• egészség
• ételek

Miért árt a feldolgozás az ételeknek – Veszélyben az egészségünk!

Megismételhetjük a kísérletet bármelyik fel­dolgozott, a szupermarketben kapható előre csoma­golt étellel, sőt még a bioboltban kapható termékek egy részénél is hasonló eredményre fogunk jutni. Szinte mindegyik tartalmaz valamit, ami nem volt megtalálható az eredeti, „természet adta” csomag­ban. Ezek az ételek rövid távon talán nem ártanak, bár egyes emberek bizonyos adalékanyagokra al­lergiásak. Az azonban bizonyos, hogy nem olyan egészségesek, mint a természetes tápanyagok, amelyek fogyasztásához az emberi szervezet az év­ezredek során alkalmazkodott.

Senki sem ismeri be szívesen, hogy sok olyan ételt fogyaszt, amely nagy mennyiségű adalékot és mesterséges íz- vagy színanyagot tartalmaz, ám a feldolgozott és előre csomagolt ételeknek ma már igen jelentős szerepük van a mindennapi táplálko­zásban. Hivatalos vizsgálatok szerint 1980-ban egy átlagos brit fogás elkészítése egy óráig tartott, 1999-ben viszont már csak 20 percig! A brit Élel­miszer-kereskedelmi Intézet kutatása szerint ezen 20 év alatt a főzéshez használt nyersanyagok vásárlása jelentősen csökkent, a félkész és készéte­leké viszont nőtt, a fogyasztók ugyanis jobb minőségűnek tartották a hűtött készételeket.

Étel a futószalagról?

A feldolgozott ételek többségét kóstolólaboratóriu­mokban állítják össze „élelmiszervegyészek”, s ki­fejlesztésük során a minél hosszabb eltarthatóság és a minél jobb íz a fő szempont. Ezután gyárak­ban, bonyolult gépsorokon gyártják őket. Az újabb vásárlásokra késztető ízhatás érdekében a feldolgo­zott ételekben rengeteg lett az édesítőszer, a só, a mesterséges ízanyag és zsiradék, a tartósítószer, a színezék és az állományjavító. Ezután mutatós csomagolást kerítenek köréjük, és nagy hírverés közepette dobják piacra. Az üzlet roppant jövedel­mező mindegyik érintett fél számára.

A feldolgozott ételeknél nemcsak az okoz problémát, amit a jobb íz érdekében hozzájuk ad­nak, hanem az is, amit eltávolítanak belőlük. Az ilyen ételekből ugyanis a gyártási eljárás során többnyire elvesznek azok az anyagok, amelyek természetes védelmet nyújthatnának a szívnek, például az oldható rostok, az antioxidánsok és a „jó” zsírok.

Vegyük ehhez hozzá a keringési rendszert köz­tudottan veszélyeztető adalékokat, például a cuk­rot, a nátriumot és a transzzsírsavakat, s máris kezdjük érteni, miért ártalmas az egészségre a fő­ként feldolgozott ételekből álló étrend.

Akcióterv – Hogyan változtassunk?

Az ilyen jellegű, természetesebb étrend megvalósí­tása azonban nehezebb, mint gondolnánk. A leg­többen már nagyon hozzászoktunk a dobozból, zacskóból és csomagból előkapott ételek fogyasz­tásához. Ráadásul a feldolgozott ételek gyártói okosak is: termékeiket igyekeznek minél praktiku­sabbá, egyszerűbbé és olcsóbbá tenni, hogy nehe­zebb legyen ellenállni nekik.

Ám az egészségi ellenérvek is nyomósak, s ha valóban a szívünkön viseljük szívünk egészségét, akkor komolyan kell vennünk azokat is. Megtudhatjuk, melyik az a négy összetevő, amelyet elsőként kell meg­próbálnunk száműzni étrendünkből.

Az ételgyárban

A feldolgozott ételek eladásra készen, lezárt cso­magokban, az eredeti, természetes állapottól eltérő formában érkeznek az üzletekbe. Ez a konzerv-, fagyasztott, palackozott, dobozolt vagy szárított ételek többségére egyformán érvényes (pl. gabona­pelyhek, jégkrémek, levesek, mélyhűtött pizzák, édességek, tésztaszószok és chipsek).

Persze nem minden előre csomagolt étel okoz problémát

A tej, a joghurt és a sajtok például csak a pasztörizálási folyamaton mennek át, mielőtt az üzletekbe kerülnének, s vannak olyan, kimondottan egészséges, „bio” jellegű tésztaszószok és müzli­szeletek is, amelyekben nincsenek, vagy csak alig vannak mesterséges összetevők.

Probléma főleg azokkal az ételekkel van, ame­lyeket jelentős mértékben megváltoztattak, hogy praktikusabbak, ízletesebbek vagy tartósabbak le­gyenek. Arról ismerhetők fel, hogy összetevőik lis­tája igen hosszú, s olyan kémiai anyagok is szere­pelnek rajta, amelyekről az átlagember soha nem is hallott. A naponta elfogyasztott mesterséges adalé­kok közt vannak színezékek, tartósítószerek, liszt­javító készítmények, emulgeálószerek, savanyú­ságot szabályozók, zselésítő anyagok és sok egyéb.

Emellett számos ételben vannak „hordozók”, vagyis az adalékot tartalmazó egyéb vegyi anya­gok – például a színezékhez használt oldószerek -, amelyeket nem is kell jelezni. A gyártók nem köte­lesek feltüntetni az összes, az előállítás során fel­használt vegyi anyagot, így például azokat a szere­ket sem, amelyek meggátolják, hogy a kenyér hozzátapadjon a sütőformához. Az adalékok hasz­nálata persze nem új dolog, hiszen például a sót, a cukrot és az ecetet évszázadok óta alkalmazzák az élelmiszerek tartósítására. Az viszont aggasztó, hogy a korszerű élelmiszer-feldolgozási folyama­tok során mind több adalékot használnak, s alkal­mazásuk az elmúlt 50 évben jelentősen bővült.

Biztonságosak ezek az adalékok?

Az adalékok néha félrevezetnek bennünket a vásá­rolt ételek valódi természetét illetően. A gyümölcs­joghurtok többségéhez például nem adnak elegendő gyümölcsöt ahhoz, hogy elég intenzív színt vagy illatot kölcsönözzenek nekik, ezért „gyümölcsösségüket” szín- és ízanyagok hozzáadásával fokozzák.

Az Európai Unióban engedélyezett színezékek, tartósítószerek és egyéb adalékok úgynevezett E-számot kapnak, ami azt jelzi, hogy biztonságos­ságukat ellenőrizték és megfelelőnek találták. A brit Élelmiszerszabvány Hivatal (FSA) szigorú­an korlátozza a felhasználható színezékek mennyi­ségét, a bébiételekben pedig egyáltalán nem enge­délyezi használatukat.

Mindmáig nagyon gyakoriak az élelmiszer-szí­nezékekkel kapcsolatos viták. Egyesek szerint ezek a színezékek teljesen fölöslegesek, és olykor aller­giás reakciókat okoznak. Az FSA azt állítja, hogy az összes engedélyezett adalékanyagot tesztelték, s a nagyközönség számára ártalmatlannak találták őket. Ám például a közelmúltban a guargumival szennyezett ételek visszahívása számos kérdést vetett fel arra vonatkozóan, hogy mely adalékokat volna szabad valójában az ételeinkhez használni.

Nagyon fontos az a tény is, hogy az élelmisze­reket feldolgozásuk során általában összetevőikre bontják le, mielőtt készterméket állítanának elő belőlük. A gabona finomítása során gyakran éppen a szemek legegészségesebb részei vesznek el.

Ugyanez sokszor a teljesen ártalmatlannak tűnő folyamatokra is érvényes. így például egy egész narancsban sokkal több a rost, mint kifacsart levében, tehát már ez az egyszerű „feldolgozás” is csökkenti az eredeti, természetes állapotú étel kedvező hatásait.

Következzék tehát a „nagy négyes” melyet igyekezzünk kiszűrni!

Ezzel máris igen sokat tettünk szívünk védelméért!

1. Transzzsírok

Ember alkotta katasztrófa

A transzzsírok láthatatlanul lapulnak meg számos gyári kekszben és süteményben, valamint a kemény margarinokban, amelyekről egyesek azt gondolják, hogy „szívbarát” alternatívát kínál­nak a telített zsírokban gazdag vajjal szemben. Az összetevők listáján a „hidrogénezett” szó utal a jelenlétükre, mivel az olajok a hidrogénezés folyamata során alakulnak át transzzsírokká.

Egyes kutatók a transzzsírokat már a telített zsíroknál is ártalmasabb anyagként emlegetik. Egy holland tanulmány szerzői úgy vélik, hogy ha minden transzzsírt kiküszöbölnének az élelmisze­rekből, azzal 20 százalékkal csökkenthetnék a szív­betegség miatti halálozások számát.

A baj csak az, hogy a transzzsírok mindenütt ott vannak – a kekszekben, a cukorbevonatban, a chipsekben, a margarinban, a fánkokban, a muffinokban, valamint a gyorséttermekben kínált sült krumpliban, sült hagymakarikákban és rántott húsokban, illetve halakban. A következőket vegyük figyelembe annak érdekében, hogy elkerülhessük a transzzsírokkal készült termékeket.

Leírásuk

• Mik is ezek? A transzzsírok a hidrogénezés során képződnek: ez olyan kémiai folyamat, amelynek során a gyártók a növényi olajokat félig szilárd zsiradékká alakítják át. A hidrogénezés nö­veli a zsírok eltarthatóságát, és krémesebbé teszi az ételek ízét. Ugyanakkor megváltoztatja természetes állapotukat, és transzzsírokat hoz létre, amelyek még a telített zsíroknál is ártalmasabbak.
• Hogyan ártanak a transzzsírok a szív­nek? Az „ártalmas” LDL szintjét növelik, a „jó” HDL-ét pedig csökkentik. Egyes kutatók arra gyanakszanak, hogy a transzzsírok a gyulladások fokozásával és a sejtek inzulinnal szembeni rezisztenssé tételével is veszélyt jelentenek a szívre.
• Mit árul el a címke? Amerikában minden előre csomagolt étel címkéjén fel kell tüntetni a transzzsírok mennyiségét, az Európai Unió országaiban ez jelenleg nem kötelező. Ha azonban egy termék összetevői közt „hidrogénezett zsírok” vagy „részlegesen hidrogénezett növényi olajok” szerepelnek, nyugodtan feltételezhetjük, hogy vannak benne transzzsírok is, és megpróbálhatjuk elkerülni őket. A transzzsírok leggyakoribb forrásai az olyan késztermékek, mint a kekszek, a torták és a süte­mények. De még az egészségesnek mondott vagy hitt élelmiszerek, például bizonyos müzliszeletek és vegetáriánus készételek is tartalmaznak ilyen zsírokat. A transzzsírok kevésbé hajlamosak az avasodásra, ezért a gyorséttermekben előszeretettel használják őket sütőolajként.
• A biztonságos legfelső határ Az Élelmi­szer-egészségügyi Bizottság ajánlása szerint a hid­rogénezett zsírok teljes energiabevitelünknek leg­feljebb 2%-át tehetik ki, ám egyes szakértők szerint csak e zsírok teljes elhagyása jelent igazi biztonságot.

8 módszer a transzzsírcsapda elkerülésére

• A kemény „kockamargarinok” helyett inkább a lágy, kenhető változatokat vegyük, s keressük a legalacsonyabb transzzsírtartalmú márkákat. Mennyiségük esetleg hidrogénezett zsír vagy olaj néven szerepel a címkén.
• A dinszteléshez olívaolajat használjunk.
• A salátákra a pirított bacon helyett apróra vágott olajos magvakat vagy napraforgómagot szórjunk.
• Ha megéhezünk egy kis finomságra, chips he­lyett együnk inkább egy kis maréknyi natúr mo­gyorót vagy mazsolát Jó választás a mogyoró­vajjal megkent szárzeller vagy puffasztott rizs és puffasztott búza is.
• A szupermarketben igyekezzünk a szélső polcokról választani. A transzzsírokban gazdag feldolgozott ételek többsége a középső sorok­ban található.
• Ha mégis veszünk feldolgozott ételeket,a kekszekből, gabonapelyhekből és desszertek­ből az alacsonyabb zsírtartalmúakat válasszuk.
• Hagyjuk ki a gyorséttermi hasábburgonyát! Kérjünk inkább salátát, egészben sült burgonyát vagy szeletelt gyümölcsöt (ez egyre több gyors­éttermi hálózat étlapján szerepel).
• Ha van rá időnk, készítsük el magunk a fán­kokat, ostyákat és süteményeket ahelyett, hogy boltban vásárolnánk, vagy előre összeállított transzzsírokkal teli keverékből sütnénk.

2. Finomított szénhidrátok: megfosztva a jótól

Ha sok fehér kenyeret, fehér pékárut, fehér rizst vagy hagyományos főtt tésztát eszünk, nos, akkor a többséghez tartozunk.

Ha a teljes értékű gabonafélék helyett finomítottakat fogyasztunk, azzal akár 30%-kal megnö­velhetjük a szívroham kockázatát, ezért éppen ide­je áttérni az okosabb vásárlásra. Az is lehet, hogy azt hisszük, egészséges, teljes értékű gabonakészít­ményeket eszünk, ám az asztalunkra kerülő barna kenyér vagy gabonapehely valójában gyakorlatilag ugyanazokból a finomított alapanyagokból készül, amelyeket kerülni szeretnénk. Ne csak a terméket nézzük, hanem a címkét is, és akkor nem fog meg­téveszteni a látszat!

A probléma korántsem csak a 21. századra jellemző. Az ókori Egyiptomban a gazdagok kéz­zel átszitált gabonából készült kenyeret ettek, a középkori Európa földbirtokosainak konyhájában pedig selyemszitával távolították el a lisztből a táp­anyagokban gazdag szemcsés, barna darabkákat. Lássuk, mi a helyzet ma!

LEÍRÁSUK

• Mik is ezek? A gabonaféléket manapság ipari módszerekkel őrlik és fényesítik: 27 kg búzából nem egészen 20 kg finomliszt lesz. És mi a többi? Részben búzakorpa, azaz a bú­zaszemek barna, rostos burka, amelyben igen sok a niacin, a tiamin, a riboflavin, a magnézium, a foszfor, a vas és a cink, valamint búzacsíra, azaz a szemek központi része, amely a fenti tápanyagok mellett E-vitamint, fehérjéket és zsírokat is tartal­maz. A korpa és a csíra együttesen a búza tápanya­gainak 90%-át tartalmazza. A finomításnak egyet­len igazi előnye van: a liszt így tovább tartható el.

• Hogyan ártanak a finomított gabona­készítmények a szívnek? Legalább hét nagy­szabású tudományos vizsgálat igazolta, hogy azok­nál a nőknél és férfiaknál, akik több teljes értékű gabonakészítményt (igazi barna kenyeret, hántolatlan gabonából készült müzlit, pattogatott kukoricát,zabpelyhet, barna rizst, búzakorpát, törtbúzát stb.) esznek, 20-30%-kal alacsonyabb a szívbetegség előfordulási aránya. Azoknál viszont, akik inkább finomított készítményeket fogyasztanak, többször fordul elő szívroham, inzulinrezisztencia és magas vérnyomás.[brbr]Ennek az az oka, hogy egy szelet fehér kenyér vagy egy adag fehér rizs elfogyasztása után a vér cukorszintje gyorsabban emelkedik, mint a teljes kiőrlésű lisztből készült kenyér vagy a barna rizs megevése után. Ettől ugrásszerűen megnő az inzulinszint, aminek hatására a „jó” HDL-ek koncentrációja csökken, a triglicerideké viszont nő, meg¬emelkedik a vérnyomás, a vér könnyebben alvad, s nagyobb lesz az inzulinrezisztencia és a 2-es típusú cukorbetegség kockázata is.

Amikor táplálkozástudományi szakemberek megmérték 459 személy derékbőségét, azt tapasz­talták, hogy a legtöbb finomított gabonakészít­ményt fogyasztók derékbősége évente csaknem másfél centimétert gyarapodott. A hasi zsírrétegből folyamatosan szabadulnak fel a szívet veszélyezte­tő hormonok és zsírsavak. A rossz táplálkozási szokások megfosztják az artériákat számos, a teljes értékű gabonakészítményekben jelen levő, védel­mező hatású tápanyagtól, pl. a koleszterinszintet csökkentő oldható rosttól és az antioxidánsoktól.

• A biztonságos határ Próbáljunk minél ke­vesebb finomított szénhidrátot fogyasztani, s na­ponta legalább három adag teljes értékű gabona­készítményt enni. A felnőttek csaknem harmada napi egy adagnál is kevesebbet eszik ezekből.
• Mit árul el a címke? Olvassuk el a csoma­golt gabonakészítmények összetevőinek listáját; az első helyen teljes kiőrlésű lisztnek vagy más teljes értékű gabonafélének (pl. zab) kell állnia, a rosttartalom pedig legalább 3 g legyen adagonként.
• Miért jó a szívnek a finomított gabona­készítmények nélkül? Ha a finomított termé­kek helyett teljes értékűeket fogyasztunk, 30 száza­lékkal csökkenthetjük a szívroham kockázatát, és 33 százalékkal a metabolikus szindrómáét.

3. Só

Függővé tevő íz

Van egy érthetetlen jelenség: rászórunk csipetnyi sót a rántottára, ebédnél egy csipetnyit a zöldsalá­tára, majd még egy keveset az esti sült burgonyára és csirkemellre is – az egész nem lehet több egy fél teáskanálnál. Ennek ellenére a legtöbb ember naponta csaknem két púpozott teáskanálnyit fo­gyaszt a vérnyomásnövelő hatású nátrium-klorid­ból. Miből adódik ez a többlet?

Az étrendünkben lévő só háromnegyede nem a sószóróból származik, hanem elbújik a feldolgozott ételekben, például a zöldség- és ételkonzervekben; a szószokban, például a szója- és Worcester-szószban; a gyorséttermi ételekben; valamint a pácolt és a tartósított húsokban, a baconben, a sonkában vagy a felvágottakban.

Kis mennyiségű só a feldolgozatlan ételekben, például a tejben, a céklában vagy a zellerben is előfordul. Ez nem is baj, hiszen a nátrium nélkü­lözhetetlen az élethez. Fontos szerepe van a vér­nyomás szabályozásában, fenntartja a szervezet folyadékegyensúlyát, idegi impulzusokat továbbít, összehúzódásra készteti az izmokat, köztük a szí­vet is, és gondoskodik a zavartalan érzékelésről. Minden nap szükségünk van kevés sóra, hogy pó­toljuk a verejtékkel, a könnyel és az egyéb kivá­lasztott anyagokkal elveszített mennyiséget.

Leírásuk

• Mi is ez? Az ember már a történelem előtti idők óta használja a sót az ízek és az állag javításá­ra, valamint az ételek tartósítására. A mai élelmi­szergyártók sok millió tonnányit használnak fel évente a feldolgozott ételekhez. A só mindenben megtalálható, a kenyértől kezdve a gabonapelyheken, konzerveken és mártásokon át egészen egyes vaj- és margarinkészítményekig.

Orvos szakértők szerint a só a magas vérnyomás és a szívbetegségek egyik fő okozója.

Hogyan árt a só a szívnek? Szervezetünkben pontosan meghatározott sókoncentrációnak kell fennállnia, ezért ha sóból a kelleténél több kerül be, a test elkezd folyadékot visszatartani a vérben, hogy a felesleget felhígítsa. Ettől megnő a vértérfogat, így a szívnek erőlködnie kell, az artéri­ák és a vénák beszűkülnek, s megnő a vérnyomás.

Noha a magas vérnyomásban szenvedők 30-60 százaléka, a normális vérnyomásúaknak pedig 25-50 százaléka csökkentheti vérnyomását a sófogyasztás visszafogásával, egyes kutatók úgy vélik, hogy gyakorlatilag mindenkinél el lehetne érni némi vérnyomáscsökkenést azzal, ha kevesebb feldolgozott ételt enne és leszokna az ennivaló szinte automatikus sózásáról. A sós ételek fogyasz­tásának visszafogása mellett arra is ügyelni kelle­ne, hogy naponta legalább öt adag zöldséget és gyümölcsöt együnk, ezek ugyanis kiváló természe­tes forrásai a sóban lévő nátriummal ellentétes hatású káliumnak, s így segítenek lejjebb vinni a vérnyomást.

• A biztonságos határ: A brit Egészségügyi Minisztérium a napi nátriumbevitelnek legfeljebb 2,4 g-ra való csökkentését javasolja – ez 6 g sónak felel meg. A britek átlagos sófogyasztása csaknem kétszer ennyi, s egészségügyi szakértők szerint ez a magas vérnyomás és a szívbetegségek fő okai közé tartozik.
• Mit árul el a címke? Az egyes ételek tényle­ges só-, illetve nátriumtartalmáról csak a címke áttanulmányozásával tájékozódhatunk. Ne hagyjukmagunkat megtéveszteni: a „csökkentett nátrium¬tartalom” nem jelent automatikusan „alacsony nátriumtartalmat”. A kifejezés pusztán azt jelzi, hogy a termék mondjuk 25 százalékkal kevesebb nátriumot tartalmaz, mint egy másik, hasonló termék. Általános szabályként kimondható, hogy azok az ételek, amelyeknek 100 g-jában 1,25 g-nál több só (0,5 g-nál több nátrium) van, magas sótartalmúak; alacsony sótartalmúnak pedig azokat a termékeket tekintjük, amelyek 100 g-jában legfeljebb 0,25 g só (0,1 g nátrium) van. A nátriumtartalmat esetleg milligrammban (mg) tüntetik fel: 1000 mg = 1 g.

Sokféle ételben van só „elrejtve”, és a túl sok só magas vérnyomást okozhat.

• Miért jó a szívnek a kevesebb só? Ha csak 0,3 grammal (300 mg) csökkentjük a napi sóbevitelt – ez például két szelet sajtnak felel meg -, már ez is 2-4 ponttal csökkentheti a szisztolés vérnyomást (az első, magasabb értéket), és 1-2 ponttal a diasztolés nyomást (a második, ala­csonyabb értéket). Fogyasszunk még kevesebb sót, s vérnyomásunk még alacsonyabbra süllyedhet!

4. Hozzáadott cukrok

Életveszélyes édesség?

Arra a kérdésre, hogy mitől édesek az ételek, a leg­többen azt felelik, hogy a cukortól. Manapság azon­ban a hozzáadott cukrok valójában kémiailag sok­félék, s egy részükről a címkén szereplő nevük alapján nem is hinnénk, hogy cukrok. Ráadásul ezek az anyagok rendkívül sokféle élelmiszerben meg­találhatók – még a konzervekben és egyes kenyerek­ben is. Európában naponta és fejenként kb. 100 g-ot fogyasztunk a különféle cukrokból – ez kétszerese az Egészségügyi Világszervezet által ajánlott maxi­mális mennyiségnek. A túlzott cukorfogyasztás a hízás egyik legfőbb oka, de szerepet játszik a cu­korbetegség és a szívproblémák kialakulásában is.

Az egyik legalattomosabb édesítőszer a magas fruktóztartalmú kukoricaszirup, amely kukorica­keményítőből készül. Az Egyesült Államokban széles körben használják – Európában kevésbé -, s az USA-ban tapasztalható szinte járványos elhízás egyik fő bűnösének tartják. A hagyományos cukrok­kal ellentétben ugyanis a szervezetbe kerülve nem indítja meg az étvágyat csökkentő inzulin- és leptin-termelést, ezért az éhséget nemhogy csillapítaná, inkább még fokozza.

Leírásuk

Mik is ezek? Idetartozik az ételekhez adott összes cukor, amelyek olyan neveken szerepelnek a címkéken, mint glükóz, fruktóz, maltóz, keményítő-hidrolizátum, invertcukor és kukoricaszirup.

Hogyan árt a hozzáadott cukor a szívnek?

Az elhízás itt kulcsfontosságú, ezért is aggasztja annyira az amerikai szakembereket a magas fruktóztartalmú kukoricaszirup (HFCS). Ügy vélik, hogy ettől az anyagtól azért viszik túlzás­ba az evést, mert megzavarja az étvágyat szabályozó hormonok működését, és a HFCS-t tartalmaz ételek elfogyasztása után az ember még éhesebbnek érezheti magát. Emellett a jelek szerint a májat is arra készteti, hogy több trigliceridet juttasson a vérbe, ami a szívet veszélyezteti. A túlzott cukorfogyasztása vizsgálatok szerint szerepet játszik a cukor­betegség és a szívproblémád kialakulásában is.

• A biztonságos határ A brit Egészségügyi Minisztérium azt javasolja, hogy a nem tejből származó külső cukorbevitel – vagyis a gyümölcs­joghurt édesítésére használt cukortól kezdve a teá­ba kevert kockacukorig – legfeljebb 11 százalékát tegye ki a napi energiabevitelnek. Ez a nők több­ségénél napi 56 g, a férfiak többségénél pedig napi 73 g cukrot jelent. Az emberek többsége azonban sajnos ennél jóval többet fogyaszt.
• Mit árul el a címke? Az összetevők közül a „Szénhidrát (ebből cukor)” adat az érdekes. Ha 100 g-ban 10 g-nál több a cukor, az nagyon sok, míg a 2 g-nál kevesebb mennyiség már alacsony cukortartalomnak számít.Egy termék összetevőit általában mennyiség szerinti csökkenő sorrendben sorolják fel, ha tehát a cukrok (bármilyen néven) valahol a lista elején szerepelnek, akkor már érdemes óvatosnak len­nünk. Ne feledjük, hogy a szacharóz, a glükóz, a fruktóz és a maltóz is cukor. A HFCS szerepelhet „kukoricaédesítő”, „kukoricaszirup” vagy „kukori­caszirup-szárazanyag” néven is.
• Miért jó a szívnek a kevesebb cukor? A hozzáadott cukrok jó részéről lemondva haté­konyan csökkenthetjük vércukor-, inzulin- és trigliceridszintünket, emellett valószínűleg súly­feleslegünktől is sokkal könnyebben meg tudunk szabadulni.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.