hogy az öregedés összefügg az UV-A sugárzással. Az UV-A sugarak valójában sokkal alattomosabbak, mint az UV-B sugarak: képesek ugyanis a felhők és az üveg védőrétegén is áthatolni. Az UV-B sugarak ezzel szemben csak akkor tudják elérni a földfelszínt, amikor a Nap magasan áll az égbolton.

Száz szónak is egy a vége: az ibolyántúli sugárzás a mole­kulák szintjén roncsolja sejtjeinket!

Akadályozza a sejtanyag­cserét és a sejt reprodukciós folyamatát, felgyorsítja a hibás sejtek keletkezését, károsítja a bőrünk feszességéért és rugal­masságáért felelős kollagén- és elasztinállományt, valamint fontos zsírokat roncsol a sejtmembránban. Az eredmény: száraz, hamar öregedő bőr, amely azután méginkább ki lesz téve mindenféle károsodásnak.

Az utóbbi években erősebb az ibolyántúli sugárzás, mert a Föld ózonrétege el vékonyodóban van

Ez a környe­zetszennyezés következménye: az ózon és bizonyos, a hűtő­szekrények és a spray-k működéséhez nélkülözhetetlen ve­gyi anyagok (klorofluorokarbon, rövidítve CFC) reakcióba lépnek egymással károsítva az ózonréteget. Nem feledkezhe­tünk meg arról sem, hogy minél közelebb vagyunk a Nap­hoz, annál inkább ki vagyunk téve az ibolyántúli sugár­zásnak. Ezért hegymászás, síelés, illetve magasan fekvő helyek látogatása során különösen fontos védenünk magun­kat a nap ellen.

Természetes védelem

Szerencsére szervezetünk jól fel van szerelkezve a napsuga­rak kegyetlen támadásaival szemben. Az első védelmi vonal a bőr által termelt festékanyag, a melanin. A melanin azon­ban csak akkor képes védőfunkcióját kifejteni, ha nem tesszük ki bőrünket, óvatlanul a napsugarak káros hatásainak. A melanin elnyeli a fényt, és ha továbbra is fénynek van kitéve a bőr, a melanociták még több melanint termelnek. Ekkor barnulunk le.

A sötétebb bőrű emberek több melaninnal rendelkeznek, így kevésbé vannak kitéve a napsugár­zás káros hatásainak. Az albínók szervezetéből viszont teljes mértékben hiányzik a melanin, ezért ők a legkisebb napfény hatására is csúnyán leégnek. A keratinociták védőfunkció­ja abban áll, hogy segítenek eljuttatni a pigmentanyagokat (a melanint és a keratint) a bőr felszínére. Mindannyiunk ren­delkezik tehát természet adta, „beépített” fényvédelemmel.

Mivel a folyadék megtöri a fénysugarakat, a nedves, csil­logó bőr több fényt nyel el, mint a száraz bőr. Ezért barnulunk le jobban, ha bőrünket bekenjük olajjal napozás előtt. A bőr sejtjeinek membránja részben olajokból épül fel, és különösen ki van téve az ibolyántúli sugárzás káros hatásai­nak.

Sajnos a szervezetünk által termelt melanin nem elegen­dő ahhoz, hogy megvédjen bennünket a napsugárzás káros hatásaitól. Lázadásképp sokak szervezetében a melanin für­tökbe tapad össze: a bőr szeplős lesz. A napsugárzás hatá­sára oxidálódik a bőrben található elasztin: a fehérjék ke­resztirányban is összekapcsolódnak, így veszítenek rugalmas­ságukból. Ez pedig maradandó károsodást jelent.

Visszafordíthatatlan folyamat

Hogy job­ban megértsük, miről is van szó, képzeljünk magunk elé egy strandpapucsot, amelyet a napon felejtettünk. Egy idő után a gumi elveszti ruganyosságát: megkeményedik, töredezet­té válik. A sejtekben található DNS is hasonlóan sérülékeny, és mai tudásunk szerint éppen a károsodott DNS a rákos fo­lyamatok legfőbb okozója. A DNS ugyanis nem tud töb­bé megfelelő parancsokat adni a sejteknek, és a bőr felépíté­se megváltozik: veszít ruganyosságából, kiszárad, végül pedig érdessé és ráncossá válik. .

Bőrünknek azonban más eszköze is van a védekezésre

Az UV-B sugarak folyamatos támadása ellen úgy is képes véde­kezni, hogy megvastagszik a szaruréteg. Emlékezzünk vissza, miből is áll a bőr ezen része: főleg elpusztult, magas keratintar­talmú sejtekből. Az elpusztult sejtek úgy védekeznek a a nap­sugarak ellen, hogy nagy részüket elnyelik, illetve visszaverik.

A harmadik védelmi vonalat a szervezet saját antioxidánsai képezik. A szervezet speciális enzimek segítségével igyek­szik helyreállítani az oxidációs folyamatok eredményekép­pen keletkezett károsodást. Ez a védelmi vonal azonban kérészéletű: erős napsütésben már néhány perc után összeomlik.

Különleges érzékenységi reakciók

A leégés és az öregedés csupán kettő a napsugárzás káros következményei közül. Az ibolyántúli sugárzás másképp is ártalmas szervezetünkre: gyengíti a bőr immunsejtjeinek (az ún. Langerhans-szigeteknek) a kapacitását. Ennek ered­ményeképpen sokan azt tapasztalják, hogy bőrük kiütéses lesz a napon. Ezt a jelenséget tévesen „melegkiütésként” vagy a napkrémre adott allergiás reakcióként szokás értelmezni, ho­lott valójában ún. polymorph fény-exanthemáról (PLE) van szó. A „melegkiütést” ugyanis nem a napsugárzás okozza, ha­nem a nedvesség és a meleg: e két tényező együttes jelenléte az izzadságmirigyek túlreagálását válthatja ki.

Fontos tisztában lennünk azzal is, hogy bizonyos vegyüle­tek és gyógyszerek megnövelhetik a bőr érzékenységét a nap­sugárzással szemben.

Ilyenek például az alábbi szerek:

• Pszoralen: ez az anyag természetes módon előfordul nö­vényekben, például a citrusfélékben, a paszternákban, a sárgarépában, a zellerben, a réti boglárkában, a turbolyában, a krizantémban és az ánizskaporban.
• Az akné kezelésére használt tretinoin (Retin-A).
• Az antihisztaminok és egyes antibiotikumok (pl. a tetraciklin), illetve az ízületi gyulladás kezelésében haszná­latos nem szteroid típusú gyulladáscsökkentő szerek. Kérdezzük meg orvosunkat, ha ezen gyógyszerek valame­lyikét kell szednünk.
• Kozmetikai cikkek bizonyos összetevői, pl. a pézsma és a bergamott illatanyaga, illetve a rúzsokban található eozin nevű festékanyag.
• Egyes illatszerek alkotóelemei, pl. a hexaklorofén.

Összegezve a következőket tehetjük annak érdekében, hogy meg­óvjuk bőrünket a napsugárzás káros hatásaitól:

• Korlátozzuk az erős napon töltött idő hosszát, különöskép­pen délelőtt 10-11 és délután 3-4 óra közt, mivel ilyenkor a legerősebb a napsugárzás. Még inkább vonatkozik ez azokra, akiknek világos a bőrük, világos a szemük, továbbá sok az anya­jegy a testükön.
• Amikor napon tartózkodunk, viseljünk olyan ruházatot, amely véd a napsugárzás ellen: vegyünk fel kalapot, hosszú ujjú inget, illetve blúzt.
• Használjunk jó minőségű fényvédő krémet. Olyan terméket vá­lasszunk, amely legalább 7-es erősségű védőfaktort (ún. SPF-et), valamint antioxidánsokat is tartalmaz.
• Fogyasszunk minél több antioxidánsban gazdag.
• Fogyasszunk antioxidáns tartalmú táplálék kiegészítőt.
• Amennyiben gyógyszert szedünk, mindig nézzünk utána, hogy az adott szer nem fokozza-e a napsugarakkal szembeni érzé­kenységet.

Nehéz idők: a serdülőkor és a menopauza

A hormonok erősen befolyásolják szervezetünk működését, és ez különösen igaz a bőrre. Nem meglepő tehát, hogy hor­monháztartásunk intenzív változásai a bőrt sem hagyják érintetlenül. A legfontosabb ilyen időszakok a serdülőkor, valamint nők esetében a menopauza.

Serdülőkor

A hormonok szabályozásáért az agyalapi mirigy felel. Ez a szerv-agyunk legmélyén helyezkedik el. A serdülőkor közeledtével az agyalapi mirigy speciális hormonokat kezd el termelni. Ezek a hormonok olyan további hormonokat szabadítanak fel, amelyek a szervezet felnőtt férfivá, illetve nővé éréséért felelő­sek. A lányoknak mellük és fanszőrzetük nő, valamint zsírpár­náik keletkeznek. A fiúknak megnő a péniszük, megjelenik a fanszőrzetük és az arcszőrzetük, általában véve is megerősödik a szőrzetük, hangjuk mélyebb lesz, és megnő izmaik tömege.

A lányok szervezetében több úgynevezett női hormon, vagyis progeszteron és ösztrogén termelődik, és kevesebb termelődik a férfi nemi hormonból, az androgénekbőí (pl. a mellékvesekéregben termelődő tesztoszteron). A fiúk esetében épp fordítva indul meg a hormontermelés: több keletkezik az androgénekbőí, és kevesebb az ösztrogénből.

Az ösztrogén csökkenti a faggyúmirigyek méretét, lassítja a faggyútermelést, valamint csökkenti a faggyú zsírtartalmát. Az androgének hatása éppen ellenkező: megnöveli a fagy-gyúmirigyek méretét, és stimulálja a faggyútermelést. Ezért ha egy fiúnak magas az androgénszintje, jobban ki van téve az akné veszélyének. A tesztoszteron a kollagéntermelődést is növeli, ezért a férfiak bőre érdesebb, mint a nőké. Az ösztrogén ezzel szemben lággyá és selymessé teszi a bőrt.

Menopauza

Talán nem kell bemutatni, mivel jár a negyvenöt és ötvenöt éves kor közt bekövetkező hormonális változás. Különösen azoknak nem, akik megtapasztalták a menopauza tüneteit: a hőhullámokat, az álmatlanságot, a hangulati ingadozást, a szexuális vágy csökkenését, illetve a hízásra való hajlam növekedését. Ez mind annak a következménye, hogy a szer­vezetben csökken az ösztrogéntermelés.

A bőr állagát és tápanyagellátását érintő változások sokkal kevésbé látványo­sak. Amint láttuk, a hormonok igen fontos szerepet játsza­nak bőrünk felépítésében és abban, hogy a bőr milyen anya­gokat választ ki. A legfontosabb különbség a menopauza előtti és utáni hormonális egyensúly közt az, hogy csökken az ösztrogén szintje. Ezért míg korábban az ösztrogén elrej­tette vagy kiegyensúlyozta a tesztoszteron hatását, a nő szer­vezete most mintegy utat enged annak.

A csökkent ösztrogénszint hatása a bőrre

• Zsírosabb lesz: a „tesztoszteron-áradat” ahhoz vezet, hogy nő a faggyúmirigyek termelése, így zsírosabbá válik a bőr. Aknéra emlékeztető pattanások és más bőrirritá­ciók jelenhetnek meg.
• Szőrösebb lesz: ugyanezen okból a menopauza után erő­sebbé válhat a szőrzet nem kívánt helyeken.
• Elvékonyodik: az ösztrogén növeli a hámréteg osztódá­sának és az új sejtek keletkezésének sebességét. Az ösztrogéntermelés csökkenésével az új sejtek termelődése is lassul.
• Szárazabbá és rugalmatlanná válik: az ösztrogén olyan anyagok termelődését is segíti, amelyek biztosítják a bőr nedvességtartalmát, rugalmasságát és selymességét. Amint az ösztrogénszint csökken, a bőr is veszít ragyogásából.

Kerüljük a környezetből származó ösztrogént!

Fontos, hogy a menopauza hormonális hatásainak – vagyis arcbőrünk és egész szervezetünk változásának – ellensúlyo­zására minél kevesebb mesterséges ösztrogént, ún. xeno-ösztrogént juttassunk szervezetünkbe. Környezetünk már eleve tele van az ösztrogénhez hasonló anyagokkal. Meglehet, jó ötletnek tűnik mesterségesen pótolni az ösztrogént, amikor szervezetünk már nem termel belőle olyan sokat, a hormon pótló szerek azonban durván beleavatkoznak hormonház­tartásunk egyensúlyába, ráadásul megterhelik szervezetünk beépített méregtelenítő rendszerét.

Számos vegyület rendelkezik a hormonokra jellemző tu­lajdonságokkal: befolyásolják a hormontermelődést, és ezen keresztül a menstruációs ciklust, a termékenységet, a sper­miumok termelődését, stb. Úgy tűnik, az efféle anyagokkal való tartós érintkezés bizonyos degeneratív betegségekre is hajlamosít (pl. rák). Éppen ezért „ellentápanyagok”-nak is szokás őket nevezni.

Manapság persze elkerülhetetlenül érintkezünk ilyen ve­gyi anyagokkal, de sokat tehetünk annak érdekében, hogy a minimumra csökkentsük jelenlétüket környezetünkben. Igyunk ásványvizet vagy szűrjük meg az ivóvizet, és lehető­ség szerint fogyasszunk bioélelmiszert. Használjunk a lehető legkevesebbet háztartási vegyszerekből. Kerüljük a dohány­zást, és ne szedjünk sem fogamzásgátló tablettát, sem pedig mesterséges hormonpótló (HRT) gyógyszereket.

Természetes hormonpótlás

Környezetünk biztosít számunkra olyan természetes növé­nyi anyagokat, amelyek hatása hasonlít az ösztrogén éhez, és hathatós segítséget nyújtanak a hormonális változások idején. Ezek az anyagok a mester­séges szerekkel ellentétben nem ártanak szervezetünknek, ugyanakkor képesek ellensúlyozni szervezetünk ösztrogén-állományának csökkenését. Számos zöldség és gyümölcs tartalmaz jelentős mennyiségben olyan vegyületeket, ame­lyek hatása hasonló szervezetünk hormonjaiéhoz. A szója például rendkívül sok genisztint és daidzeint tartalmaz, ezek ma már koncentrátum formájában is kaphatók.

A fitoösztrogének hatékonyan enyhítik a menopauza tüneteit

Az ázsiai nők – és különösen a japánok – rit­kán szenvednek hőhullámoktól és a hormonális változás más kellemetlen hatásaitól, ezen a vidéken ugyanis a szója a napi étrend részét képezi.

Sokféle rosszat lehetett a közelmúltban hallani és olvas­ni a szójáról. Mégis megdönthetetlen bizonyítékok szól­nak amellett, hogy a magas izoflavon-bevitel (ez a szója ható­anyaga) összefügg egymással. Á szója elleni lefőbb érv, hogy úgynevezett phytátokat tartalmaz, amelyek gátolják egyes fontos ásványi anyagok, például a kalcium beépülését a szer­vezetbe. Azonban a legtöbb gabonaféle – elsősorban is a búza – tartalmaz ilyen anyagot. Tehát mindennek ellenére az a vé­leményünk, hogy a szója minden étrend ideális összetevője.

Természetes fitoösztrogén található az alábbi növényekben:

• szója, lucerna, lenmag
• bab, zab, édeskömény
• zeller, fodroslevelű petrezselyem (más néven francia petrezse­lyem)
• vörös lóhere, rebarbara
• fűszernövények: barátcserje (más néven szűzbariska vagy szűzfa), poloskavész (más néven fekete kígyógyökér, csörgőgyökér, indiánasszony gyökér), kínai angyalgyökér (más néven dong quai), jamgumó (dioscorea batatas)

Összegezve a következőket tehetjük annak érdekében, hogy a le­hető legkevésbé zavarjuk meg szervezetünk hormonháztartásának egyensúlyát:

• Igyunk ásványvizet vagy szűrt
• Amennyire csak lehetőségeink engedik, igyekezzünk ökológiai gazdálkodásból származó termékeket vásárolni.
• Kerüljük a mesterséges adalékanyagokat tartalmazó ételeket.
• Fogyasszunk minél kevesebb zsíros ételt.
• A zsírokat tartalmazó ételeket (pl. olajos magvakat, sajtot) lehetőleg ne csomagoljuk műanyag tárolóedénybe, zacskóba, celofánba. Használjunk inkább üveget, papírzacskót, stb.
• Mindig alaposan mossuk meg a gyümölcsöket és a zöldségeket.
• Ne vásároljunk olyan ételt, amelyet termesztése, tárolása vagy árusítása során kipufogógáz érhetett.
• Háztartási vegyszerekből használjunk a lehető legkevesebbet.
• Mellőzzük a dohányzást.
• Ne végezzünk testedzést forgalmas út közelében.
• Ne használjunk fogamzásgátló tablettát, valamint kerüljük az ösztrogén hormonpótló terápiát.
• Étrendünkbe iktassunk be rendszeresen fitoösztrogéneket.

Körmünk jelez

Sokan legalább annyi időt és pénzt költenek körömápolás­ra, mint bőrápolásra. Körmünk valójában bőrünk kiter­jesztése: kemény, szorosan összezsúfolt, keratinban gazdag hámsejtek alkotják. Legfőbb feladatuk, hogy idegvégződé­sekben gazdag ujjhegyeinket védjék. A mindennapok során nagy segítséget nyújtanak: körmeink segítségével tudunk ka­parni, vakarózni, illetve felvenni a földről apró tárgyakat. A köröm a körömágy felől növekszik, és mintegy 1 mm-rel lesz hosszabb hetente. A körömágynál változnak át a bőr sejtjei olyan sejtekké, amelyek a körmöt építik fel.

Az egészséges köröm az elégséges vérellátásnak köszön­hetően rózsaszín. A köröm színének, illetve felépítésének változásai jól jelzik, miféle probléma vagy hiányállapot áll fenn szervezetünkben, illetve adott esetben utalhatnak sé­rülésre vagy arra, hogy valamilyen káros anyaggal érintkez­tünk. Az alábbi táblázatban összefoglaltuk a körmökön megjelenő jelzésértékű elváltozásokat, mellettük pedig azt a táplálkozási hiányosságot, amely általában az adott problé­ma hátterében áll.

Összegezve a következőket tehetjük annak érdekében, hogy meg­őrizzük körmeink egészségét és szépségét:

• Tartsuk be a „Tiszta bőr étrendjét”
• Fo­gyasszunk minél több friss gyümölcsöt és zöldséget, valamint kénben és szilíciumban gazdag ételeket (pi. halat, brokkolit, hagymát és tengeri algát).
• Válasszunk ki egy jó minőségű, vitaminokat és ásványi anyago­kat tartalmazó étrend-kiegészítő készítményt
• Iktassunk be étrendünkbe MSM tartalmú étrend-kiegészítőt. Az MSM a kén egy formája, és a kutatási eredmények szerint jól hat a köröm egészségi állapotára.
• Gondosan ápoljuk körmeinket. Ne használjuk őket kaparás­ra, tépésre, és óvjuk őket a vegyi anyagoktól. pl. viseljünk gumikesztyűt mosogatás közben

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.