Bőrápolás

Melyek a leggyakoribb bőrbetegségek?

Némelyik bőrbetegség nemtől és kortól függetlenül oly nagy szám­ban fordul elő, hogy nyugodtan elmondható róluk, hogy bőrünk „népbetegségei”. A fejezet az ezekkel a betegségekkel kapcsolatos alapvető egészségügyi ismeretekről szól.

Akne vulgáris

A seborrhoeás bőr gyakori és súlyos szövődménye a szőrtüszők idült gyulladása. Az évekig elhúzódó, súlyos kozmetikai torzulással járó esetek komoly kezelési gondot jelentenek. Az akne vulgáris legko­rábbi tünete a faggyúmirigyeket legnagyobb számban tartalmazó seborrhoeás bőrterületeken a comedók (mitesszerek) megjelenése. A comedo a szőrtüsző nyílását kitöltő szarumasszát, faggyút, szennye­ződést tartalmazó dugasz, amely fekete és fehér színű lehet. Az akne vulgáris enyhe lefolyású alakjaiban legtöbbször csak comedo képződéssel találkozunk.

A középsúlyos esetekben ezek helyén gennyes be­olvadás keletkezhet. Ezek mellett lencsényi csomós beszűrődések ala­kulhatnak ki, amelyekben lezajló gyulladás után heg is visszamarad­hat. Az egészen súlyos klinikai esetekben sokszor többszörös beolva­dás, majd kifejlődő mély gyulladás jöhet létre, amelyek mellett sok­szor borsónyi, babnyi faggyúciszták is előfordulhatnak. Enyhébb lefolyású akne vulgáris kezelésében döntő a helyi kezelés, amely lehet szalicilsavas alkohol-ecsetelés, más comedooldókkal ki­egészítve.

Alkalmazható benzoil-peroxid 2,5 vagy 5%-os gél formájá­ban, vagy tretinoin-oldat vagy krém. Hasznos az UV (kvarc-) kezelés. A kezelés sokszor hónapokat is igénybe vehet. A súlyosabb ese­tekben belső antibiotikus kezelés is szükségessé válhat.

A bőrbetegség kezelése a szakorvostól és a betegtől egyaránt nagy türelmet kíván. Megfelelő együttműködés hiányában a keze­lés legtöbbször eredménytelen marad.

Herpes simplex

A herpesz vírus okozta betegség. Kétféle herpeszvírus ismert: a HSV-1 és HSV-2. Az előbbi a szájon, az arcon és a szemen okoz fer­tőzést, az utóbbi inkább a nemi – genitális – herpeszeket okozza.

A száj körüli herpesz hólyagcsoport formájában jelenik meg az ajak szélén vagy az orr körül. Előfordul azonban más test­tájékok, szervek, így a szem, súlyosabb esetben a központi ideg­rendszer fertőzése is. A fertőzés emberről emberre, illetve egyazon embernél az egyik testtájról a másikra terjedhet át. A fertőzés után a vírus már nem tűnik el a szervezetből. Előfordul, hogy hosszú ideig nem okoz semmiféle zavart, de bármikor aktivizálódhat (láz, menstruáció, nagy hideg, leégés stb. hatására).

A nemi szerveken megjelenő fertőzés, a HSV-2 vírus okozta herpeszek a nemi aktus során terjednek. A nemi szerveken és kör­nyékükön előbukkanó apró hólyagok néhány nap múlva nagyobb hólyagokká egyesülnek, ezután 7-20 nap alatt gyógyuló, heges fekélyekké változnak. Megelőzésükben nagy szerepe van az óvszer használatnak, illetve az alkalmi nemi kapcsolatok kerülésének.

A betegség 7-10 nap alatt önmagától is gyógyul, de súlyosabb esetekben gyógyszeres kezelésre lehet szükség. A gyógyszer kiválasztásánál fontos szempont, hogy még hosszú használata se okozzon semmiféle károsodást. A jelenleg használatos gyógyszerek közül a Virolex (Zovirax) a leghatékonyabbnak tartott szer. A gyógyhatású szerek közül egy másik kezelési lehetőséget biz­tosít az Epavir kapszula, amely telítetlen zsírsavakat tartalmaz.

A gyógyszeres kezelésre elsősorban a kiújult herpesz idején lehet szükség, de a gyakori kiújulási hajlam miatt a megelőzés érdekében a lappangó szakaszban is alkalmazható.

Ujjközi gombás fertőzés (mycosis interdigitalis)

A verejtékezés hőszabályozó szerepe főleg nyáron érvényesül. A ned­ves bőr hűsíti testünket, csökkentve hőmérsékletét. A cipőt hordó láb – különösen a nyári hónapokban – erősen verejtékezik, és ez gombás fertőzések kialakulására hajlamosít. A manapság divatos zárt sportcipőkben adottak a kórokozó gombák életfeltételei: a me­leg, a sötét és a nedvesség. Ilyenkor a lábujjak közötti bőrredők ki­pállanak és gyakran gombás repedések keletkeznek. Leg­többször makacs környéki gombás ekcéma is társul hozzá.

A betegség veszélyessége abban rejlik, hogy a gombás repedése­ken behatoló baktériumok ismételten kiújuló és gyakran magas lázzal járó orbánchoz vezethetnek. A kezelés fontos szempontja az izzadás csökkentése, gombaelle­nes szárító hintőporokkal. A kialakult gombás fertőzés gombaellenes ecsetelőkkel, illetve kenőcsökkel történő helyi kezelése legtöbbször eredményes.

Pityriasis versicolor

Felszínes, szarurétegben élősködő gombás folyamat, elsősorban ve­rejtékezésre hajlamos egyéneken alakul ki. A tünetek a törzs bőrén kölesnyi-lencsényi, kávébarna, enyhén hámló foltokból állnak, melyek nagyobbodnak, majd összefolyva, kiterjedt bőrterüle­teket foglalnak el. Egy idő múlva a szőrtüszőszájadékból apró, gombostűfejnyi, barnás színű, kiújuló foltocskák jelennek meg, mutat­va, hogy a kiújulás a szőrtüszőkben lappangó visszamaradt gomba­elemek újbóli szaporodása következtében keletkezik.

Gyógyításkor gondoskodni kell az izzadást fenntartó okok meg­szüntetéséről is. Emellett helyi hámlasztó és gombaellenes gyógyszerek alkalma­zása ajánlatos. Nagy kiterjedés esetén belső gombaellenes kezelés is szóba jöhet.

Pikkelysömör (psoriasis)

Öröklött hajlam és az élet során fellépő különböző provokáló té­nyezők hatására kialakuló betegség. Jellemzője a nagyobb foltokká összefolyó, gyakran gyulladt, ezüstfehér pikkelyekkel hámló gócok kialakulása. Leggyakoribb helye a homlok és a hajas fejbőr határa, a könyök tájéka, a térdek feszítő felszíne, a testhajlatok bőre és a keresztcsont tájéka. Súlyosabb esetekben a betegség testszerte szó­ródhat, a körmök és az ízületek is megbetegedhetnek. Kí­sérheti viszketés, feszülés érzése a bőr kínzó szárazsága miatt.

Terhesség alatt a tünetek enyhülhetnek, de a szülés után a beteg­ség újra súlyosbodhat. Mivel a tünetek a provokatív tényezők következtében igen elté­rőek lehetnek – ugyanígy a betegség lefolyása is -, mindenkor szak­orvosi kezelést igényel.

Rühösség (scabies)

Viszonylag gyakran előforduló, erősen fertőző bőrbetegség. Oko­zója az atkák rendjébe tartozó apró élősködő, a rühatka. A bőrre került álca vagy megtermékenyített nőstény a felhám szarurétegébe járatokat fúr, s ebbe helyezi el petéit.

A rühatka főleg azokat a testtájakat „részesíti előnyben”, ahol a szaru­réteg vékonyabb és nincs túl sűrűn szőrtüsző. Ilyenek az ujjközök, a kö­nyök- és térdhajlat, a csukló, a hímvessző, az emlőbimbó, kisgyermekek­nél a tenyér és a talp. A bőr főként a hajlatokban – erősen visz­ket, allergikus eredetű, apró, barnásvörös kiütések jelennek meg rajta. A viszketés éjszaka rosszabbodik, az elvakarások helyén a bőr kisebesedhet.

Elsősorban szoros testi kapcsolat révén fertőz. (Mivel a rühösség nemcsak az embernél, hanem az állatoknál is gyakori, előfordulhat, hogy állati rühatkák kerülnek az emberre). Az atkajárat tűkarcolásszerű, egyenes vagy kanyargós rajzolat a bőrön . Az atka megtelepedésének helyén, a járatok végén körülírt, pontszerű, varral fedett vakarási nyomok láthatók. A vakarás következtében felülfertő­ződés révén a rühösséghez gennyes bőrgyulladás társulhat. A kórismére a bőrbetegség jellegzetes elhelyeződéséből és a tár­suló kínzó éjszakai viszketésből következtethetünk.

A kezelés bevált szere a benzyl-benzoát, amely a higiénés rend­szabályok betartása mellett teljes gyógyulást eredményez. A végle­ges gyógyulás érdekében a szűkebb környezet egyidejű szűrésére és kezelésére is szükség lehet.

 

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.