• gyógynövények

Egyiptomi útifű

Egyiptomi útifű (Plantago ovata) története, alkalmazott drogok

Az egyiptomi útifű magja és maghéja az indiai és kínai gyógyászatban évszázadok óta al­kalmazott gyógynövénydrog. Európában közel egy évszázada ismert, jelentőségét az ún. civilizációs betegségek (emésztési és anyagcserezavarok, szív- és érrendszeri problémák) előfordulásának fokozódása növelte meg az elmúlt években. Ezek megelőzésében igen fontos szerepe van a táplálkozási szokások megváltoztatásának, ezen belül kiemelkedő je­lentősége lehet a duzzadó, de nem emészthető növényi rostanyagoknak.

Az egyiptomi útifű (Plantaginaceae) a Földközi-tenger déli vidékétől Pakisztánig ho­nos, 5-20 cm magas, egy- vagy kétnyári útifűféle, amelynek rózsaszínű, hússzínű, 1,5-3,5 mm hosszú, 1,5-2,0 mm széles, megszárított, érett magját és könnyen leválasztható, a mag endospermiumából és az endospermiumhoz kapcsolódott kollabált sejtrétegek­ből álló maghéját alkalmazzák a gyógyításban.

A készítmények a magot egészben, ritkán porítottan, a maghéjat további feldolgozás nélkül tartalmazzák. A VIII. Magyar Gyógy­szerkönyvben az egyiptomi útifű (Plantago ovata Forssk., syn. P. ispaghula Roxb.) magja és maghéja (Plantaginis ovatae semen, Plantaginis ovatae seminis tegumentum) hivatalos. Minőségi előírások tekintetében a Gyógyszerkönyv mag esetén legalább 9-es, a maghéj esetén pedig legalább 40-es duzzadási értéket ír elő. A drogokat Indiában, Pakisztánban, Észak-Afrikában, nagy területen termesztett állományokról gyűjtik.

Jellemző vegyületek, hatóanyagok

A magdrog és a maghéj terápiás hatásáért felelős jellemző anyag poliszacharid (20-30%), amely különböző móltömegű és szerkezetű, savanyú poliszacharidok keveréke. Sűrűn el­ágazó alapláncát xilóz alkotja, oldalláncai főként arabinózt, ramnózt, xilózt és galaktu-ronsavat tartalmaznak. A maghéj poliszacharidtartalma magasabb, mint a magé. A növény magja ezen kívül fehérjét, zsírosolajat, növényi szterineket, triszacharidot (planteóz) és iridoid-glikozidot (aukubin) tartalmaz.

Farmakológia, gyógyászati alkalmazás

Hagyományos alkalmazás

Az egyiptomi útifű magját és maghéját elsősorban székrekedés kezelésére, emellett bőr­betegségek, hasmenés, aranyér, húgyhólyag-problémák és magas vérnyomás gyógyítására, vizelethajtó szerként alkalmazták a kínai, indiai, amerikai és európai tradicionális és népi gyógyászatban.

Preklinikai vizsgálatok

Vizsgálatokkal igazolt, hogy a gyomorban a gélképző poliszacharidok kevesebb, mint 10%-a hidrolizál el, további lebontás csak a vastagbélben, fermentatív úton, gázképződés közben történik. A bevett drog jelentős része érintetlenül halad át a gyomor-bélrendsze­ren, többrétű hatást kifejtve.

Az egyiptomi útifű magja és maghéja folyadékmegkötő képessége révén a bélfalat sikam­lóssá teszi, növeli a béltartalom térfogatát, amely a belek fizikai ingerlését, a perisztaltika fokozódását, a béltartalom kiürülésének gyorsulását eredményezi. Túl híg béltartalom esetén a poliszacharid jelentős folyadékmegkötő-képessége révén növeli a béltartalom viszkozitását, ezáltal normalizálja a tranzitidőt és a székletürítés gyakoriságát. In vivo kísérletekkel igazolt az egyiptomi útifű magjának β-glükuronidáz-aktivitást csökkentő és nyálkahártyavédő hatása. Mindkét drog, főként a maghéj csökkenti a vér koleszterinszintjét azáltal, hogy megköti az epesavakat, csökkenti a bélből azok újbóli felszívódását és de novo szintézisét. A felszívódás gátlásával csökkenti a vércukorszintet.

Mivel gyorsítja a bélpasszázst, csökken a karcinogén vegyületek felszívódása a béltarta­lomból, ezért feltételezik, hogy az egyiptomi útifű magja daganatpreventív hatású lehet.

Humán bizonyítékok

Az egyiptomi útifű magjának és maghéjának hatásosságát – az 1930-as évek közepe óta folyó – klinikai vizsgálatok sokasága igazolja. A hashajtó hatást számos randomizált, placebókontrollal végzett vizsgálat igazolja; a vizsgálatok során szignifikáns mértékben növekedett a székletürítés, illetve a formált széklet előfordulásának gyakorisága, ezzel egyidejűleg csökkent az alhasi fájdalom és diszkomfortérzés. Randomizált, kettős vak, placebókontrollal végzett vizsgálatok igazolták, hogy a drogok csökkentik a fájdalmas székletürítések számát aranyeres megbetegedésben.

A mag és maghéj drogok klinikailag igazolt hasmenést mérséklő hatást fejtettek ki külön­böző etiológiájú, akut és krónikus hasmenések kezelésekor. A szérumkoleszterinszint-csökkentő hatást számos vizsgálat, valamint azok metaanalízise is alátámasztja: a kapott eredmények alapján az egyiptomi útifű maghéja a koleszterin­szegény diéta mellett szignifikáns mértékben csökkentette a szérumkoleszterin-szintet és az LDL-koncentrációt.

Nagyszámú beteganyagon nyert kedvező tapasztalatok támasztják alá az egyiptomi úti-fűmagjának és maghéjának terápiás hatásosságát és ártalmatlanságát, gyógyszerként történő alkalmazhatóságát.

Indikációk, adagolás

Az egyiptomi útifű magja krónikus és alkalmankénti – várandósság ideje alatt fellépő, be­tegség okozta, irritábilis bél szindrómához, nyombélfekélyhez kapcsolódó – székrekedés kezelésére, könnyű székletürítés elősegítésére, rostbevitel fokozására, illetve különböző okú hasmenések kiegészítő terápiájára alkalmazható szer. Alkalmazásával enyhíthetőek az irritábilis colon szindróma és a Crohn-betegség tünetei, mérsékelhetőek az aranyeres pa­naszok. Maghéja mindezek mellett alacsony zsírtartalmú diéta kiegészítésére, hiperkolesz-terinémia és diabétesz kiegészítő kezelésére használható.

A mag napi adagja felnőtteknek és 12 éven felüli gyermekeknek hashajtóként 7-30 g, hasmenés kiegészítő terápiájában legfeljebb napi 40 g, mindkét esetben 2-3 részre elosztva. A maghéj azonos korcsoportnak ajánlott napi adagja 4-20 g; hiperkoleszterinémia kezelésekor kb. 10 g, napi 2-3 adagban bevéve. 6-12 éves életkorban a felnőtt adag fele adható.

Nemkívánatos hatások, ellenjavallatok, interakciók

Nemkívánt hatások – mellkasi feszítő érzés, akadályozott nyelés – leggyakrabban a szerek nem megfelelő bevételekor lépnek fel. A por formájú készítményekből egyenletes eloszlá­sú szuszpenziót kell készíteni (lg drogra legalább 30 ml folyadék).

Minden gyógyszer­forma esetén fokozott figyelmet kell fordítani a bevétel utáni elegendő mennyiségű folyadékbevitelre; a szereket nem tanácsos közvetlenül lefekvés előtt bevenni. Mellékhatásként jelentkezhet fokozott gázképződés, puffadás, amely rendszerint a kezelés előrehaladtával fokozatosan megszűnik. Túlérzékeny egyéneknél ritkán allergiás reakciók fordulhatnak elő.

Szedése ellenjavallt 6 éves életkor alatt, allergia valamint erős székletdugulás, bélelzá­ródás (ileus, subileus, erős, bélelzáródáshoz vezető sztenózis) esetén. Nem alkalmazható azokban az esetekben, amikor váratlanul, több mint 2 héten át tartóan megváltozott a bélrendszer viselkedése, nem diagnosztizált vérzések lépnek fel székletürítéskor, illetve ha tartós (3-4 nap) hashajtó alkalmazás sem eredményezett székletürítést.

Mint térfogat­kitöltő, duzzadó szerek csökkenthetik bizonyos anyagok felszívódását: ásványi sók (pl. lítium, vas), vitaminok (pl. B₁₂), egyes gyógyszerek (digitalidok, kumarintípusú antikoagulánsok, karbamazepin, pajzsmirigyhormonok). Ezeket a szereket a drogok, illetve ké­szítményeik alkalmazása előtt vagy után legalább fél-egy órával kell bevenni. Inzulinfüggő diabétesz esetén ügyelni kell arra, hogy az egyiptomi útifű magja és maghéja lassíthatja a bélcsatornából a glükóz felszívódását, ezáltal az inzulinszükséglet változhat.

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.