• alternatív gyógymódok
• gyógynövények

Alternatív gyógymódok természetes módszerekkel és hatóanyagokkal

Az alternatív (temészetgyógyászati) terápiák közé tartozik a gyógynövény- és masszázsterápia, az akupunktúra, a speciális étrend, a testi-lelki terápiák vagy a teljes (egész testet) gyógyító rendszerek, mint az Ájurvéda és a hagyományos kínai orvoslás. Ezeket a kezeléseket a hagyományos orvosi terápiák mellett, annak kiegészítőjeként alkalmazzák.

A gyógynövényeket ősidők óta használják orvosi célra; a világ számos táján ma is ezek a gyógyszerek elsődleges forrásai.

A gyógynövényes gyógyítás a legrégebbi ismert terápia. A népesség több mint nyolcvan százaléka használt már gyógynövényt egészségügyi célra.

Sajnos gyakran nem tudjuk, minek köszönhető egy adott gyógynövény hatása. Beszéljünk gyógynövényszakértővel és orvossal, mielőtt kipróbálnánk valamilyen gyógynövényt, és semmilyen gyógynövényt ne alkalmazzunk terhesség és szoptatás alatt, továbbá az orvos jóváhagyása nélkül ne adjunk gyermeknek ilyen jellegű készítményt.

A gyógynövény-terápiákhoz számtalan, a világ legkülönbözőbb tájairól származó növényi anyagokat használnak fel. A növények bármely része – csíra, levél, gyökér, kéreg, mag, virág – használható, ha a gyógynövénnyel foglalkozó szakemberek hasznosnak tartják annak aktív hatóanyagait az adott betegség kezelésére vagy megelőzésére.

Sok gyógyszeripari termék anyagait növényekből vonják ki, vagy növényekben található anyagok szintetikus változatából készítik

A szakemberek szerint a növények más anyagokat is tartalmaznak az aktív hatóanyagon kívül: ezek serkenthetik hatásukat vagy megelőzhetik a mellékhatásokat. Az efedrin nevű hatóanyag például, melyet a hagyományos gyógyászatban az asztma kezelésére alkalmaznak, növeli a vérnyomást. Ám a növény, amelyből ezt az anyagot kivonják, olyan vegyületet is tartalmaz, amely megakadályozza a vérnyomás-növekedést.

Léteznek olyan növények is, amelyek bizonyos anyagai gyógyítanak, más alkotórészei viszont mérgezők: ilyen például a rebarbara.

Növényeket akut és krónikus betegségekre egyaránt alkalmaznak. A leggyakoribb panaszok, amelyekkel a gyógynövény-szakértőket fölkeresik, a bőrproblémák, például psoriasis, akné és ekcéma, valamint emésztési zavarok, például fekélyek, vastagbélgyulladás, irritábilisbél-szindróma és gyomorrontás.

A virágokból készült gyógyszerek vadon termő növényekből készült, híg gyógyteák, amelyekkel magunk kezelhetjük érzelmi problémáinkat.

Ma számos gyártó forgalmaz ilyen virágterápiás készítményeket, de az eredeti és legismertebb készítményeket Edward Bach (ejtsd ‘becs’) fejlesztette ki az 1930-as években. Az itt következők például mindmind Bach-féle virágeszenciák.

• Elsősegélycsepp Öt készítmény keveréke a sokk kezelésére, a stressz tüneteinek enyhítésére (krémként is kapható).
• Iszalag Figyelmetlenség, koncentrációs zavarok, szórakozottság ellen.
• Szilfa Arra az esetre, ha eluralkodik rajtunk az elégedetlenség…
• Vörösfenyő Önbizalomhiány, kisebbségi érzés és a kudarctól való félelem ellen.
• Dió Segít alkalmazkodni a változásokhoz (a menopauzához, egy tragikus eseményhez)

Életünk bizonyos szakaszaiban szükségünk lehet arra, hogy fölfedezzük, hogyan léphetünk kapcsolatba belső énünkkel  A relaxáció és a jóga segíthet ebben.

Próbáljunk ellazulni úgy, hogy egy gyönyörű helyre képzeljük magunkat, például egy trópusi tengerpartra; szívjuk magunkba a látványt, a hangokat és az illatokat, amelyeket ott találunk. A módszert gyakorolni kell, de nagyon jó terápiás hatása lehet.

A relaxáció és az irányított fantáziálás együtt képes oldani a testi feszültséget: a lelki szemünk előtt megjelenő vonzó képek elűzik aggodalmainkat. E módszerekkel leküzdhetjük a stresszt, és megtanulhatjuk, hogyan maradhatunk bizakodók akkor is, ha súlyos akadályok, nehézségek tornyosulnak előttünk. Ezek a lelki módszerek megszüntetik a feszültséget, gyakran anélkül, hogy az tudatosulna bennünk. Segítenek, hogy jobban átéljük a jelent és a mindennapok apró örömeit.

A relaxáció megtanulható készség, melyet bármilyen stresszhelyzetben alkalmazhatunk.

Próbálkozhatunk például a légzés fokuszálásával, amelynek során a légzésre figyelünk, miközben a stressz által érintett izmok feszülésére koncentrálunk: a homlokra, az állra, a nyakra, a hátra, a vállra és a gyomorra. Belégzés közben összpontosítsunk az izomra, kilégzéskor pedig lazítsuk el. Amint kisimulnak a homlokráncok, ellazul az állkapocs és a nyak, érezni kezdjük a hatást.

A progresszív izomlazítás hasonló, de ennek során reláxalas és ellazítás előtt növeljük az izmok feszülésének mértékét. Ez különösen hasznos azoknak a nőknek, akiknek hiperaktív a gondolkodásuk, vagy akik számára stresszt okoz, hogy túl sok minden történik az életükben. Ám némi időbe telik, mire ezt begyakoroljuk. Néhány percnyi mély légzés után testünk valamennyi izmára egyenként koncentrálni kell, fentről lefelé haladva (vagy fordítva, ha úgy jobban tetszik), és kényszeríteni kell magunkat, hogy egészen addig egy adott izomra gondoljunk, amíg nem érezzük az ellazulást. Ezzel a módszerrel felkészíthetjük magunkat a meditációra is, amely mély testi-lelki nyugalmat idézhet elő.

A jógának nevezett kímélő, bármilyen korú és edzettségű em-ber számára alkalmas fizikai és mentális gyakorlat.

Indiából származik; nagyjából egyidős az ájurvédikus gyógymódokkal. A jógának számos válfaja van – Hátha, Raja, Ashtanga, Tantra, Kundalini -, amelyek mind-mind arra irányulnak, hogy a lehető legjobban kihasználjuk tüdőnk kapacitását, javítva energiaszintünket, vitalitásunkat, keringésünket. A nyugati országokban a Hatha-jóga a legismertebb, amelynek részei az ászának (kitartott testhelyzetek), a pránájáma (légzőgyakorlatok) és a relaxáció vagy a meditáció, amelytől visszanyerhetjük életerőnket. Ez testünk minden egyes részére hat, beleértve a belső szerveket, és célja inkább a hajlékonyság, mint az állóképesség, valamint a kiegyensúlyozott lelkiállapot elérése.

A jóga ideális azok számára, akik valamilyen fizikai problémától szenvednek, vagy egyszerűen csak edzeni szeretnének

Ha az orvos jóváhagyja, teljesen biztonságos a terhesség alatt is; sőt a harmadik trimeszterben igen hasznos lehet olyan esetekben, amikor a baba far-fekvéses, mivel fokozza az izmok rugalmasságát és az anya ellazultságát, ígya baba elegendő térhez juthat a megforduláshoz. A jógaórán elsajátított légzés segít a testnek felkészülni arra, hogy kontrollálja a szülés során érzett fájdalmat, és edzésben tartja az izmokat a szülés után végzendő medencefenéki izomgyakorlatokra.

A legjobb, ha először tapasztalt tanártól tanulunk jógázni, mivel könyvből nehéz megérteni a pozíciókat. A tanár a saját edzettségi szintünkhöz tudja igazítani a gyakorlatokat, és nem engedi, hogy túlzottan megerőltessük magunkat. Fontos, hogy megtanuljunk teljesen ellazulni az óra végén; ha nem értjük meg teljes mértékben a jóga lényegét, hajlamosak lehetünk arra, hogy ezt kihagyjuk. Hogy a jóga minél hasznosabb legyen számunkra, a legjobb, ha legalább kétnaponta gyakorolunk egy kicsit, de ha erre nincs időnk, már heti egy jógaórával is nagy változásokat idézhetünk elő a testünkben.

Fontos, hogy kényelmes ruhát viseljünk, amelyben könnyű hajolni és nyújtózkodni. Szükség van matracra; kaphatók csúszásgátlóval ellátott jógamatracok, de kezdetnek egy szőnyeg vagy takaró is megteszi. Hagyjunk egy-két órát az étkezés és a jógaóra között, és közvetlenül a foglalkozás előtt már ne igyunk.

 A biofeedback módszer lényege, hogy a beteget monitorozó készülékre kapcsolják, amely köny-nyen értelmezhető hangokká vagy videoképekké alakítja a szívfrekvenciát, a vérnyomást, az izomfeszülést vagy az agyhullámokat.

Egy képzett terapeuta megtaníthat arra, hogy mentális eszközökkel miként kontrollálhatunk korábban nem tudatosított testi folyamatokat. A terapeuta ezt úgy éri el, hogy segít felismerni a szívritmusban és a bői-elektromos aktivitásában bekövetkező, finom változásokat. Ez a módszer különösen hasznos a relaxációs tréninghez. A biofeedback hasznos lehet például táplálkozási zavarok, magas vérnyomás, migrénes fejfájás, szorongással kapcsolatos függőségek esetén.

Az Alexander-, a Feldenkrais-módszer és a pilates a testtartás javítását célzó terápiák. Különösen ajánlhatók fájós hátúak-nak

Az Alexander- módszerrel megtanulhatjuk, hogyan vagy miért használjuk rosszul a testünket, így elkerülhetjük a berögződött feszültséget, és erőfeszítés nélkül, kecsesen mozoghatunk.

Frederick Alexander ausztrál színész volt, aki egyszer csak arra lett figyelmes, hogy a hangja elmegy előadás közben. Miután az orvosok értetlenül álltak a probléma előtt, úgy döntött, hogy szöveggyakorlás közben a tükörben figyeli magát; így vette észre, hogy folyamatosan megfeszíti a nyakizmait, ami befolyásolta a légzését, ennek következtében a hangját. Önmaga állandó ellenőrzésével és javításával azután képessé vált természetesebben előadni a szerepét. Később másoknak is megtanította a technikát.

Több oka is lehet annak, ha fizikai feszültség alakul ki bennünk. Gyermekként rossz testtartásunk alakulhat ki a görnyedés vagy a kényelmetlen iskolai padokban töltött évek miatt. Felszínesen lélegzünk, ahelyett hogy a tüdő teljes térfogatát kihasználnánk. Sokunknak van olyan munkája, amely miatt kénytelenek vagyunk hosszú órákon át a test természetes alakjának és mozgásának nem megfelelő pozíciót felvenni. Ennek eredményeként könnyű elveszíteni a kapcsolatunkat saját testünkkel, és gyakran nem ismerjük föl a stressz jeleit, amellyel önmagunkat terheljük.

Az Alexander-órán a tanár megvizsgálja, miért nem használjuk megfelelően a testünket, és kíméletesen beállítja a helyes pozíciót (amit először nehezebbnek találhatunk, mint a feszült tartást).

A gyakori rossz szokások közé tartozik, hogy egyik vagy másik oldalra dőlünk, vagy túlságosan előrehajtjuk a fejünket

A hangsúly a fej, a nyak és a gerinc pozícióján van, mivel Alexander úgy vélte: ha ezek pozíciója helyes, minden más természetes módon a helyére kerül.

A test újratanítása időbe telik. Legalább tíz Alexander-órára van szükség, de az ideális a harminc alkalom. A körülbelül negyvenöt perces foglalkozások egyénileg vehetők igénybe. Egyszerű mozgásokkal kezdődnek, például sétával, üléssel, fekvéssel, majd egyre bonyolultabb gyakorlatok következnek.

Az instrukciók részben abból állnak, hogy a tanár demonstrálja a gyakorlatot, részben abból, hogy megbeszéli velünk a korrekciót, miközben finoman irányít a kezével. A foglalkozáson csak a cipőnket vesszük le: hétköznapi ruháinkat kell viselnünk, mivel ez adja a tanárnak a legpontosabb képet arról, hogy milyen típusú és mértékű mozgásokat végzünk a mindennapokban.

Az Alexander-módszer bárkinek hasznos lehet, mivel mindannyiunknak vannak túl feszes testrészeink, még akkor is, ha azt gondoljuk, jó a tartásunk. A feszültség energiaigényes, oldása viszont új erőt és a könnyedség érzetét adhatja.

Sokan azt tapasztalják a kezelés után, mintha megnőttek és kiszélesedtek volna: ez természetes, hiszen a hát és a váll többé nem görnyed előre, a mellkas visz-szanyeri normális alakját. A technika népszerű a zenészek, színészek és a sportolók körében, mivel javítja a teljesítményt és csökkenti a fáradékonyságot.

Az Alexander-módszert leginkább a hát-és nyakfájdalmak terápiájaként ismerik, de segíthet más ízületi fájdalmak, a fejfájás és a migrén esetében is.

A légzőszervi rendellenességekben, például asztmában, emésztőszervi rendellenességekben, például irritábilisbél-szindrómában és magas vérnyomásban szenvedő emberek számára is hasznos lehet egy Alexander-kurzus. Az Alexander-módszer nem ígér gyors javulást. Célja, hogy egészséges szokásokat alakítsunk ki, amelyek egy életen át megmaradnak.

A fizikus Moshe Feldenkrais profi dzsú-dós volt, aki súlyos térdsérülése után saját magától tanult meg újra járni. Ezen élményei alapján fejlesztette ki a mozgási nehézségek leküzdésére szolgáló módszerét. Míg az Alexander-technika egy külső testtartásideált alkalmaz, addig a Feldenkrais-módszer során saját idegrendszerünkkel kerülünk kapcsolatba, hogy megtaláljuk a legjobb testtartást. Ez a módszer nem a fej, a nyak és a gerinc kapcsolatát hangsúlyozza, mint az Alexander-módszer, hanem megpróbálja feltárni a test többi részének egyensúlyát megzavaró tényezőket, és megtanít arra, hogyan alkalmazkodjunk ezekhez.

A Feldenkrais-módszer hatékony az ízületi fájdalmak ellen, de alkalmas lehet központi idegrendszeri rendellenességek kezelésére.

Az edzés célja, hogy megmutassa, hogyan találjunk új módokat a mozgásra és a légzésre a teljesebb, kényelmesebb élet érdekében.

A pilates egyre népszerűbb, mivel a mély testtartási és hasizmok erősítése révén karcsúbb, nyúlánkabb alakot érhetünk el.

A gyakorlatok elvégzése hat elvre épül: a koncentráció, a légzés, a kontroll, a súlypont megtalálása, a folyamatos mozgás és a precízió. Akárcsak az Alexander-módszer, a pilates is népszerű a táncosok körében, mert elősegíti a kecses és kiegyensúlyozott mozgást.

Korunk átka, az ülőmunka- Ügyeljen a testtartásra!

• Ha kénytelenek vagyunk hosszú ideig állni, helyezzük az egyik lábunkat a másik mögé úgy, hogy a lábfejek körülbelül 45 fokos szöget zárjanak be; testsúlyunk főként a hátsó lábat terhelje.
• Ha ülünk, tartsuk a talpunkat a földön. Ha előre kell hajolnunk, csípőből hajoljunk, hogy hátunk és vállunk egyenes maradjon. Ha fölkelünk, csúsztassuk a fenekünket a szék szélére, hogy mielőtt felállunk, testsúlyunk a talpunk fölé kerüljön.
• Időnként keljünk föl a székből, és járkáljunk egy kicsit. Mozgassuk meg vállunkat, körözzünk néhányszor, fordítsuk fejünket egyik oldalról a másikra.
• Ha nehéz tárgyat emelünk, hajlítsuk be a térdünket és a csípőnket, hogy amikor felállunk, a terhelés ne a hátunkra, hanem a combizmainkra nehezedjen.
• Változtassunk gyakran testhelyzetet.

A tajcsi fókuszált mozdulatai – amellett, hogy fejlesztik az egyensúlyt – a béke és a harmónia érzésével ajándékoznak meg.

A mozgással kapcsolatos testi-lelki terápiák, például a hagyományos kínai orvoslás részét képező tai chi chuan (tajcsi) és a qigong (csikung), a „vitális energiára” – csí (chi, qi) – és ennek útvonalaira hatnak a szervezetben azzal a céllal, hogy természetes harmóniát találjunk környezetünkben és magunkban, és ezt ki is használjuk. A nyugati mozgásos terápiák segíthetnek a különböző betegségekben szenvedő nőknek, hogy kifejezzenek bizonyos érzelmeket, például haragot, ami segítheti a gyógyulási folyamatot. Ezekhez a terápiákhoz semmiféle tánctudás nem szükséges, és különböző edzettségi szintekhez lehet igazítani őket. Minden mozgásterápia arra irányul, hogy oldja a stresszt, és harmóniát teremtsen a test és a lélek között.

A tajcsíként ismert terápia folyamatos mozgássorokká összekapcsolt mozdulatokból áll. Bármilyen edzettségi állapotú és életkorú ember végezheti.

A tajcsit eredetileg Kínában fejlesztették ki a 11. században, hogy megszelídítsék az agresszív küzdősportokat. Az a célja, hogy harmonizálja a jin és jang típusú (a világmindenség ellentétes tulajdonságai: sötét és világos, nőies és férfias, lágy és kemény stb.) tulajdonságainkat, és kiegyensúlyozza az energiaáramlást testünkben. A kecses mozdulatokhoz nem kell erősnek lenni, és igen lassan is végezhetők. Ez, valamint az egyes mozdulatok felidézéséhez elengedhetetlen összpontosítás segít abban, hogy elfeledkezzünk problémáinkról, így a tajcsi a stresszel kapcsolatos betegségek megnyugtató ellenszere lehet.

A tajcsit csoportos foglalkozás keretében kell elsajátítani. Hat hónapba is beletelhet, mire megtanuljuk a mozdulatokat, de előnyeit azonnal érezni fogjuk, mivel a mozdulatsorok minden izmunkat, inunkat és ízületünket érintik. Naponta legalább tíz percet kell gyakorolni otthon. Nem növeli a pulzust, és nem okoz légszomjat, de izzadhatunk a csí által termelt hő miatt. Érezni fogjuk, ahogy testtartásunk, egyensúlyozó képességünk, légzésünk és keringésünk határozottan javul.

A táncterápia a pszichoterápia nemverbális formája, mely számos esetben hasznos lehet: például önfejlesztés céljából, érzelmi zavarok leküzdésére.

A táncterápia különösen hasznos súlyos viselkedési problémákban szenvedő emberek számára, vagy azoknak, akiknek az érzései túl bonyolultak ahhoz, hogy szavakba öntsék. Hasznos lehet vak, siket vagy tanulási zavarokban szenvedőknek is, de nem kevésbé jótékony hatása lehet a stresszel kapcsolatos betegségekre is.

A zene ritmusa energiát szabadíthat fel, miközben stimulálja és kiegyensúlyozza a testet. A táncterápia értékes kezelési mód számos fizikai és mentális rendellenesség esetén, és bármilyen életkorú nők esetében segítheti az ellazulást.

A homeopátiás szereket növényekből, ásványi anyagokból és állati anyagokból készítik. Az anyagokat folyadékba áztatják, azt később leszűrik, és sokszor hígítják, míg az eredeti anyagból annyira kevés marad, hogy tudományos módszerekkel nem mutatható ki. A folyadékot minden hígítás alkalmával erőteljesen rázzák, amely az eredeti anyag „energialenyomatát” hozza létre benne. Ez a lenyomat a szervezet saját energiarendszereire hat, serkentve a ter mészetes gyógyulási folyamatot.

Körülbelül háromezer homeopátiás szer létezik, melyek közül nem könnyű kiválasztani a megfelelőt.

A hatóanyag kiválasztásakor azt mérlegeli a szakember, hogy melyik okozna nagy dózisban hasonló tüneteket, mint amelyektől szenvedünk. A gyakorlott homeopatának figyelembe kell vennie valamennyi tünetünk sajátságait, beleértve a fizikai és az érzelmi tüneteket is. Emellett minél

A hatóanyagok, gyógyszerek általában apró fiolában, kis golyócskák formájában kerülnek forgalomba, amelyeket a nyelvünkön kell hagyni feloldódni.

Az ujjainkkal nem szabad megérinteni a golyócskákat, hanem közvetlenül a fiolából kell a nyelvünkre helyezni és elszopogatni. Tizenöt perccel a szer szedése előtt és után ne fogyasszunk se ételt, se italt, és a kúra alatt mellőzzük a mentolos cukorkákat, rágógumikat, fogkrémeket.

Előfordul, hogy a kúra kezdetén a tünetek rövid időre rosszabbodnak; a homeopátiás elmélet szerint ez arra utal, hogy a szer működésbe hozta a szervezet védekezőmechanizmusait. A homeopátia belülről kifelé hat, és gyakran a külső tünetek (például a bőrproblémák) gyógyulnak meg a legkésőbb. Azt is tapasztalhatjuk, hogy tüneteink a gyógyulás folyamán kialakulásuk fordított sorrendjében múlnak el.

Ha bármilyen hagyományos gyógyszert szedünk, az esetleges kölcsönhatások elkerülése érdekében tájékoztassuk az orvost és a homeopatát is.

Az ájurvédikus orvoslás egyik célja, hogy az egyensúlyt kibillentő hatást ellentétes hatással kezelje, helyreállítva a lelki és fizikai jóllétet.

Az Ájurvéda teljes gyógyítórendszer, melynek eredete a háromezer évvel ezelőtti Indiába nyúlik vissza. Indiában és Sri Lankán igen elterjedt kezelési mód, amelyet a nyugati típusú gyógyászattal párhuzamosan alkalmaznak. Népszerűsége a nyugati világban is nő.

Az Ájurvéda szerint a világ öt elemből áll, ezek az éter, a levegő, a tűz, a víz és a föld. A létezést három „dosa” (energia, testnedv, „minőség”) irányítja, amelyek mind két-két elemből állnak. Az egészség általában annak függvénye, hogy megtaláljuk-e az egyensúlyt e három energia között. Mindenkire egy-egy dosa dominanciája jellemző, és ez az energia segíti abban, hogy megtalálja a számára legalkalmasabb életmódot.

Az ájurvédikus orvoslás a betegségek hat fázisát különíti el, és arra irányul, hogy az első fázisban avatkozzon be, amikor a dosák először kibillennek egyensúlyukból. A nyugati orvoslás általában csak a harmadik vagy negyedik fázisban lép közbe, amikor már határozott tünetek jelennek meg. Az egészség dinamikus folyamat, melyhez nemcsak az illető életkorát és alkatát kell figyelembe venni, de az évszakokat és a klímát, sőt a bolygók mozgását is.

A kezelés széles körű: beletartozhat a masszázs, az önmasszázs, a méregtelenítés, a diéta, a gyógynövények, a meditáció, a jóga, a kristályok és az asztrológia.

Egyes kezelési módok kizárólag az ájurvédikus orvoslásra jellemzők. Például a fej gyógyítására szolgáló szereket időnként az orron át adják be. Gyógynövényből készült szereket, ásványokat, fémeket és egyes állati eredetű anyagokat is javasolhatnak. Az étrenddel kapcsolatos ajánlások nemcsak arra vonatkoznak, hogy mit együnk, hanem arra is, hogy mikor és hogyan készítsük el az ételt. Az ételeknek nemcsak a tápértékük, hanem a dósakra különbözőképpen ható ízük is fontos. A kristályokat spirituális gyógyításra használják, amelyek a szellemre és a lélekre fókuszálnak, az asztrológia pedig segít abban, hogy az emberek tágabb kontextusban lássák az életüket.

Az alkatunkat meghatározó dosák relatív mennyiségét szüléinktől örököljük; ezekkel együtt születünk egy számunkra megfelelő egyensúlyi állapotban: ezeket „prakruti”-nak nevezik. A prakruti alapját az képezi, amit megeszünk, mivel a különböző ételek különböző dosatípusok számára alkalmasak. Stressz, nem megfelelő étrend vagy sérülés hatására alkatunk kibillenhet egyensúlyából, és átlépünk a vikruti nevű fázisba. A gyógyítók nem akarják megváltoztatni a velünk született alkatot, hanem megpróbálják helyreállítani eredeti egyensúlyát.

Az ájurvédikus orvoslás szerint a betegségek az enyhe formából a teljesen kifejlett rendellenességig fokozatosan alakulnak ki hat fázison keresztül.

1. Felgyűlés: A túlzott mennyiségű dosa felgyűlik, enyhe tüneteket, kényelmetlenséget okozva. Az ájurvédikus gyógyítók célja, hogy lehetőleg már ebben a fázisban beavatkozzanak.
2. Súlyosbodás: A felgyülemlett dosa miatti irritáció specifikusabb tünetekhez vezet.
3. Terjedés : A súlyosbodott dosa elárasztja a szervezet többi részét is, sokkal szélesebb körű tüneteket okozva.
4. Áthelyeződés : A működési zavar nyilvánvaló jelei mutatkoznak mind az eredeti helyen, mind a test más részeiben. A nyugati ember általában ekkor fordul orvoshoz.
5. Megnyilvánulás: A tünetek besorolhatók a nyugati orvoslásban számon tartott specifikus betegségekhez.
6. Kifejlődés: A betegség teljesen kialakul. Még mindig van lehetőség a gyógyulásra, de kezelés nélkül az állapot krónikussá vagy végzetessé válik.

Akárcsak az ájurvédikus orvoslás, a hagyományos kínai orvoslás is komplex orvosi rendszer, amelyet a hagyományos orvoslással párhuzamosan alkalmaznak

A hagyományos kínai orvoslás része a gyógynövényekkel való gyógyítás, a masszázs, az akupunktúra és a testi-lelki módszereken alapuló mozgás. A módszer hívei szerint a legjobb eredményeket akkor érjük el, ha két vagy több módszert alkalmazunk párhuzamosan.

Akárcsak az ájurvédikus orvoslásé, a hagyományos kínai orvoslás elméleti alapja is gyökeresen eltér a nyugati orvoslásétól. Holisztikus értelemben mindenféle betegség – fizikai, érzelmi, szellemi vagy spirituális – a vitális energiánk, azaz a csí egyensúlyzavarának a következménye. Egyensúlyzavart okozhatnak belső tényezők, például öröklött tulajdonságok és érzelmek, illetve külső tényezők, például az időjárás, a szennyező anyagok, fertőzés, sérülés és gyógyszerek. A hagyományos kínai orvoslás célja, hogy helyreállítsa az egyensúlyt.

A csí – a test valamennyi tevékenységének és fenntartó működésének forrása -állandó áramlásban van.

Egymást kiegészítő erőkre osztható, amelyeket jinnek és jangnak neveznek, és öt, egymáshoz kapcsolódó elemként nyilvánul meg: fa, tűz, föld, fém és víz. Ezek az elemek táplálják vagy korlátozzák egymást: a víz például táplálja a fát, de korlátozza a tüzet.

Ezek az erők és elemek a test egyes részeihez, bizonyos funkciókhoz vagy érzelmekhez kötődnek, és a gyógyító ezeket a kapcsolatokat használja fel arra, hogy megvizsgálja, pontosan hol és minek következtében alakult ki egyensúlyzavar.

A hagyományos kínai orvoslásban a megelőzés éppolyan fontos, mint a gyógyítás Az egyensúly különösen fontos változások vagy stressz idején

A hagyományos kínai orvoslás szerint a jin és jang egyensúlya kulcsfontosságú a csí áramlásához, ezáltal az egészséghez és a jólléthez. Hagyományosan a jin a női tulajdonságokhoz kapcsolódik, továbbá az árnyékhoz, a passzivitáshoz és a lágysághoz. A jin uralja a test elülső részét, a belső szerveket és az izmokat. A jang a férfias jellegekhez, a naphoz és az életerőhöz kapcsolódik, és a test hátulsó részét, valamint a bőrt uralja.

A jin túlzott mennyiségéből adódó egyensúlyzavar krónikus betegségek fizikai tüneteihez, például hasmenéshez, fázóssághoz és álmossághoz vezethet. A lelki tünetek közé tartozik a túlságos engedékenység, a gyakorlati érzék hiánya, a túlzott érzékenység és a meggyőződés hiánya. A túl sok jang ezzel ellentétes tünetekhez vezet: akut betegség, székrekedés, forróságérzet és nyugtalanság kialakulásához. Lelkileg a jang túlsúlya az embereket dominálni akaróvá, érzéketlenné, dogmatikussá és túlzottan materialistává teszi.

A kezelés fontos része az étrendre és életmódra vonatkozó részletes tanácsadás.

A gyógyító megkérdezi, mikor, hogyan és mit eszünk; mikor kelünk föl és fekszünk le, mennyit mozgunk – mivel e hatások mindegyikét fontosnak tartja az egészség és a jóllét szempontjából. Amellett, hogy igyekszik minél többet megtudni rólunk és az életünkről, egy hagyományos kínai orvoslást alkalmazó gyógyító megtapintja pulzusunkat a két csuklónk hat-hat pontján, megvizsgálja nyelvünket, körmünket, bőrünket és hajunkat.

A szerek tartalmazhatnak állati testrészeket, például porrá tört szarvasagancsot vagy rovarpáncélt. Ha nem szeretnénk alkalmazni bizonyos szereket, mondjuk meg nyíltan, hogy a gyógyító elkerülhesse ezek alkalmazását.

Az akupunktúra a csí (energia) szervezeten belüli áramlásának tűkkel való serkentése

Az akupunktúra gyakorlata évezredeken át fejlődött. Ma a nyugati országokban szakképzett és tapasztalt gyógyítók számos különböző rendellenességre kínálnak akupunktúrás kezelést.

A regisztrált akupunktúrás szakemberek elismert képzésben részesültek a kínai orvoslás terén, elsajátították a Nyugaton elvárt anatómiai, élettani, patológiai ismereteket, és ugyanolyan jellemzőkkel írják le a rendellenességeket, mint a hagyományos orvosok. A kezelés azonban eltérő.

A vizsgálatok azt mutatják, hogy mind az akupunktúra, mind az akupresszúra segíthet enyhíteni a fizikai fájdalmat.

Akupunktúrás szakkifejezésekkel élve egy betegség azt mutatja, hogy a szervezetben diszharmónia van, amelyet a jin vagy a jang energia hiánya vagy túlsúlya okoz

Ha idegenkedünk a tűk használatától, tudnunk kell, hogy a kezelés teljesen biztonságos, mivel szigorú higiéniai szabályok és fertőzésmegelőző óvintézkedések betartásával történik.

A rozsdamentes acélból készült tűk hossza és vastagsága változó: a leggyakoribbak a finom, 1,25-7,5 cm hosszú tűk.

Az első, harmincperces-egyórás kezelés során az akupunktúrás szakember általában rögzíti személyes adatainkat és az előzményeket. Megkér, hogy saját szavainkkal írjuk le a problémánkat, majd több vizsgálat után felállítja a diagnózist.

A vizsgálat első része a megtekintés, vagyis fizikai megjelenésünk, bőrszínünk és nyelvünk vizsgálatából áll. A második a hallás és a szaglás, amelyet sokszor any-nyira diszkréten végeznek, hogy nem is vesszük észre. Az a cél, hogy a kezelő fölfedezze bármilyen hiány vagy fölösleg jeleit. Ezután következik a kikérdezés, amikor az akupunktúrás szakember további információkat igyekszik megtudni rólunk, amelyeknek jelentőségük lehet a szervezetünkben lévő diszharmónia jobb megértése szempontjából. Az utolsó szakasz az érintés, amelynek során a kezelő benyomást szerez a fájdalmas területekről azáltal, hogy megérinti bőrünket, megvizsgálja hőmérsékletét, állapotát, és több helyen megtapintja a pulzusunkat.

Az akupunktúrás szakember az összegyűjtött információ alapján azonosítani tudja a bennünk lévő diszharmónia típusát és szervezetünkre gyakorolt hatását, mielőtt eldöntené, hogy milyen kezelést alkalmaz.

Ritkaság, hogy egyetlen kezelés megoldja a problémát: krónikus és tartós rendellenességek esetén több, akár hónapokon át tartó kezelésre lehet szükség.

A javulás lassú lehet, ha az akupunktúrát csak végső megoldásként alkalmazzák, ami gyakran előfordul.

Az akupunktúrát nem ajánlják azok számára, akikben valamelyik vérsejttípus száma alacsony, akiknek magas lázuk van, vagy súlyos pszichotikus állapotban vannak. Időnként használják a terhesség harmadik trimeszterében is, ha a magzat farfekvéses, illetve a szülési fájdalmak csökkentésére. A bába ajánlhat moxaterápiát (ürömből készült kis tölcsérek égetését) is.

Nem ajánlatos kezelni olyan betegeket, akik a közelmúltban alkoholt fogyasztottak vagy kábítószereztek (bár az akupunktúrát sikeresen használják alkohol- és kábítószer-rehabilitáció során is). Ha valaki próbál leszokni a dohányzásról, az akupunktúra enyhítheti az elvonási tüneteit; nikotintapasz vagy ni-kotinos rágógumi használatával párhuzamosan is alkalmazható.

A test tizennégy meridiánján több mint háromszázötven akupunktúrás pont található, amelyeket az akupunktőrök az alapján csoportosítanak

Az akupunktúrás terapeuta tűk beszúrásával ér el serkentő vagy nyugtató hatást, vagy akupresszúrát (ujjbeggyel vagy körömmel végzett masszírozást) alkalmaz a rendellenességünkkel kapcsolatos pontokon. A tűk behelyezése és manipulációja általában kisebb fájdalommal jár, bár előfordul nehézségérzet. Ezt „De qi”-nek nevezik, ami szó szerint a csí (energia) kinyerését jelenti.

Az akupunktúrás gyógyítók moxa-terápiát is alkalmazhatnak: ez azt jelenti, hogy hőforrással ingerlik az akupunktúrás pontokat. A hő fekete ürömből (Artemisia vulgáris, más néven moxa) készült kicsiny, parázsló tölcsérekből származik, amelyek leégése során a bőr kivörösödik. A moxát alkalmazhatják tűkkel együtt egy-egy akupunktúrás ponton, vagy speciális dobozban, amely lehetővé teszi egy nagyobb terület – például a vesék – fölmelegítését. A szükséges kezelések száma változó.

Számos forrás bizonyítja, hogy az akupunktúra és az akupresszúra enyhítheti a fizikai fájdalmat

Mindkettő mérsékelheti a tüneteket a stroke utáni rehabilitáció során, és többek között csökkenthetik a hányingert.

A naturopaták a holisztikus orvoslás háziorvosai, módszerük ősidők óta létezik. Számukra a betegség akkor következik be, ha a szervezet nem úgy működik, ahogyan kellene.

A naturopaták célja, hogy fölfedezzék a betegség leküzdésének legjobb módját, és helyreállítsák a homeosztázist.

A terapeuta számos különböző terápiát alkalmazhat, hogy segítse a szervezet saját, természetes gyógyító erejét a jóllét helyreállítására.

A naturopátia elvei szerint a szervezet képes arra, hogy meggyógyítsa önmagát. A betegség tünetei a szervezet kísérletei arra, hogy helyrehozza önmagát, ezért azokat nem szabad elnyomni. A kezelés nem okozhat további károkat, és az egyénhez kell igazítani, nem a betegséghez. A kezelés hosszú távú célja, hogy a beteg újra megtanulja, miként vigyázhat saját maga az egészségére.

A naturopaták szerint az egészség alapvető feltétele a friss levegő, a tiszta víz, a kímélő testmozgás, a relaxáció és a megfelelő étrend.

A naturopaták fizikai és mozgással kapcsolatos problémákat kezelnek oszteopátiával, csontkovácsolással és Alexander-módszerrel. Járatosak speciális, lágy szöveteket érintő tehcnikákban, amelyek enyhítik az izmok feszülését és az orrdugulást, és megkönnyítik a mozgást a test bármely részén, nem csupán az ízületek területén. Tanácsot adhatnak otthon végezhető gyakorlatokkal kapcsolatban. Lelki tanácsadást is nyújthatnak, illetve meditációs és relaxációs technikákat taníthatnak, hogy javítsák pszichés állapotunkat.

A naturopaták hagyományos orvosi módszerekkel, például vér- és vizeletvizsgálatokkal, valamint alternatív módszerekkel állítják fel a diagnózist. Részletesen kikérdeznek orvosi előzményeinkről, alaposan tájékozódnak életmódunkról, és igyekeznek megérteni lelkiállapotunkat.

A kezelés során előfordulhat „gyógyulási krízis”, amely miatt a tünetek átmenetileg rosszabbodnak. A naturopátia szerint ez jó jel, mivel azt mutatja, hogy a kezelés hat. Azt is tapasztalhatjuk, hogy régi tüneteink visszatérnek, általában fordított sorrendben, mint ahogy megjelentek.

Amint jobban leszünk, a tünetek előrehaladnak a mélyebb szövetektől a felszínesebbek felé, a létfontosságú szervektől a kevésbé fontosakig.

A naturopátia életkortól és betegségtől függetlenül bárki számára hasznos lehet, és megelőzésre is alkalmazható. Érdemes megfontolni krónikus rendellenességek, például allergia, migrén, fertőzés vagy sérülés esetén.

A modern hidroterápiát a 18. és 19. században kezdték alkalmazni Németországban.

Ekkor létesültek hidroterápiás gyógyszállók, amelyek közül számos még ma is létezik, gyógymódok és kezelések széles skáláját kínálva. A gyógyfürdőkben természetesen meleg, ásványi anyagokban gazdag forrásvizet használnak belső és külső orvosi kezelésre. A talasszoterápia a tengervíz hasonló alkalmazását jelenti.

Forró víz hatására a bőrfelszíni erek vérellátása nő, a legtöbb belső szervé pedig valamelyest csökken. Ennek nyugtató hatása van a szervezet egészére, enyhíti a fájdalmat, és serkenti a méreganyagok verejték útján történő távozását. A hideg víznek ellenkező hatása van: növeli a belső szervek vérellátását, ezáltal serkentő hatással van a szervezet egészére, és csökkenti a gyulladást a felszínesebb szervekben. A vízpermet és a vízsugár masszírozza a testet, és az idegek serkentésével enyhíti a fájdalmat.

• Vízben szülés: Meleg vízben lenni a vajúdás alatt ellazít, és csökkenti a fájdalmat. Sokan úgy vélik, hogy a baba számára is kíméletesebb; ehhez azonban megfelelő szakmai irányelveket érvényesítő, körültekintő személyzet szükséges a biztonság és a szigorú higiénia érdekében.
• Lebegés: Ásványi sókat tartalmazó, meleg vízbe merülünk, zárt térben lebegve. A sötétségben és csendben, ahol nincs szükség arra, hogy izmainkat használjuk, mélyen ellazult állapotba kerülhetünk. A terápiáról azt tartják, hogy segíti csökkenteni a fájdalmat vagy a stresszel kapcsolatos rendellenességeket, valamint erősíti az immunrendszert. Egyes központokban filmekkel vagy zenével is segítik az ellazultság elérését.
• Permetek és öntözések: Ezek során meleg vagy hideg vízsugarát irányítanak különböző testrészekre, hogy csökkentsék a fájdalmat és segítsék a relaxációt.
• Betekerés, vagy bepólyálás: Nedves lepedőkkel vagy törülközőkkel betekerik az egész testet vagy egyes testrészeket, segítve a méreganyagok ürülését.
• Gőzölés: A gőzfürdőfülkék a fej kivételével az egész testet körbezárják, és intenzív izzadást okoznak. A szaunák kevésbé párásak. Otthon egy törülköző és egy fazék forró víz segítségével a fejünkre vagy más testrészünkre irányíthatjuk a gőzt.

A táplálkozásterápiával foglalkozó szakemberek speciális diéták és táplálékkiegészítők gondosan összeállított kombinációját alkalmazzák számtalan betegség kezelésére.

A betegségek nagy részét a rossz táplálkozásnak vagy a helytelen táplálkozási szokásoknak, tulajdonítják.

Az élelmiszerekben, a vízben és a környezetben lévő szennyező anyagok növelik tápanyagigényünket. A termesztés és feldolgozás során alkalmazott modern kémiai eljárásoknak köszönhetően mégis kevesebb tápanyaghoz jutunk az élelmiszerekből. Idővel a környezeti stressz és a rossz táplálkozás gyengítheti a tápanyagok felszívódásását, s így végül kialakul a rossz egészségi állapot ördögi köre.

A táplálkozásterapeuták az elhízást, felnőttkori cukorbetegséget, ételallergiákat és -érzékenységet, emésztési zavarokat kezelnek táplálkozási tanácsok segítségével

A táplálkozásterápiát alkalmazhatják szívbetegség, rák, felnőttkori cukorbetegség vagy csontritkulás megelőzésére. A fogamzás előtti, mindkét fél által alkalmazott táplálkozásterápia csökkentheti a vetélés és a fejlődési rendellenességek kockázatát, és segíthet megelőzni a gyermekkori allergiák kialakulását.

A terapeuták először részletesen kikérdeznek orvosi előzményeinkről, mindennapi étrendünkről és szokásainkról, például az alkoholfogyasztásról és a dohányzásról. Érdeklődnek továbbá, hogy milyen testmozgást végzünk, milyen a lelkiállapotunk, milyen gyógyszert szedünk.

A táplálkozásterapeuták számos étrend-kiegészítőt elrendelhetnek – vitaminokat, ásványi anyagokat, enzimeket, aminosavakat, esszenciális zsírsavakat, rostokat – egyéni szükségleteinktől függően. A diéták rövid időre szólnak, és tanácsot kapunk az étrend megtervezésével és az ételek elkészítésével kapcsolatban is. Javasolhatnak diagnosztikus étrendet, amely általában két hétig tart, hogy kizárják azokat az ételeket, amelyek a leggyakrabban okoznak allergiát.

Igyekeznek változatos, teljes értékű ételeket tartalmazó étrend betartására ösztönözni a betegeket. Nézeteik szerint a testmozgás és a relaxáció is segíthet a normális étkezési szokások helyreállításában.

A stabil vércukorszint fenntartása fontos az egészség szempontjából. A tápanyagok különböző sebességgel alakulhatnak cukorrá. Hogy megtaláljuk az igényeinknek megfelelő, helyes egyensúlyt, használjuk a glikémiás indexet.

A gyorsan emésztődő ételek esetében az index nagyon magas vagy magas, a lassan emésztődőknek közepes vagy alacsony az indexük.

Alacsony vércukorszintre utal az energiaszint ingadozása, a fáradtság (különösen ébredéskor és kora délután), az édes ételek, például sütemények megkíváná-sa, az ingerlékenység és a koncentrációs zavarok. Gyengeséget, szédelgést vagy idegességet tapasztalhatunk, ha kihagyunk vagy elhalásztunk egy étkezést.

Ha az alacsony vércukorszint tüneteit észleljük, főként olyan ételeket kell ennünk, amelyeknek alacsony a glikémiás indexük.

A magas indexű ételek alacsony vércukorszinthez vezetnek, bár elfogyasztásuk után kezdetben úgy érezzük, nőtt az energiaszintünk. Kombináljuk alacsonyabb indexűvel a magas indexű ételeket: például főtt krumplit sajttal, zöldséggel, csirkével. Együnk rendszere-sen kis mennyiségeket, és az étkezések között ne várjunk három-négy óránál többet. Keksz helyett friss gyümölcsöt rágcsáljunk. Egyéb egészséges és természetes alapú nassolnivaló a só- és cukormentes pattogatott kukorica, a natúr joghurt, a sós keksz, az olajos magvak, a nyers zöldség, a szárított gyümölcs.

A keményítőt tartalmazó ételek hatására a szervezet olyan hormonokat termel, amelyektől elálmosodunk. Ez magyarázhatja a kora délutáni mélypontot, különösen, ha ebédünk szendvics, tésztasaláta, főtt vagy sült krumpli. Próbáljunk inkább salátát és fehérjét, például kemény tojást, csirkét vagy halat, esetleg tartalmas és tápláló levest enni ebédre; a szénhidrátalapú ételeket reggelire vagy vacsorára tartogassuk.

A folyadékhiány megakadályozza, hogy a szervezet hozzájusson a létfontosságú tápanyagokhoz és energiához.

A magas glikémiás indexű ételek után hirtelen megemelkedik, majd hirtelen csökken az energiaszint.

• NAGYON MAGAS

Kukoricapehely, glükóz, maltóz, puffasztott rizs, rizses keksz, fehér kenyér, kalács*

• MAGAS

Banán, barna rizs, répa, kukorica, kukoricachips, mangó, müzli, zabkorpa, paszternák, burgonya, mazsola, rozsos keksz, fehér rizs, teljes kiőrlésű kenyér

• KÖZEPES

Vesebab (főtt vagy konzerv), laktóz, narancs, borsó, burgonyachips, fekete zabkenyér, szacharóz, fehér és teljes kiőrlésű lisztből készült tészta

• ALACSONY

Alma, árpa, csicseriborsó, lencse, tej, őszibarack, körte, teljes kiőrlésű rozskenyér, joghurt

• NAGYON ALACSONY

Hal, fruktóz, grépfrút, zöld zöldségek, hús, földimogyoró, szilva, tengeri ételek, szójabab

A magas glikémiás indexű ételek általában azok, amelyek sok finomított szénhidrátot és cukrot tartalmaznak.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.