• e-vitamin

E-vitamin

E-vitamin, az elképesztő molekula: testsejtjeink legjobb barátja

Arra a kérdésre: mik a természet legnagyobb csodái, a helyes válasz talán nem is a Niagara-vízesés, a Nap, a sajnos már ki­halt dinoszauruszok vagy a szépséges orchideák. Első helyre a valaha volt legnagyszerűbb alkotások között az E-vitamint és a hópelyheket helyezhetjük.

Az egy tél folyamán az égből alászállingózó hópelyhek között nincs két egyforma csodaszép kristályszerkezet. Akárhány trillió hópehely hullik le, mindegyik egyedülálló, páratlan kris­tály, hasonló nem volt és nem is lesz soha. Az ember csak cso­dálkozik és bámul.

Csakhogy az E-vitamin még a hópelyheken is túltesz megjelenési formáinak sokféleségével. Örök időkre talány marad, honnan merítette a természet zseniális ötletgazdag­ságát. Legalább nyolc különféle formája van az E-vitamin­nak, ezek az úgynevezett tokoferolok. Csak három elemből állnak: hidrogénből, oxigénből és szénből. Térbeli felépítése mindegyiknek különböző, akár a hópelyheké. Az E-vitamin-molekulák miriádjai és ezermiriádjai között nincs kettő, amelyik pontosan megfelelne egymásnak. Létezik szinteti­kus, gyárban előállított E-vitamin is. Ennek minden mole­kulája egyforma, semmiképpen nem lehet megkülönböztetni őket egymástól. Ez a gyári E-vitamin is hat az anyagcserére, de molekulái szigorúan véve „holt anyagok”. Hiányzik be­lőlük a természetes molekulák hihetetlen sokfélesége és ele­vensége.

Az E-vitamin a test rendőre

Az E-vitamin a védelmi őr fontos szerepét tölti be a testünk­ben: harcol a szabad gyökök ellen és megvédi a zsírsavakat, nevezetesen a többszörösen telítetlen zsírsavakat ezektől a fa­lánk anyagcsere-ragadozóktól. Ugyanis a telítetlen zsírsavak nagyon is fontosak (például a sejthártyák számára), de sajnos ugyancsak sebezhetőek. A szabad gyökök megtámadják, el-pusztítják őket, és ez a pusztulás, akár a hólabdaeffektus vagy a láncreakció, tovább folytatódik.

Az E-vitamin-molekula elcsíp egy ilyen szabadgyök-molekulát és egy elektron vagy egy ion leadásával átváltoztatja semleges, veszélytelen anyag­gá, amely aztán lebomlik, és a vizelettel eltávozik. Ahol hiá­nyoznak az antioxidánsok, így az E-vitamin védő funkciója is, elpusztul a zsír. így például a vaj, ha nyitva áll világosban, megavasodik, ami azt jelenti, hogy a benne lévő zsírsavakat a szabad gyökök megtámadják és elpusztítják.

Ha a táplálékunkban túl kevés az E-vitamin, a testünkben lévő zsír ugyanígy avasodik meg. Tipikus jegyei ennek az úgy­nevezett lipofuscinok vagy öregségi foltok a kézen. Ezek va­lójában olyan zsíranyagok felhalmozódásai, amelyeket a sza­bad gyökök oxidáltak, már alig lehet tovább lebontani őket és ráadásul fehérjékkel olyan szoros kapcsolatban állnak, amely egyáltalán nem vagy csak nehezen bontható le.

Ezek a lipo­fuscinok láthatatlanul megjelennek a tüdőben, az idegrend­szerben, az agyban, a vesében, a zsírsejtekben, az izmokban és más szövetekben is. Ha azonban megfelelően el vagyunk látva E-vitaminnal, akkor ki sem tudnak alakulni. A kutatók kiszá­mították, hogy minden testsejtet naponta körülbelül 10 000 alkalommal támadnak meg a szabad gyökök. Elképzelhetjük tehát, milyen fontos védelmi szerepe van az antioxidánsoknak, mindenekelőtt az A-, a C- és az E-vitaminnak, valamint a szelénnek.

Ennek megfelelően az egészségi panaszok és betegségek nemegyszer az antioxidánsok (például az E-vitamin) hiányára vezethetők vissza. A szabad gyökök megrongálják a sejtma­gokat és a sejteket, és az elpusztított sejtanyagban robbanás­szerűen szaporodnak.

A sejt lélegeztetője

Az E-vitamin védi a vörösvértesteket, amelyek az oxigént to­vábbítják a szívbe és a többi szervbe. Az oxigént védve segíti a sejtlégzést, mindenütt az egész testben. Elsősorban arról gon­doskodik, hogy az izmok és a hozzájuk vezető idegek minél kevesebb oxigént fogyasszanak, mert így növekszik az erejük és kitartásuk. A versenyzők, akik sok levegőt hajtanak át a tü­dejükön, ezzel rengeteg oxigént préselnek a vérükbe és a szö­veteikbe.

Ez az oxigén veszélyessé válhat, oxidációs folyamatokat indíthat el és így átváltozhat szabad gyökökké, úgynevezett peroxidokká. Ezért kell az erősen sportolóknak fokozottan ügyelniük E-vitamin-ellátottságukra.

Az E-vitamin megszünteti vagy megelőzi a vérkeringési zavarokat, mert akadályozza a véralvadást és vérrögök képző­dését. Fontos mirigyeinket: az agyalapi mirigyet, a csecsemő­mirigyet és a mellékvesemirigyet is védi az E-vitamin. Hiánya a férfiaknál elégtelen spermaképződést és ezzel terméketlen­séget okozhat, hasonlóképpen a nőknél a méh működési za­varait idézheti elő. Az E-vitamin megvédi az A-vitamint is a szabad gyököktől; ketten együtt a leghatékonyabb immunfak­torai a szemnek, főleg a lencsének és a recehártyának.

Az E-vitamin-hiány első jelei:

• látásgyöngülés
• hervadó bőr
• fáradtság, teljesítménycsökkenés
• gyulladások az emésztőrendszerben
• terméketlenség
• szívbetegségek
• öregségi foltok
• ideges ingerlékenység
• gyönge koncentrációs képesség
• nehezen gyógyuló sebek

Az E-vitamin megelőzi a gyulladásokat

Van még egy további tulajdonsága az E-vitaminnak, amely­nek a tudósok éppen csak a legutóbbi időkben bukkantak a nyomára. Megelőzi a gyulladásokat, illetve helyrehoz egy di­vatbetegséget, a beteges hajlamot a gyulladásos megbetegedé­sekre, ami bizony a helytelen táplálkozásból fakad. A vitamin korlátozza a gyulladásos anyagok: a leukotrinok és a prosztaglandinok termelését, amelyek a túl sok hús fogyasztásából származnak.

A húsban lévő arachidonsav, egy zsírsav, fontos biológiai előfoka a prosztaglandinoknak és a leukotrinoknak, amelyek a testszövetben reakciós termékekként (például fáj­dalomszubsztanciákként) keletkeznek. Ha valaki túl sok húst eszik, vagy túl kevés E-vitamint fogyaszt, a szervezetében túl magas koncentrációban jelenik meg az arachidonsav, és azzal együtt a gyulladásos anyag.

Hogyan jut az E-vitamin a testsejtekbe?

A különféle tokoferolok – vagyis az E-vitamin – elsősorban a növényi olajokban található úgy ahogyan a gabonaszemek­ből vagy más magvakból kipréselik (napraforgóolaj, szójaolaj, olívaolaj stb.). Az E-vitamin már a növényi csírában is eleget tesz eredeti hivatásának: védi a többszörösen telítetlen és kü­lönösen a nap hatására igen sérülékeny zsírsavakat, nehogy a szabad gyökök oxidálják őket.

A bélben a vitamin zsírmolekulákkal kötődve szívódik fel. A többi, zsírban oldódó vitaminhoz hasonlóan (A-, D- és K- vitamin) a bélben szabadon bocsátásához szükséges némi, a táplálékkal bekerülő zsír. Hiszen még normális emésztésnél sem szívódik fel a táplálékkásából a vitaminnak több mint 20-40 százaléka.

Az E-vitamint is először beburkolja a fehérje, hogy úgyne­vezett kilomikronok formájában eljusson a nyirokrendszeren át a májba. A májból kerül az E-vitamin a vérbe, ugyanazon az úton, mint a trigliceridek és más zsíranyagok: lipoproteinekben (zsírfehérjeanyagokban) a zsírszövetbe vagy a test összes sejthártyájába. Ily módon sokkal egyenletesebben oszlik el az E-vitamin az egész testben, mint ugyancsak zsírban oldódó testvérei, az A- és a D-vitamin. Éppen ezért rendezte el a ter­mészet a dolgot úgy, hogy az E-vitamin nagy adagjai távolról sem olyan veszélyesek és nem is olyan mérgezőek, mint az A- és a D-vitamin. A vitamin 99 százaléka békésen elraktáro­zódik a zsírsejtekben a trigliceridekkel együtt – ezeket terheli a felelősség a hasunk, csípőnk, fenekünk és felsőcombunk hájáért.

Az érelmeszesedés megelőzése

A megelőzés leghatásosabb eszköze, az alfa-tokoferol együtt utazik a vérben az úgynevezett VLDL-koleszterinnel (VLDL = Very Low Density Lipoproteins, lipoprotein igen kis sű­rűségben), amit helytelenül gonosztevőnek kiáltottak ki, azt állítva, hogy érelmeszesedést okoz.

Ebben a molekulában sok a zsír, ami ideális táplálkozás­nál (például növényi olajok alkalmazásánál) hasznosul, és nem károsít. Emellett testünk legrejtettebb zugait is ellát­ja E-vitaminnal. Ha azonban sok zsíros kolbászt, fehér ke­nyeret, gyúrt tésztát, cukrot, édességet és más „üres” élel­met fogyasztunk, akkor a máj megint csak zsírt készít belőle és újabb VLDL-molekulaként továbbítja a vérbe. Ezek a lipidanyagok segítség nélkül is mindjobban összegyűlnek a vérben, mert a sejtek nem fogadják be őket. Előbb-utóbb letapadnak az érfalakra, növelve az érszűkület és az érelme­szesedés veszélyét. Ráadásul így kihasználatlan marad a sok fontos E-vitamin-adag.

Hogyan hat az E-vitamin?

A vitamin munkahelye elsősorban az összes testsejt olajos­-nyirkos hártyarétegében van. Ez a sejtet körülölelő védőréteg valóságos főpályaudvara a tápanyag- és hormonmolekulák milliárdjainak és százmilliárdjainak, amelyek szüntelenül to­vábbhaladnak a sejt belsejébe, hihetetlenül tökéletes és szerte­ágazó csatornarendszeren át.

Az E-vitamin itt valamiféle vasúti rendőrség szerepét játssza, szemmel tartva minden szabad gyököt. Ezek különö­sen a sejthártyában leselkednek, mert kedvelnek minden ola­jos-nyirkos dolgot, amilyen az ízletes koleszterin – ebből áll felerészben a sejtbőr. Különösen nagy veszélyben forognak az eritrociták, a vörösvértestek, amelyeknek a burka rendkívül érzékeny és sérülékeny.

Ha ezeket a vörösvértesteket nem ve­szik körül E-vitamin-molekulák, a szabad gyökök okvetlenül megtámadják és károsítják őket. Ettől megváltozik a struktú­rájuk, a burokban lévő fehérje elkérgesedik, és a vörösvértes­tek képtelenné válnak rá, hogy az oxigént továbbszállítsák a sejteknek.

Minden köbmilliméter vérben egészen 5 millióig mehet a vörösvértestek száma. Az E-vitamin védelme nélkül hatóe­rejük felét is elveszíthetik akár egyetlen nap alatt. Ezért van az, hogy a vérkép minősége óránként változhat aszerint, hogy mennyi E-vitamint vagy más védőanyagot fogyasztottunk.

Ha egy alkohol és cigaretta mellett átmulatott éjszaka után ku­tyául érezzük magunkat, gondoljunk az elpusztult vörösvér­testek milliárdjaira. Egy evőkanál napraforgóolaj, magas E-vitamin-tartalmával, könnyebbé teszi a másnapot. A sejthártya olajos-nyirkos területén megy át minden ingerület, ezért kell okvetlenül egyensúlyban tartanunk a nedvességét. Máskülön­ben zsibbadni, bizseregni, viszketni kezd a karunk és a lábunk, mintha hangyák futkosnának a bőrünkön.

Hasonlóképpen érinti az ideg- és agysejteket az E-vitamin védőfaktor hiánya. A további károk elkerülésére a szervezetünk „takaréklángra” teszi működését, minden testfunkciót lefojt: a vitalitást fá­radtság váltja fel, az örömöt tompa vegetálás, a kezdeménye­zőkedvet kedvetlenség.

Sérült testsejtek megsegítése

Anyagcserénk szerencsére képes befoltozni a kilyukadt test­sejteket. Jobban állunk ezzel, mint az állatok, ezért is élünk tovább. A sérült sejthártyának elsősorban koleszterinre, fosz­foranyagokra és kiváló minőségű fehérjékre van szüksége, a sejtmagnak pedig nukleinsavra. Ezek fehérjeanyagok, ame­lyek a legkiválóbb minőségű tápanyagok közé tartoznak, en­nél jobbat nem is kínál a természet szupermarketje. Ezeket a nukleinsavakat – amelyek az öröklődési anyagokat is hor­dozzák – minden sarjhajtásban, csírában, magban megtaláljuk. Nem csoda, hogy éppen ezekben van annyi értékes finom olaj és E-vitamin.

A feladat az, hogy a sejthártyában lebontsák a ragacsos, elpusztult fehérjéből és avas koleszterinből álló kérgesedést. Csak akkor kezdjük magunkat jobban és frissebben érezni, ha ez megtörtént. Az új felépítés után az E-vitamin legfontosabb teendője a védekezés. Csakhogy nem láthat el mindent egye­dül. A szabad gyökök elhárítását az igen ritka nyomelem­mel, a szelénnel együtt végzi.

A test különböző területein, mindenekelőtt a szem recehártyájában rendbe tudja hozni az oxidálódott, és így használhatatlanná vált E-vitamin-molekulákat, méghozzá a C-vitamin elektronjainak segítségével. Ez az új felismerés azért olyan meglepő, mert először mutatko­zott meg egy zsírban oldódó vitamin (E) és egy vízben ol­dódó vitamin (C) közvetlen közeledése és együttműködése. De még a szeléntartalmú enzim is, a glutation-peroxidáz, a szabad gyökök elleni csodafegyver, képes a sejt belsejében oxidálódott E-vitamint újra munkába állítani. Ezen kívül a sejt mitokondriumaiban, az energia-előállítás kemencéiben, ké­szenlétbe lehet állítani elektronokat az E-vitamin-molekulák generáljavítására.

Ezek a felfedezések meglehetősen újak és két szempont­ból is roppant érdekesek: az E-vitamin a természet legkedve­sebb gyermeke, ezért nehezen hagyja veszni remek moleku­láit. Nem akarja, hogy a növények, az állatok és az emberek túl hamar áldozatául essenek a szabad gyököknek. Az ember például éljen lehetőleg 80 vagy 90 évig, még akkor is, ha kevés az E-vitaminja. Ezért újra helyreállítja az elhasznált E-vitamint. Amerikai biokémikusok írják: „Mindig újra bámulatba ejt, hogyan is élhetnek 90 évig emberek, annak ellenére, hogy alig-alig van E-vitamin és más fontos tápanyag a vérükben. Egészséges étrend mellett könnyen megélhetnék a száz évet is”.

E-vitaminban különösen gazdag élelmiszerek:

Az alfa-tokoferol, az egészségünk szempontjából legfon­tosabb E-vitamin fogyasztását figyelembe véve, a növényi olajok, a magvak és diók vizsgáznak a legjobban. Kevésbé eredményesek a margarinok, mert tokoferol-tartalmuk egy­negyedével kevesebbet ér. A hidegen sajtolt növényi olajok lényegesen több E-vitamint tartalmaznak, mint az iparilag előállítottak, mert a finomítás során természetes vitamintar­talmuknak mintegy kétharmada kárba vész. A tokoferolok 200 Celsius-fokig elviselik ugyan a hőt, de az olajok és a zsí­rok újra felforrósításánál (például hirtelen sütésnél) a vitamin nagy része elpusztul.

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.