Immunrendszer

Autoimmun betegség tünetei – van-e rá gyógymód?

Ha önnek biztonsági őrt kellene fogadnia otthon­ra, gondoskodna róla, hogy az illető tudja, kit is kell megvédenie, igaz? Elvárná az őrtől, hogy azonnal felismerje Önt és családját, valamint meg tudja különböz­tetni házi kedvenceiket a környéken kóborló állatoktól. E szakembernek tudnia kell továbbá, milyen látogatókat engedjen be, és kiket küldjön el.

De mi történne, ha a biztonsági őrről kiderülne, hogy igencsak meg van za­varodva? Megakadályozná például, hogy a meghívott vendégek belépjenek a házba, vagy agresszívvá is válna, és megsebesítene egy családtagot, ahelyett, hogy megvédené.

Ezzel a képzeletbeli jelenettel azt a mechanizmust szerettük volna érzékel­tetni, amikor a szervezet biztonsági őre – az immunrendszer – összetéveszti a megvédendő sejteket (testi sejteket) azokkal a betolakodókkal és  baktériumokkal vagy vírusokkal -, amelyeket meg kellene támadnia.

Jegyezzük meg! Amikor valakinek autoimmun (szó szerint önimmun) betegsége van, az azt jelenti, hogy az immun­rendszer hatékony védekezőképességét a saját szövetei ellen fordítja.

A szerve­zeten belül ellenségeket látva, az immunrendszer autoantitesteket termel, vagyis olyan anyagokat, amelyek a szervezet saját szöveteit célozzák és támadják meg. Ez a belső csata számtalan különböző tünethez vezethet, attól függően, hogy mely testterületeket, szerveket veszik célba az autoantitestek: a porcszövetet, az ideg­szövetet, a beleket vagy a szervezet más részét.

Genetikai háttér: nem magyaráz meg mindent

Orvos szakértők úgy vélik, hogy a legtöbb embernek, aki autoimmun beteg­ségben szenved, öröklött hajlama van a rendellenesség kialakulására. Valószínűleg egy adott génnek (a sejt információhordozó egységének) olyan változata található meg benne, amely fogékonyabbá tesz az adott egészségi problémára. Ám a be­tegség nem fog minden arra hajlamos személynél fellépni.

Előfordul például, hogy az ikerpár egyik tagjánál az autoimmun rendellenes­ségek közé tartozó l-es típusú cukorbetegség megjelenik, míg a testvérénél nem. Mivel az egypetéjű ikrek ugyanolyan géneket hordoznak, ha az l-es típusú cukor­betegségnek tisztán genetikai okai volnának, minden olyan esetben, amikor az egyik ikernél jelentkezik a betegség, a másikat is utol kellene érnie.

Ám ez nem így van!

„A valóságban a legtöbbeknek, akik ilyen genetikai állománnyal bírnak, nem kell szembenézniük a betegséggel” – állítja dr. Denise Faustman diabéteszkutató, a Harvard Orvosegyetem orvosprofesszora. A gének a lehetőséget hordozzák ma­gukban, de valami más ok is kell az önpusztító folyamat beindulásához.

A szakemberek szerint egy külső faktor, nagy valószínűséggel egy vírus a kulcs­fontosságú többlettényező, amely az immunrendszert önmaga ellen fordítja. Jelenleg számos kutató dolgozik azon, hogy azonosítsa a szóban forgó vírust vagy vírusokat. Abban bíznak, hogy sikerül megtalálni az autoimmun betegségek okait és lehet­séges gyógymódjaikat.

Tudnivalók a leggyakoribb autoimmun betegségekről

Lényeg: minden autoimmun problémának közös gyökere a túlságosan aktív immunrend­szer.

Az autoimmun betegségek átfedést mutathatnak, azaz egyvalakinél több rend­ellenesség is jelentkezhet egyszerre. A betegségek mindegyikére azonban saját, kínzó tünetegyüttes jellemző, ezért külön-külön a megfelelő módszerrel kell kezelni őket.

A továbbiakban áttekintést olvashat a legsűrűbben előforduló autoimmun be­tegségekről. Megtudhatja, hogy e problémák fellépésekor mi történik a szerve­zetben.

Az alábbi betegségekről olvashat ebben a cikkben:

  • Inzulinfüggő (l-es típusú) diabétesz
  • Reumatoid artritisz
  • Lupusz
  • Szklerózis multiplex (SM)
  • Chron-betegség
  • Szkleroderma

Tájékozódhat a korai tünetekről, amelyeket nem szabad figyelmen kívül hagyni. Megismerkedhet néhány olyan lépéssel is, amellyel megelőzheti a szö­vődményeket, és enyhítheti a panaszokat.

Inzulinfüggő (l-es típusú) diabétesz

Az l-es típusú cukorbetegséget korábban fiatalkori diabétesznek is hívták, mivel gyakran már gyermekkorban kiütköznek a tünetek. Ám ma annyi felnőttnél di­agnosztizálják, hogy kezdik a következményeként fellépő probléma (inzulinfüggőség) alapján emlegetni. Inzulinfüggőség jelentkezik ugyanis, azaz az érintettnek mesterségesen, injekcióban adott inzulinra van szüksége.

Jegyezzük meg! A 2-es típusú diabé­tesz, amelyet nem inzulinfüggő diabétesznek is neveznek, anyagcsere- és nem au­toimmun betegség.

Az inzulin egy hormon, amely a hasnyálmirigyben termelődik, és a szervezet minden sejtjére hat. Megfelelő mennyiségben az inzulin fontos feladatot lát el, lehetővé teszi, hogy a glükóz (a vérben keringő cukor) belépjen a szervezet sejt­jeibe, és energiát szolgáltasson.

Az l-es típusú diabétesz esetében azonban inzulinhiány alakul ki

Ennek oka, hogy a hasnyálmirigynek azok a sejtjei (a béta-sejtek), amelyek — a táplálékra, az aktivitási szintre és más jelekre adott válaszként — normálisan inzulint termelnek, a kisiklott működésű immunrendszer céltábláivá válnak. A vérben lévő antitestek megtámadják a béta-sejteket, gátolva és végül teljesen megszüntetve az inzulin­termelést. Mire az l-es típusú diabétesz tünetei megjelennek, a béta-sejtek nagy része elpusztul.

Ez nem kis probléma. Ha a sejtek számára nem áll rendelkezésre elegendő in­zulin, nem tudják felvenni a létfontosságú funkciók végzéséhez szükséges glü­kózt.

A sejtek éhezése önmagában súlyos gond

Emellett a glükóz, amely nem tud hasznosulni, felhalmozódik. Míg valamennyi glükózra szükség van a vérben (erről később bővebben lesz szó), addig a kontrollálatlanul magas vércukormennyiség számos olyan panaszt okoz, amely miatt a legtöbbünknek legfeljebb időskorában kell aggódnia. így az érintetteknek következményként stroke-kal, szívbeteg­séggel, veseelégtelenséggel, vaksággal, valamint — a végtagokban kialakuló ér­szűkület miatt – amputációkkal kell számolniuk.

A 2-es típusú diabétesznél a szervezet által termelt inzulin nem tudja vércu­korszint-csökkentő hatását megfelelő mértékben kifejteni, vagyis inzulinrezisz­tencia áll fenn. Ha tehát Önnek 2-es típusú cukorbetegsége van, a szervezete ke­vésbé érzékeny a cukor sejtekbe való bejutását szabályozó hormon, az inzulin iránt.

A szervezet termel ugyan inzulint, de nem elegendőt ahhoz, hogy ez a nor­mális vércukorszintet képes legyen biztosítani. Az inzulin hatékony felhasználását elősegítő, szájon át szedett gyógyszerekkel egyensúlyban tartható a vércukorszint. E rendellenesség kiváltója általában a magas szénhidráttartalmú táplálkozás.

Az l-es típusú diabétesz korai figyelmeztető jelei

Eltérően a gyakoribb 2-es típusú diabétesz tüneteitől, amelyek már évekkel a di­agnózis előtt észrevehetők lehetnek, az l-es típusú cukorbetegség szimptomái vi­szonylag gyorsan lépnek fel, akár hetek vagy hónapok alatt kialakulhatnak.

Íme, a leggyakoribb jelek, amelyek inzulinfüggő diabéteszre utalnak:

  • Gyakori vizelési inger. Ha a vércukorszint kiugrik, a vizeletben lévő cukor mennyisége is megnő. A szervezet több vizet fog kivonni a vérből a hólyagba, hogy segítsen hígítani a koncentrált vizeletet, így a hólyag gyorsabban megtelik.
  • Fokozott szomjúság. Ahogy a víz a vérből a hólyagba jut, a szervezet de-hidratálódik (kiszárad), állandósul a szomjúságérzet.
  • Fokozott éhség, hirtelen fogyás. Ezek a tünetek látszólag ellentmonda­nak egymásnak, de valójában összefüggenek. A beteg állandóan éhes, mi­vel inzulin hiányában a sejtek nem tudják felvenni a glükózt, amelyre szükségük van az energiához. Más energiaforrást keresve a szervezet el­kezdi lebontani az izom- és zsírszövetet, ami fogyáshoz vezet.
  • Gyengeség. A glükózból nyert energia nélkül az izomsejtek veszítenek az erejükből és hatékonyságukból. Emiatt a beteg erőtlennek érzi magát.

Az l-es típusú diabétesz megelőzése és kezelése

Dr. Faustman szerint az elsődleges prevenció, azaz a betegség fellépésének kikü­szöbölése még mindig csak a tudósok álmaiban létezik. Nagyon sokan dolgoznak a potenciális megelőzési módszereken. Olyan teszteken például, amelyekkel azo­nosítható, kinél fokozott az inzulinfüggő diabétesz kockázata, ha még nem ész­lelhető nála semmilyen tünet. (Ez önmagában nehéz feladat.)

A szakemberek azokat a vakcinákat is szeretnék előállítani, amelyek egyszer majd segíthetnek ezeknek az embereknek meggyógyulni. Kutatják a módszereit, miként előzhető meg, hogy az átültetett béta-sejtek kilökődjenek az ilyen jellegű beavatkozáson átesett beteg szervezetéből. Ám amíg a prevenció valósággá nem lesz, az l-es tí­pusú diabéteszben szenvedőknek a hatékony kezelésre kell koncentrálniuk.

A a 2-es típusú diabétesz kezelése

A cukorbetegség gyakoribb formáját, a 2-es típusú diabéteszt lehet kezelni pusztán életmódbeli változtatásokkal, így több testmozgással, a zsír- és cukorfo­gyasztás visszafogásával. Bár ezeknek a lépéseknek a megtétele mindenki számára ajánlott (akár cukorbeteg, akár nem), egy fontos különbség van a betegség két formája között.

Fontos! Az l-es típusú diabétesszel küzdőknek muszáj injekció formá­jában inzulint bevinni a szervezetükbe, és ekként kontrollálniuk a vércukor­szintjüket.

Az inzulin egy fehérje, ezért ha tablettát készítenének belőle, a tápcsatornában lebomlana, még azelőtt, hogy a vérbe felszívódhatna. Nem lehet elégszer hangsúlyozni tehát, hogy amennyiben Ön inzulinfüggő cukorbeteg, in­zulinra van szüksége az életben maradáshoz.

Az injekció miatt úgy érzi, hogy a terápia nincs az Ön kezében?

Semmi sem áll távolabb az igazságtól. Két kulcsfontosságú módszere is létezik annak, hogy a diabéteszkezelést egyszerűbbé és hatékonyabbá tegye.

Szoros kontroll

Nem is olyan régen, amikor valakit l-es típusú diabé­tesszel diagnosztizáltak, azt tanácsolták neki, hogy naponta egyszer vagy kétszer ellenőrizze a vércukorszintjét, és adja be magának az inzulint. Ma az orvosok általában a még gyakoribb monitorozást és az ennek megfelelően kimért inzulin­dózis bevitelét ajánlják. Ezt a megközelítést szoros kontrollnak hívják.

A kuta­tások alapján, ha az érintett ezzel a módszerrel tartja a vércukorszintjét a normálishoz a lehető legközelebb, az minimalizálja a cukorbetegséggel járó egész­ségügyi problémákat.
Kutatási eredmények! Egy Stockholmban végzett vizsgálatban kimutatták, hogy a szoros kontroll segített az l-es típusú cukorbetegségben szenvedőknél megelőzni az úgynevezett autonóm neuropátia rosszabbodását.

Ez egy potenciálisan halálos diabétesz­szövődmény, az idegrostok károsodását jelenti, amely a szívet, a tüdőt és az ideg­rendszert is érintheti. Tizenegy év elteltével azoknál a résztvevőknél, akik nem alkalmaztak szoros kontrollt, gyakrabban alakult ki a szívfrekvenciát, a légzést és az egyensúlyozást érintő, idegi károsodással összefüggő probléma.

Fontolja meg a pumpa használatát

Dr. Faustmari állítja, hogy az a kis elektronikus eszköz, amely automatikusan bead egy kimért inzulinadagot a bőr alá (általában a has területére) helyezett tűn keresztül, sokkal könnyebbé teheti a szoros kontroll alkalmazását. A ma elérhető pumpákat a testen kívül hordják, a derékra vagy a lábra szíjazva. A belső, sebészi úton beültetett eszközök tesztelés alatt állnak.

A pumpa használata kétségtelenül odafigyelést igényel. Meg kell tanulnia, ho­gyan tisztítsa és kezelje a felszerelést, valamint a behelyezett tűt. Es még így is na­ponta sokszor kell ellenőriznie a vércukorszintet!

Természetes módszerek az inzulinfüggő diabétesz kezelésére

Ma az l-es típusú cukorbetegség inzulinkezelést tesz szükségessé. Jelenleg nincs olyan gyógynövény, vitamin vagy más táplálékkiegészítő, amely ugyanúgy képes helyettesíteni a szervezet saját inzulinját, mint a vényköteles gyógyszerek. De ez nem azt jelenti, hogy a természetes vagy alternatív módszereknek nincs helye a terápiában. A természetes gyógymódok segíthetnek elkerülni a szövődményeket, és támogatják a szoros kontrollt. Az alábbi két tanácsot érdemes megszívlelni:

Fontolja meg a króm óvatos szedését!

A nyomelemek közé tartozó krómot gyakran ajánlják 2-es típusú diabétesz esetén, mivel fokozza az inzulin hatását. Sejtszinten a króm két úton is javítja a szervezet inzulinfelhasználását. El­őször is, a sejtek felszínén lévő horgonyzóhelyeket, más néven inzulinrecepto­rokat érzékenyebbé teszi az inzulinra, ami erősebb hatást tesz lehetővé. Másod­szor, a króm növeli az inzulinreceptorok számát, több bejáratot biztosítva az inzulinnak a sejtekbe jutáshoz.

Az inzulinérzékenység fokozása különösen fontos a 2-es típusú diabéteszben szenvedőknek, akiknél a probléma az elérhető inzulin felhasználásával (nem pedig az inzulin hiányával) van.

Előzze meg a tragédiát megfelelő lábápolással

A diabétesz egyik súlyos szövődménye, a láb üszkösödése, látszólag teljesen független a vércukortól. A cukorbetegség mégis a láb elvesztésének fő oka. Hátterében a tartósan magas vércukorszint kiváltotta érelmeszesedés áll. A végtagi érelmeszesedés a vérellátás zavarához, előbb-utóbb pedig elhalásokhoz vezet.

Vigyázat! A folyamat a lábujjaknál kez­dődik, és kezelés hiányában felfelé haladva további részek elhalását eredményezi. Amennyiben nem részesül időben megfelelő terápiában, a végtag amputálása is szükségessé válhat.

Az idegbántalom (neuropátia) miatti érzéketlenség és az érellátási zavar miatt a lábon keletkező sebek nehezen gyógyulnak. Az érzékenység fokozatos elvesz­tése miatt a beteg sokszor egyáltalán nem veszi észre a kisebb karcolásokat és hólyagokat, amelyek időnként mindannyiunk lábán előfordulnak. Ha hosszú ideig nem kezelik őket, még a kisebb lábsérülések is veszélyesen elfertőződhetnek.

Jegyezzük meg! Az l-es típusú cukorbetegségben szenvedők megelőzhetik ezt a tragikus, végső soron rokkantsághoz vezető helyzetet, feltéve, hogy különösen nagy figyelmet fordí­tanak a lábukra.
Tipp: Kathleen Duffy klinikai aromaterapeuta, aki egyben egy gyógynövénybolt tu­lajdonosa is Massachusetts államban, azt vallja, hogy a naponta alkalmazott leven­dulaolajos lábürdő több mint relaxáció. A mindennapos lábáztatás alkalmat ad arra, hogy gondosan átvizsgálja e végtagját. A meleg víz és a gyógyító növényi olaj pedig felpuhítja a leváló körömszéleket és a kiszáradt bőrt, amelyek egyébként letörhet­nének, beszakadhatnának, így a későbbiekben problémát okoznának.

Reumatoid artritisz

Akárcsak a korral járó oszteoartritisznek (ízületi kopásnak), a reumatoid artritisznek is az ízületi fájdalmak, a duzzanat képződése és a merevség a kísérőtünete. Ám ennyiben ki is merül a hasonlóság a két betegség között. A reumatoid artri­tisz egyedülálló a tekintetben, hogy általában szimmetrikusan alakul ki, azaz ugyanazoknál az ízületeknél okoz problémát a test két oldalán, tükörszimmetrikusan. A reumatoid artritisz leggyakrabban a csuklót és az ujjak ízületeit érinti, de a test más részén is kiválthat fájdalmat, valamint lázat, fáradtságot és általános betegségérzetet.

Érdekesség: bár egyesek kétségbe vonják, hogy az állapot egyáltalán létezik, az áteresz­tőbél-szindróma (hivatalosabb nevén intesztinális hiperpermeabilitás, de szivár­góbél-szindrómának is hívják) az egyik ok, amellyel egyes orvosok a reumatoid artritisznél megfigyelt autoimmun aktivitást magyarázzák.

E megközelítés hívei úgy gondolják, hogy bizonyos helyzetekben a táplálékból származó fehérjék teljes, emésztetlen formájukban képesek „kiszivárogni” a belekből a vérkerin­gésbe. „A bélnyálkahártya hasonló a száj nyálkahártyához — magyarázza dr. John McDougall, a kaliforniai Santa Rosa-i McDougall Wellness Központ alapítója. – Ha a beleket bélelő sejtréteg károsodik, átjárhatóvá válik.” A belek roncsoló­dásának hátterében számos tényező állhat, ideértve egyes gyógyszereket (például az aszpirint és a nem szteroid gyulladásgátló gyógyszereket), a baktériumokat, az ételallergiát vagy genetikai hajlamot a gyulladásra.

A szivárgóbél-szindrómánál az állati eredetű ételekből, elsősorban a sertés-, marha- vagy csirkehúsból, tojásból és tejtermékekből származó fehérjék miatt kell aggódni. Emésztetlen állapotban ezek a fehérjék ugyanolyan reakcióra késztetik a szervezetet, mintha egy idegen betolakodó került volna a véráramba, vagyis an­titestek termelésére. Dr. McDougall szerint a helyzet fonákságát az adja, hogy az állati fehérjék rendkívül hasonlók az emberi fehérjékhez. A szervezetnek a tej vagy a sertéshús fehérjéi ellen termelt antitestjei sajnos készségesen célozzák meg és pusztítják el a hasonló fehérjéket a csuklóban vagy az ujjpercek ízületeiben.

Amikor az immunrendszer támad, a fehérvérsejtek elárasztják az ízületi tok szöveteit, amitől az meleg lesz és megduzzad. Ahogy a gyulladás folytatódik, az ízületi tok elkezd abnormálisan növekedni, behatolva a környező porc- és csont­szövetbe, majd kisugárzik a közelben lévő izmokra és inakra is. Végül az ízület fájni kezd, deformálódik és gyengévé válik.

A reumatoid artritisz korai figyelmeztető jelei

Nincs olyan teszt, amely önmagában képes lenne kimutatni a reumatoid artritiszt. Az orvos a diagnózist azután állítja fel, hogy minden tünetet mérlegel, és kizárja az egyéb lehetséges okokat. Az alábbiakban a reumatoid artritisz gyakori szimptómái közül ismerhet meg néhányat:

  • Érzékeny, meleg és duzzadt ízületek, különösen a csukló és az ujjak te­rületén, valamint a nyak, a váll, a könyök, a csípő, a térd, a boka és a lábfej környékén.
  • Szimmetrikusan jelentkező tünetek, például amikor az egyik csukló fáj, akkor a másik is.
  • Fáradtság vagy gyengeség.
  • Enyhe hő emelkedés.
  • Merevség, különösen, ha az a mozgással fokozatosan enyhül.
  • Reumás csomók, duzzanatok vagy gyulladt szövet a bőr alatt.

A reumatoid artritisz kezelése

Jegyezzük meg! Az életmódnak, illetve életmód-változtatásnak igen jelentős szerepe van a reu­matoid artritisz terápiájánál is. A pihenés és a testmozgás egyaránt fontos.

A pi­henés az aktív gyulladás időszakaiban kerül előtérbe, a testedzés pedig a kevésbé fájdalmas szakaszokban hozzájárul az erőnlét és az ízületek rugalmasságának meg­őrzéséhez. A megduzzadt ízület bepólyálása, valamint bizonyos segítő eszközök alkalmazása a háztartásban (például cipzárhúzó) csökkenthetik a fájdalmat, és meg­előzhetik az érintett ízületek megerőltetését. A stresszcsökkentő technikák szintén nagyon hasznosak. Ha nem is közvetlenül a stressz okozza a reumatoid artritiszt, de súlyosbíthatja a tüneteket.

A reumatoid artritiszben szenvedők többségének gyógyszereket is kell szed­nie

Bár egyik készítmény sem gyógyítja a betegséget, némelyik hatékonyan csil­lapíthatja a fájdalmat és a gyulladást, míg mások a tapasztalatok szerint lassíthatják a betegség előrehaladását.

  • A reumatoid artritisszel küzdők általában a nem szteroid gyulladásgátló szereket (NSAID), így az aszpirint és az ibuprofent alkalmazzák először a fájdalom és a gyulladás enyhítésére. Ezek a gyógyszerek hatásosak, de ir­ritálhatják a gyomrot, ami szivárgóbél-szindrómához vagy gyomorvér­zéshez vezethet. Továbbá néhány NSAID – különösen az ibuprofen, na­proxen, diclofenac és indometacin – elősegítheti az ízület más szöveteinek károsodását.
  • A betegségmódosító antireumatikus gyógyszerek (DMARD-ok) lelas­síthatják a reumatoid artritisz tüneteinek súlyosbodását. Ebbe a gyógy­szercsoportba tartozik az arany injekció, a penicillinamin, a malária elleni szerek és a sulfasalazin. A DMARD-okat szedő betegek akár kétharma­dánál javulás mutatható ki, ám sajnos ezeknél a szereknél súlyos mellék­hatásokkal is számolni kell.
  • Az immunszuppresszív szerek, beleértve a methotrexátot, az azathiop-rint, a cyclofoszfamidot és egy újabb szert, a cyclosporin gyorsabban hatnak, mint a DMARD-ok, de még fokozottabbak a mellékhatásaik.
  • Egy viszonylag új gyógyszercsoport tagjait, a TNF-gátlókat azoknak ja­vasolják, akiknél más készítményekkel, mondjuk DMARD-okkal való kezelés után sem következett be jelentős javulás. Ezek a gyógyszerek a tumor nekrózis faktorok (TNF) befolyásolása révén hatnak. A tudósok reumatoid artritisszel érintett szemé­lyek vérében nagymértékű növekedést fedeztek fel ennek a fehérjének a koncentrációjában.
    Ez a folyamat hozzájárul az ízület megduzzadásához és a fájdalomhoz. A reumatoid artritisz kezelésénél használt TNF-gátlók az etanercept, az adalimumab és az A műtét a fájdalom csökkentésével, valamint a károsodott ízület formájának és működésének javításával segítséget jelenthet. A leggyakoribb eljárás az ízület pót­lása. A beavatkozásra vállalkozó fiatalabb betegeknek tudniuk kell azonban, hogy a mesterséges ízületek idővel cserére szorulnak, ami újabb műtétet feltételez.

Természetes módszerek a reumatoid artritisz kezelésére

Az interneten hemzsegnek az állítólag hatékony természetes gyógymódok reu­matoid artritisz ellen. Sajnos tudományos bizonyíték még egyik hatásosságára sin­csen. Ám egyes terápiák eléggé biztonságosak, és kellő tapasztalat áll velük kap­csolatban rendelkezésre ahhoz, hogy a szakértők már merjék ajánlani.

Fontos! Beszéljen az orvosával, ha szeretné kipróbálni valamelyiket az alábbi módszerek közül.

1. Tartson állati fehérjéktől mentes étrendet

Hogy kiküszöbölje a szi­várgóbél-szindróma lehetséges hatásait, dr. McDougall azt ajánlja, hogy a táplálkozásból zárja ki az állati fehérjéket, amelyek autoimmun támadást válthatnak ki. Bár az elképzelések szerint élethosszig kell tartani az állatifehérje-mentes étrendet, egyeseknél szinte azonnal bekövetkezik a javulás. Dr. McDougall állítja, hogy kö­rülbelül 4-7 napon belül enyhülnek a tünetek.

„Az emberek meglepődnek, hogy milyen gyorsan jobban lesznek” – mondja. Amennyiben e terápia mellé teszi le a voksát, mindenféle állati táplálékot kerülnie kell, beleértve a húst, a halat, a to­jást és a tejterméket. Fogyasszon teljes kiőrlésű gabonaféléket, magvakat, hüve­lyeseket, olajos magvakat és zöldségeket, többek között brokkolit, kukoricát, krumplit és borsót fehérjeforrásként. Kalciumforrásként szolgáljon a kalciummal dúsított szójatej vagy a zöldségek közül a kelkáposzta, a karfiol és a kelbimbó. „Ha négy hónap után sem tapasztal változást – mondja dr. McDougall -, akkor más gyógymódhoz kell folyamodnia.”

2. Tegyen egy kísérletet a „halhatatlanság gombájával”

A kínai orvoslás gyakran támaszkodik növényi alapú gyógymódokra. „A reishi gomba biztonságos és hatékony gyulladásgátló” – állítja dr. Janet Zand akupunktőr és ke­leti orvoslást használó terapeuta a texasi Austinból. Keresse a reishit a bioboltokban vagy az interneten. Fontos, hogy kövesse a csomagoláson vagy a tájékoztatóban található adagolási instrukciókat. Alkalmazza két hónapon át ezt a táplálékkiegészítőt, hogy lássa, enyhül-e a fájdalom.

Lupusz

A rendellenesség teljes orvosi neve szisztémás lupus erythematosus (SLE), de ál­talában egyszerűen lupuszként ismert, ami latinul farkast jelent. A betegséget az egyik leggyakoribb tünetéről, az arcon jelentkező vörös kiütésekről nevezték el így, amelyekből farkaspofára emlékeztető „maszk” rajzolódik ki. Lupusz fellépésekor a sérült immunrendszer a sejtmagok ellen termel antitesteket.

A lupusz hatásai nem csak a bőrfelszínt érintik.

A lupusz részét képező pusz­tító autoimmun folyamatok nem válogatósak, a bőr mellett megtámadják az ízü­leteket, a központi idegrendszert, a veséket, a szívet és a tüdőt is. Úgy tűnik, mintha a szervezet allergiás lenne önmagára.

Az SLE-nek két formáját különböztetik meg. Az enyhe lupusz bizonyos ese­tekben nem veszélyezteti a szerveket. E betegeknél faj dalom, fáradtság, láz, duz­zadt nyirokmirigyek vagy kiütés jelentkezhet, de a belső szervek károsodására semmi nem utal. A súlyos lupusz érinti a szerveket, a szívet, a tüdőt és a vesét. A betegség e formája kezelés nélkül végzetes lehet.

Lupusszal közel kétmillióan küzdenek az Egyesült Államokban, vagyis gya­koribb, mint a szklerózis multiplex, a cisztás fibrózis, az agyi bénulás, a sarlósejtes vérszegénység és az AIDS együttvéve. Magyarországon mintegy 4 ezer lupusz-beteg ismert, évente újabb 500 esetet regisztrálnak. A lupuszban szenvedők túl­nyomó része termékeny korú nő.

A lupusz korai figyelmeztető jelei

Ahogy sok más, ebben a fejezetben ismertetett autoimmun betegséget, a lupuszt sem könnyű mindig diagnosztizálni. Az egyik probléma, hogy minél idősebb va­laki, annál tovább tarthat az okok feltárása. A gyerekeknél általában nyilvánva­lóbbak a tünetek, ezért gyorsabban azonosítható a betegség. A hatvan évnél idő­sebbek viszont akár évekig szenvedhetnek, egyik doktort a másik után felkeresve, mire végre egyértelműen megállapítják náluk a lupuszt. Dr. Dániel Wallace,

Génterápia a lupusz ellen?

Vigyázat! Az autoimmun betegségeket igen nehéz kezelni. A lupusz extrém formájában szenvedőknél a terápia elmaradása pedig egyenesen végzetes is lehet.

A Iupusz (valamint más autoimmun rendellenességek) elleni gyógymódot kereső kutatók a gének-a sejtek kromoszómáit alkotó információs egységek-hadászatára” összpontosítottak. Ma már tudják, hogy a kromoszóma egy bizo­nyos szakasza, a humán leukocita antigén (HLA) régió genetikai markerek olyan csoportját tartalmazza, amelyek önmagukban vagy különböző kombinációk­ban – hajlamosíthatnak valakit a lupuszra, valamint számos kapcsolódó beteg­ségre. Ha sikerül többet megtudni ezekről a markerekről és az őket hordozó sze­mélyekre gyakorolt hatásukról, az kulcsfontosságú szerepet játszhat egy újfajta kezelés alkalmazásában.

Jegyezzük meg! A génterápia egyaránt segíthet azoknak, a kiket fenyeget a lupusz kockázata, illetve azoknak, akiknél már kialakult a betegség. Azok számára, akiknél már jelentkeztek a Iupusz tünetei, a gén­terápia esélyt adhat a kóros génváltozat vagy géncsoport kijavítására és kicse­rélésére, továbbá a betegséget kialakító folyamat hatékony „kikapcsolására”.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a Iupusz korai jelei nagyon hasonlóak számos egyéb rendellenesség tüneteihez.

A lupuszra utaló leggyakoribb tünetek a következők:

  • Ízületi fájdalom és duzzanat (a lupuszban szenvedők 50 százalékánál megfigyelhető).
  • Arckiütések (az érintettek 20 százalékánál jelentkezik).
  • Rossz közérzet és fáradtság (a betegek 70 százalékánál lép fel).

A fenti három szimptóma kéz a kézben járhat más, általánosabb tünetekkel, például hőemelkedéssel és étvágytalansággal, amely fogyáshoz vezet. A helyes di­agnózis megállapítását a jellegzetes tünetegyüttes fennállása mellett a laboratóriumi és képalkotó eljárások (ultrahang, röntgen) segítik.

A lupusz megelőzése

A lupusz megelőzése nem egyszerű vállalkozás. A betegség lehet genetikai hát­terű (bár egyelőre nem fedeztek fel lupuszspecifikus gént), ami megnehezíti a pre­venciót. Olyan tényezők is lupuszhoz vezethetnek, amelyek a betegség fellángo­lásáért felelősek a lupusszal már diagnosztizált személyeknél. A következőkben azokról a lehetséges okokról olvashat, amelyek lupuszt válthatnak ki az erre eleve fogékonyaknál.

Ne feledje, hogy számos kontrollálhatatlan faktor létezik – gene­tikai tényezők és vírusok egyaránt -, amelyek megnövelik az autoimmun beteg­ségek kockázatát. Ha mindennapi életében kivitelezhetőnek tartja, a lupusz po­tenciális kiváltó okainak kerülése mindenképp hasznos.

Tippek:

Ne egyen lucernacsírát. Egy 1989-es eset során az L-triptofán nevű ami­nosavat autoimmunszerű betegséggel hozták összefüggésbe. Bár a probléma hát­terében feltehetőleg a gyártás során bekövetkező szennyeződések álltak, egy másik aminosav, az L-canavanin kapcsán is aggályok merültek fel. Dr. Wallace szerint az L-canavanin kiválthat vagy súlyosbíthat gyulladásokat különböző autoimmun betegségekben, köztük lupuszban szenvedő személyeknél. A lucernacsíra nagy mennyiségben tartalmazza ezt az aminosavat.

A napsugárzás hatása. „Az ultraibolya sugárzás három típusa közül ket­tőről, az UVA-ról és az UVB-ről ismert, hogy súlyosbítják a lupuszt, kiütéseket és fáradtságot okoznak, valamint szerepük lehet a betegség kialakulásában” — ál­lítja dr. Wallace. Használjon ezért olyan napkrémet, amely mind az UVA-, mind az UVB-sugarak ellen véd. Ne tartózkodjon a napon a legerősebb sugárzás idején, délelőtt 11 és délután 3 óra között.

Kerülje az aromás aminokat. Az aromás aminők néven ismert vegyü­letek egyeseknél szerepet játszhatnak a lupusz kialakulásában vagy súlyosbodásában. Ezek az anyagok megtalálhatók hajszínező oldatokban (parafeniléndiamin), a dohányfüstben, egyes ételszínezékekben és gyógyszertartósító szerekben (tartrazinok).

Előírás szerint minden kereskedelmi forgalomban kapható kozmetikumon szerepelnie kell az összetevők listájának. A fodrászszalonokban azonban nem mindig kérdeznek rá a vendégek a hajszínezők, festékek összetevőire. A tartrazin sárga festékanyag, amely az élelmiszerek csomagolásán El02 jelöléssel szerepel.

Komoly intoleranciát okozhat az arra érzékenyeknél: Üdítőitalok, kozmetikumok, kapszulák, drazsék színezésére, il­letve bevonására alkalmazzák. Normálisan ezek a vegyületek lebomlanak a szer­vezetben az acetiláció nevű reakció útján. Ám az embereknek körülbelül a fele ,,lassú acetilációs típusú”, ami azt jelenti, hogy ők jóval hosszabb idő alatt bontják le ezeket a vegyületeket. Ráadásul náluk részben immunológiai válasz alakulhat ki e vegyületcsoport ellen.

Legyen tudatában a gyógyszerszedéssel járó kockázatnak. A lupusz hátterében nagyon sokszor vényköteles gyógyszerek állnak. Több mint het­ven ilyen készítményt azonosítottak, ám az esetek 90 százalékát három szerre lehet visszavezetni, amelyeket ma már ritkán használnak. Ezek a vérnyomás­csökkentő hidralazin és metildopa, valamint a szívproblémákra való procainamid. Ha bármilyen vényköteles szert szed, és kiütést, lázat vagy ízületi duzzanatot ta­pasztal, azonnal keresse fel az orvosát. Ahogy abbahagyja a gyógyszer alkalma­zását, a tünetek visszafejlődnek.

A lupusz kezelése

Jegyezzük meg! A lupuszban szenvedők több mint 90 százalékánál gyógyszeres terápiára van szükség. A lupuszra leggyakrabban felírt szerek a gyulladásgátlók (aszpirin és nem szteroid gyulladásgátlók), valamint a fájdalomcsillapítók.

Az aszpirin gátolja a gyulladást és a fájdalmat fokozó prosztaglandint. A kuta­tások azt mutatták, hogy az aszpirin csillapítja a lupusz tüneteit, így enyhíti a lázat, a fej- és izomfájdalmat, továbbá javítja a közérzetet. Azonban az aszpirin nem gyógyítja a lupuszt vagy bármilyen belső szervet érintő rendellenességet. Ráadásul egyeseknél gyomor-, máj- és veseproblémákat válthat ki. A túl sok aszpirin fiil-csengést is előidézhet.

A nem szteroid gyulladásgátlók (köztük az ibuprofen, a naproxen, a diclo­fenac) az 1960-as évek közepe óta elérhetők. Ezek a gyógyszerek erősebb hatá­súak, mint az aszpirin, de a legtöbbnek számos aggasztó mellékhatása van. Akár­csak az aszpirin, a nem szteroid gyulladásgátlók (NSAID-ok) is blokkolják a prosztaglandinokat, és ezáltal csökkentik a gyulladást.

Ám az aszpirintól eltérően a nem szteroid gyulladásgátlókat nem vizsgálták kifejezetten a lupusz kezelésével kapcsolatban. A tudományos bizonyítékok hiánya ellenére sok lupuszban szen­vedő rendszeresen, akár naponta szed nem szteroid gyulladásgátlókat.

Vigyázat! Amilyen hatékonyak lehetnek viszont az NSAID-ok a lupusszal küzdők számára, olyan veszélyesek is. Minden nem szteroid gyulladásgátló máj- vagy veseelégtelenséget okozhat a szert tartósan alkalmazó betegek akár felénél.

Amennyiben a lupusz érinti a vesét vagy a májat, kerülni kell az aszpirint, va­lamint a szájon át szedhető nem szteroid gyulladásgátlókat. Szerencsére két másik, súlyos mellékhatásokkal nem járó lehetőség is rendelkezésre áll a fajdalom és a gyulladás visszaszorítására.

Fontolja meg a helyi fájdalomcsillapítást. Nem kell feltétlenül be­vennie egy nem szteroid gyulladásgátlót a hatás eléré­séhez. Bizonyos nem szteroid gyulladásgátlókat (általában a ketoprofent és a diclofenacot) hozzá lehet adni zselékhez, amelyeket e módon naponta kétszer a fájdalmas ízületekbe tud dörzsölni. így a szer egyenesen a fajdalom forrásához jut, elkerülve a májat és a vesét. „A helyi nem szteroid gyulladásgátlók jó megoldást jelentenek” – mondja dr. Wallace.

Ismerkedjen meg egy újfajta nem szteroid gyulladásgátlóval. A prosztaglandin-gátló nem szteroid gyulladáscsökkentők új generációja, a COX-2-gátlók az 1990-es évek legvégén tűntek fel a piacon. Ebbe a viszonylag új gyógyszercsaládba tartozik a celecoxib és az etoricoxib. A COX-2-gátlók biz­tonságosabbnak tűnnek a gyomor, a vese és a máj védelme szempontjából, mint a hagyományos nem szteroid gyulladásgátlók. Azonban alkalmazásuk alatt meg­nőhet a szív-ér rendszeri katasztrófák esélye, ezért egyes, régebbi COX-2-gátlókat ki is vontak a forgalomból.

A lupusz kezelésére más vényköteles szerek is alkalmazhatók, időnként az enyhébb esetekben is, de különösen a betegség súlyosabb, szerveket veszélyez­tető formájánál. Ezeket az erősebb gyógyszereket betegségmódosítókként emle­getik, és hatása több, mint puszta gyulladáscsökkentés. A betegségmódosító szerek valóban megváltoztathatják a rendellenesség lefolyását. A lupusz ellen használt be­tegségmódosító szerek három általános típusa a malária elleni szerek, a szteroidok és az immunszuppresszánsok.

Természetes módszerek a lupusz kezelésére

Egyik természetes vagy alternatív terápia hatékonyságát sem vizsgálták kifejezetten a lupusz tekintetében. Bizonyos gyógynövényekről viszont kimutatták, hogy se­gítenek ellensúlyozni két gyakori mellékhatást, a depressziót, valamint a szellemi és fizikai fáradtságot.

Küzdjön meg a depresszióval. A depresszió a lupusz egyik leggyako­ribb velejárója. Dr. Wallace szerint ezt szerencsére jól lehet természetes úton ke­zelni. A közönséges orbáncfüvet évek óta használják orvosi célokra Európában, a növény mostanában kezd népszerűvé válni az Egyesült Államokban is.

Ez a gyógynövény módot kínál a lupusz kiváltotta depresszió terápiájára anélkül, hogy mellékhatásoktól és más gyógyszerekkel való kölcsönhatásoktól kellene tartani. Mielőtt tesz egy kísérletet az orbáncfűvel, konzultáljon az orvosával. Olyan tinktúrát vagy kapszulát válasszon, amelyet 0,3 százalék hypericinre standardizáltak, azaz ennyi hypericinnek kell benne lennie. Ha az orvos másképpen nem rendeli, általában naponta háromszor 300 milligramm orbáncfű bevitelét ajánlják.

Próbálja ki a ginkgót a szellemi és fizikai fáradtság ellen. Egy másik gyógynövény segíthet ellensúlyozni a rossz közérzetet és tompultságot, amellyel sűrűn találkoznak a lupuszban szenvedők. „Úgy tűnik, hogy a ginkgónak pozitív hatásai vannak a kognitív funkciókra” – mondja dr. Wallace. (A kognitív funkciók a figyelem, az emlékezet, a gondolkodás, az érzékelés.) Ahogy bármi­lyen más természetes gyógymód esetében, a ginkgo alkalmazása előtt is szóljon az orvosának terveiről. A ginkgo biloba (páfrányfenyő) leveleiből készült tea nem elég erős, ezért 24 százalék ginkgoflavoglikozidot és 6 százalék terpén-laktont tar­talmazó tablettát érdemes inkább keresni. A szokásos napi dózis 120 milligramm.

Szklerózis multiplex (SM)

Képzeljen el egy elektromos vezetéket, amely a család macskájának kedvenc já­tékszere lett. Ugye megjelennek lelki szemei előtt az árulkodó fognyomok, ahol a védőburkolat levált, felfedve a vezeték belsejét? Vajon mi történik, ha meg­próbálja felkapcsolni a lámpát, amelyhez a vezeték csatlakozik? Hunyorgás, hunyorgás, felvillanás, majd sötétség.

Szklerózis multiplex esetén maga az immunrendszer rongálja, mondhatni rágja meg a „vezetékeket”. A szervezet ismeretlen okból autoantitesteket gyárt, ame­lyek véletlenszerűen elnyűvik a myelin nevű fehérjéből álló védőburkolatot. Az idegsejtek nyúlványait testszerte a myelin szigeteli, és teszi lehetővé, hogy az elektromos jelek villámgyorsan továbbítódjanak.

Ha a myelin sérül, az idegi ingerület továbbítódásának folyamata lelassul. A gyors és pontos jelátadás a finom, megfelelő időben történő, koordinált moz­gások feltétele. Az SM-nél azonban elvész ez a képesség, mivel ilyenkor a gyul­ladás miatt a myelin elpusztul, a helye pedig heggel gyógyul. A betegség nevében a szklerózis (sclerosis) a latin „megkeményedés” szóból származik, a „multiplex” jelző pedig arra utal, hogy a gyulladások és hegek az idegrendszerben egyszerre több helyen is kimutathatók.

Jegyezzük meg! A károsodás kiszámíthatatlan irányú és mértékű, ráadásul az idegi ingerület­vezetést más tényezők is befolyásolhatják. A betegség ezért általában felerősödik, majd újra enyhül. A tünetek megjelenését kiújulásnak (latinul relapsusnak), spontán eltűnésüket pedig remissziónak hívják. A szimptómák, attól függően, hogy a gyulladásos góc az idegrendszernek épp melyik részét érinti, nagyon szer­teágazók lehetnek.

A szklerózis multiplexnek különböző stádiumai vannak

A többségnél a kiújuló-visszahúzódó fázis alakul ki először. A betegség e formájában szenvedőknél húsz- és negyvenéves koruk között jelentkeznek első alkalommal tünetek. (A nők valamivel hajlamosabbak erre a rendellenességre.) Ok gyakran teljesen felépülnek az első roham után, majd hetek vagy akár évek is eltelhetnek tünetmentesen.

A későbbi rohamok után a felépülés azonban már nem teljes. Sok kiújuló-visszahúzódó szklerózis multiplexszel küzdő ember a betegségnek ebben a stádiu­mában marad: évente, kétévente van rohama, és sohasem lép a következő fázisba.

20 év után

Körülbelül húsz év után a szklerózis multiplex első fázisában lévő szemé­lyeknél bekövetkezhet a másodlagos progresszív stádium.

Ekkor a rohamok okozta károsodás többé-kevésbé állandó, és az enyhülési időszakok elmaradnak. Az érintettek harmadik, kisebb csoportjánál feltűnnek a szklerózis multiplex tü­netei, amelyek idővel lassan rosszabbodnak, és sohasem fejlődnek vissza. Ezt el­sődlegesen progresszív állapotnak nevezik.

A szklerózis multiplex korai figyelmeztető jelei

A szklerózis multiplex egyes szimptomái feltűnőek, harsányan hívják fel a fi­gyelmet a problémára. Ám a tünetek lehetnek annyira szelídek és enyhék, hogy a beteg el sem megy orvoshoz, vagy a panaszai elmúlnak, mire odajut. Mivel az idegsejtek burkolatának megsérülése a testben bárhol előfordulhat, a tünetek minden érintettnél különbözőek lehetnek.

Íme, néhány a betegség leggyakoribb korai jelei közül:

  • Gyengeség a karban és a lábban, a végtagok ügyetlensége.
  • Zsibbadás vagy bizsergés bárhol, beleértve a fejet és az arcot.
  • Kettős látás, látászavar.
  • Homályos vagy tompa látás, általában az egyik szemben.
  • Beszéd– és nyelészavar.

Későbbi stádiumban a szklerózis multiplex szédülést, hólyag- és székelési problémákat, a súlyos fokú izomgyengeség miatt mozgáskorlátozottságot, vala­mint memóriakiesést okozhat.

A szklerózis multiplex kezelése

A szklerózis multiplex modern orvosi kezelése két módszerrel történik. Az egyik segít megelőzni a visszaeséseket és a betegség előrehaladását (immunmodulánsok), a másik pedig a tüneteket célozza meg (szteroidok).

„1993-ig nem létezett valódi gyógymód a szklerózis multiplex ellen” – mondja dr. Patrícia K. Coyle neurológiaprofesszor, a Stony Brook-i New York-i Állami Egyetem szklerózis multiplexet gyógyító központjának igazgatója. Természetesen teszteltek gyógyszereket, de egyikről sem bizonyosodott be, hogy lelassítja a betegség kialakulását. Aztán egy jelentős klinikai vizsgálatban kimu­tatták, hogy az interferon béta 1b nevű anyag közel egyharmadával csökkentheti a szklerózis multiplex tüneteinek fellángolását.

Azóta két másik, interferon béta 1a-t és interferon béta 1b-t tartalmazó gyógyszert fejlesztettek ki a szklerózis multiplex terápiájára. A mitoxantront, amely egy kemoterápiás szer, szintén alkalmazták már sikeresen a szklerózis mul­tiplexszel küzdőknél, de a progresszióra (a betegség előrehaladására) kifejtett hatása nem teljesen bizonyított.

Az interferon egy fehérje, az immunválaszban, a védekező gyulladásban fontos szerepet játszó molekula, amelyet normál esetben a fehérvérsejtek termelnek. A kutatók szerint egészséges embereknél az interferon szabályozza az immun­rendszer aktivitását is. Az interferon béta la azonos a szervezetben termelődő in­terferonnal, az interferon béta lb némileg különböző.

Az interferon béta 1 a-ról kiderítették, hogy alkalmazása segíthet azokon, akiknél egyértelműen megállapították a szklerózis multiplexet.

Kutatási eredmények! A buffalói New York-i Állami Egyetemen végzett vizsgálat feltárta, hogy ha az érintetteket a be­tegség első tüneteinek megjelenésekor interferonnal kezelik, azzal elejét lehet venni a szklerózis multiplex teljes mértékű kialakulásának.

A kutatók hetente adtak interferon béta 1a-injekciókat 193 személynek, akiknek egy szklerózis mul­tiplexhez köthető tünete, valamint egy károsodott idegrost-szigetelésre utaló MRI-lelete volt. Náluk nagy eséllyel kellett számolni a szklerózis multiplexszel. Egy másik 190 fős csoport placeboinjekciókat kapott. A kísérletet akkor tekin­tették befejezettnek, amikor a résztvevőknél egyértelműen kifejlődött a szklerózis multiplex.

Kutatási eredmények! Három évvel később a kutatók azt találták, hogy az interferonkeze­lésen átesetteknél lényegesen kisebb valószínűséggel bontakozott ki a betegség.

Egy másik, nem az interferonok közé tartozó gyógyszerről szintén bebizo­nyosodott, hogy csökkenti a visszaesések számát szklerózis multiplexszel diag­nosztizált betegeknél. A glatiramer-acetát részben hasonlít arra a fehérjére, amely az idegrostok hüvelyét alkotja. A mechanizmusa tisztázatlan, de elképzelhető, hogy a kóros autoimmun folyamatok gátlása révén hat. Ügy tűnik, hogy egye­lőre valamennyi szklerózis multiplex elleni gyógyszer közül ennek van a legke­vesebb mellékhatása.

Nancy Holland, az Amerikai Nemzeti Szklerózis Multiplex Társaság klinikai programjainak elnökhelyettese elmondása alapján az aktív rohamok kezeléséhez általában szteroidokra (gyulladásgátló hormonokra) van szükség. A szteroid csak a tüneteket csillapítja, nem befolyásolja azonban a betegség későbbi lefolyását.

Jegyezzük meg! A szklerózis multiplexszel járó panaszok, mint a fáradtság, az idegi eredetű arc- és végtagfájdalom, a hólyagfertőzések a megfelelő vényköteles gyógysze­rekkel kezelhetők.

Természetes és öngyógyító módszerek a szklerózis multiplex kezelésére

Bár nincs biztos módszer a szklerózis multiplex kiújulásainak enyhítésére, egyes öngyógyító technikák már sokaknak segítettek az „álsúlyosbodás” kikerülésében. Ez a tünetek átmeneti rosszabbodását jelenti anélkül, hogy új kóros tevékenység állna a hátterében.

Az alábbi öt lehetőséget érdemes kipróbálni:

1. Kerülje a meleget. Meleg hatására egyeseknél átmenetileg súlyosbod­hatnak a tünetek.

2. Kontrollálja a hólyagproblémákat. A komoly húgyhólyagpanaszok gyógyszeres kezeléssel, illetve bizonyos esetekben az önkatéterezés megtanulá­sával nagymértékben enyhíthetők. „A húgyhólyagban pangó vizelet ideális kör­nyezet a fertőzések terjedéséhez” – figyelmeztet dr. Holland. Ha a beteg képes kezelni a katétert, megúszhat egy kórházi látogatást, és nem kell annyira aggódnia a hólyagkontroll elvesztése miatt.

Nincs kellemetlenebb, mint mindenhol azt fi­gyelni, merre is van a mosdó. Dr. Holland azt mondja, hogy az önkatéterezés sokkal könnyebb, mint gondolná. Kérje meg az orvosát, hogy tanítsa meg rá, vagy adjon más hatékony segítséget a hólyagproblémákkal kapcsolatban.

3. Próbálja ki a tajcsit. Egy kis mintaszámú vizsgálat rávilágított, hogy a tajcsi megkönnyítheti a mozgást a szklerózis multiplexszel küzdők számára. A ti­zenkilenc beteget vizsgáló nyolchetes program végén a kutatók 21 százalékos nö­vekedést tapasztaltak a gyaloglósebességben és 28 százalékos fejlődést a térdhaj-lító izmok rugalmasságában. A szellemi és szociális képességek is javultak, ami azt sugallja, hogy ez az ázsiai testedzés valóban hatékony segítséget jelenthet.

4. Ügyeljen az egészséges táplálkozásra. A szklerózis multiplex min­den látható ok nélkül hajlamos fellángolni és lecsillapodni. Ez igazán nehézzé teszi az esetlegesen problémát okozó étel kiszűrését. Nincs konkrét étrend, amelyről kimutatták volna, hogy egyértelműen csillapítja a panaszokat. A szak­értők azonban egyetértenek abban, hogy a zsírszegény, kevesebb húst és tejter­méket tartalmazó, de gyümölcsben, zöldségben és teljes kiőrlésű gabonafélékben gazdag táplálkozás semmiképp sem árt. Az alkohol és a koffein kerülése szintén enyhítheti a szklerózis multiplex tüneteit.

5. Az érintettek vigyenek be speciális zsírokat a szervezetükbe. Egy összességében egészséges, zsírszegény étrend mellett is érdemes a szklerózis multiplexben szenvedőknek többet fogyasztani bizonyos esszenciális zsírokból, az omega-3 zsírsavakból. Az omega-3 zsírsavak megtalálhatók az olajos húsú ha­lakban (lazacban és makrélában), valamint többek között a repceolajban, az olí­vaolajban, a lenmagban, a dióban és a szójababban. A modern étrend nem biz­tosít elegendő mennyiséget ezekből az egészséges zsírokból.

Jegyezzük meg! A szakember szerint, ha valaki legalább heti kétszer eszik halat vagy 2-3 evőkanál lenmagot őröl a reggeli müzlijébe, azzal csökkent­heti a fájdalmat és a gyulladást.

Chron-betegség

A Crohn-betegség becstelen harcos, öv alá üt. Az érintettek a bélnyálkahártya ál­landó, mély gyulladásával küzdenek, ami a legkülönfélébb, nagyon nehezen ke­zelhető emésztőszervi problémákhoz vezet.

A rendellenesség a gyulladásos bélbetegségek közé tartozik. Ám azoktól elté­rően a Crohn-betegségről általánosan elterjedt nézet, hogy autoimmun reakció okozza, amelyet valószínűleg egy baktérium vagy vírus vált ki. Feltehetőleg ge­netikai tényezők is szerepet játszanak, ugyanis a Chron-betegek 20 százalékának a szülei, a gyerekei vagy a testvérei is hasonló betegségben szenvednek.

A létrejött krónikus gyulladás megváltoztatja a belek falát, végül azok kisebe­sednek és megvastagodnak. Hajlamossá válnak az elzáródásra, ami a betegség leg­gyakoribb komplikációja. A gyulladás be nem gyógyuló sebek kialakulását is ered­ményezheti. Ezek aztán alagutakká fejlődnek, és kihatnak a közeli területekre, például a húgyhólyagra, a végbélnyílásra vagy a hüvelyre. A fisztuláknak hívott alagútszerű sebek gyakran elfertőződnek, amely gyógyszeres vagy műtéti kezelést tesz szükségessé.

A Crohn-betegség figyelmeztető jelei

A Crohn-betegség tünetei nagyon, összetéveszthetően hasonlók más bélbetegsé­gekéhez, főként az irritábilisbél-szindrómáéhoz (IBS) és a fekélyes vastagbél­gyulladáséhoz. Ráadásul a tünetek személyenként is meglehetősen változók. Ha néhány hétnél hosszabb időn át bármelyiket észleli az alábbi korai tünetek közül, kivizsgálás céljából keresse fel az orvosát:

  • Hasi fájdalom, különösen a has jobb alsó részén.
  • Hasmenés.
  • Vérzés a végbélben. (Ilyenkor azonnal forduljon orvoshoz.)
  • Fogyás.
  • Láz.

 A Crohn-betegség megelőzése

Még nem sikerült olyan módszert találni, amellyel megelőzhető lenne a Crohn-betegség, de egyes kontrollálható tényezőkről tudni lehet, hogy növelik a be­tegség kialakulásának kockázatát. Ha kerüli a következő két potenciális kiváltó okot, az más módon is kedvezően fog hatni az egészségére.

Kerülje a cigarettafüstöt. Dr. Eugene May, az Ohio állambeli Colum­bus Riverside Metodista Kórház nyugalmazott gasztroenterológusa azt állítja, hogy a cigarettafüst – akár aktívan, akár passzívan szívja be valaki – megdupláz­hatja a Crohn-betegség kialakulásának esélyét. Ez még mindig nem elég meg­győző érv? A dohányzás emellett más emésztőszervi problémák kockázatát is nö­veli, beleértve a fekélyeket és a gyomorégést, továbbá hatása révén nagyobb valószínűséggel betegszik meg az epehólyag és a máj.

Ügyeljen a stressz-szintjére. Bár senki sem tudja teljesen elkerülni ezeket az élethelyzeteket, megtanulhatja kezelni a stresszt, sőt bizonyos módszerekkel és meditációval, imával vagy az irányított képzelet (vezetett imagináció, vizuali­záció) elnevezésű technika alkalmazásával – csökkentheti a stressz mértékét, mi­előtt az károsítaná az egészségét. A stressz kordában tartása a dohányzás elhagyá­sához hasonlóan szintén az egész szervezetre jótékony hatással van.

A Crohn-betegség kezelése

Dr. May szerint korábban a szteroidok jelentették az elsődleges terápiát a Crohn kiújulásának megfékezésére. A szakember azonban hozzáteszi, hogy „ezeknek annyi káros mellékhatása van hosszú távon az érzelmekre és a szervezetre, hogy ma inkább csak az akut szövődmények kezelésénél vetik be őket”. A gyulladás lezajlása után, a fellángolás kivédésére, fenntartó kezelésként immunszuppresszív szereket – azathioprint, 6-merkapto-purint (6-MP), methotrexátot (MTX) – al­kalmaznak.

 

Kutatási eredmények! Az ontariói (Kanada) London Klinikai Vizsgálatok Kutatócsoportja kimutatta, hogy az immunszuppresszív szerek közé tartozó methotrexát, amely hatékonyan lerövidíti a kiújulásokat, tartósan szedve segíthet a Crohn-betegség féken tartásában is.

Hetvenhat olyan ember közül, akinek a betegsége a vizsgálat ideje alatt nyugvó fázisban volt, negyvenen választották ezt a szert, amelyet heti egyszer, 15 milligrammos injekciókban adtak be nekik. A maradék 36 személy placeboinjekciókat kapott.

Kutatási eredmények! Negyven hét után a methotrexáttal kezeltek 65 szá­zalékánál a betegség nyugvó fázisban maradt, míg a placebocsoport tagjainak csupán 14 százaléka mondhatta el ugyanezt. Nem utolsósorban pedig csupán egy methotrexát-terápiában részesült betegnél léptek fel olyan súlyos mellékhatások, amelyek miatt ki kellett szállnia a vizsgálatból.

Ma egy másik lehetőséggel is élhetnek azok, akiknek a tünetei nem reagálnak az immunszuppresszív gyógyszerekre. Az infliximab az első készítmény, amely kifejezetten a Crohn-betegség kezelésére szolgál. Az immunrendszer által termelt tumor nekrózis faktort (TNF) célozza meg. Ez tehető felelőssé a Crohn-betegség okozta gyulladásért. A TNF-alfa a gyulladásban részt vevő sejtek terméke, amely vezető szerepet játszik a gyulladásos folyamatok fenntartá­sában.

A TNF-alfa fokozza a gyulladásos reakciót azzal, hogy egyre több gyulla­dásos sejtet von be a folyamatba. Az ellene kifejlesztett anyag (anti-TNF-alfa) ha­tásosnak bizonyult a Crohn visszaszorításában. Az infliximab kivonja a TNF-et a vérből, mielőtt az a belek bejutna, így előzve meg a gyulladást.

A kutatások azonban még nem fejeződtek be, mert a készítmény hosszú távú biztonságosságát és hatékonyságát is ellenőrizni akarják. (Ahogy a fe­jezet korábbi részében volt róla szó, ezt a szert az ízületi duzzanatok és fájdalom enyhítésére is fel szokták írni reumatoid artritiszben szenvedő betegeknek.)

Természetes gyógymódok a Crohn-betegség kezelésére

Mivel a Crohn-betegség a tápcsatorna betegsége, a természetes gyógymódok el­sősorban a táplálkozáshoz kapcsolódnak. A két alább említett módszer segíthet, de egyik sem helyettesítheti a gyógyszeres kezelést.

Alkalmazza őket az orvosa által ajánlott terápiákkal együtt!

Próbálja ki a kínai módszert. A kínai orvoslás egyedülálló étrendi kúrát fejlesztett ki a Crohn-betegség ellen, amely eltér a hagyományos nyugati szem­lélettől. ,,A rendellenességet savas állapotnak tekintik” – magyarázza dr. Zand. A tendencia ellensúlyozása érdekében a kínai orvoslást alkalmazók olyan étrendet ajánlanak, amely keveset tartalmaz a nagyon savas ételekből. Érdeklődjön orvo­sánál vagy egy megbízható, a tevékenységet engedéllyel végző terapeutánál arról, hogy a kínai gyógymódok megfelelőek-e az Ön számára.

Adjon joghurtot az étrendjéhez. Egyes szakértők szerint a Crohn-betegséget a jótékony baktériumok hiánya is kiválthatja. „A mai fejlettebb higiéniai körülmények és a tisztább víz megakadályozhatják, hogy a belek találkozzanak azokkal a baktériumokkal, amelyek megvédenének minket más, a beleket káro­sító baktériumoktól” — mondja dr. May. Ha mindennap eszik élőflórás joghurtot, az jó módszer arra, hogy egészséges és feltehetőleg védő hatású baktériumokat juttasson közvetlenül a tápcsatornába.

Szkleroderma

A szkleroderma tünetei megfelelnek a kifejezést alkotó görög eredetű szavak je­lentésének: ez az autoimmun betegség a bőr (derma) megkeményedéséhez (sclero) vezet, leggyakrabban az ujjakon, a kézen, az alkaron és az arcon.

Ahogy a cikkben tárgyalt más betegségeknél, a szklerodermánál sem ismert pontosan a kiváltó ok. Ám ha a betegség valakinél kialakul, a tü­neteit vissza lehet vezetni egy autoimmun, a kollagén túltermelődéséhez vezető reakcióra. Ez a fehérje az egyik fő komponense a kötőszöveteknek, amelyek megtalálhatók a bőrben, a nyelőcsőben és a tápcsatorna más részében, valamint a tüdőben, a vesében, a szívben és egyéb belső szervekben.

Normál esetben az immunrendszer egy sérülés vagy fertőzés után – a gyó­gyulási folyamat részeként – arra ösztönzi a sejteket, hogy kollagént állítsanak elő, és hozzanak létre hegszövetet.

Jegyezzük meg! A szklerodermás betegeknél viszont az immun­rendszer hibás jeleket küld, kollagéntermelésre ösztönözve a kötőszöveti sejteket akkor is, ha erre nincs szükség. A hegszövet aztán véletlenszerűen felhalmozódik, amitől a bőr és más területek megvastagszanak, feszesebbé és fájdalmassá válnak.

A szklerodermának többféle, eltérő tünetekkel járó formája van. Az alábbi­akban a szkleroderma két fő fajtájával ismerkedhet meg.

Lokalizált szkleroderma. A lokalizált forma gyakrabban jelentkezik gyere­keknél, mint felnőtteknél, és foltokban vagy vonalakban megvastagodó bőr jel­lemzi. Az egyenes vonalú, késvágáshoz hasonlító heget, amely az arcon, homlokon a hajas fejbőrig húzódik. A lokalizált szkleroderma általában nem érint belső szerveket (jóllehet a „kardvágás” például a csontok károsodásával is jár), és ritkán alakul át szisztémássá.

Szisztémás szkleroderma. A szisztémás szklerózisként is ismert szisztémás szkleroderma nemcsak a bőrt, de a belső szerveket és a kisebb vérereket is meg­támadja. Ez a típus tovább bontható két kisebb alcsoportra – a korlátozott és a diffúz formára – attól függően, hogy mekkora bőrterület betegszik meg.

A szkleroderma korai figyelmeztető jelei

A lokalizált és a szisztémás szkleroderma korai stádiuma rendszerint igen hasonló. Sajnos sok a nem egyértelmű tünet, és más egészségi problémákkal is lehetnek átfedések, ami megnehezíti a betegség felismerését és elsőre a helyes diagnózis fel­állítását. Ha a háziorvosa szklerodermára gyanakszik, be kell Önt utalnia reumatológushoz és valószínűleg egy bőrgyógyászhoz is.

A szkleroderma következő korai tünetei szinte minden betegnél előfordulnak:

  • A bőr megvastagodása vagy megkeményedése az ujjakon a szklero­dermás páciensek 98 százalékát érinti.
  • A Raynaud-jelenség (a hidegre való abnormális érzékenység, különösen a kézen és a lábon) a szklerodermások 95 százalékánál fellép.
  • A tesztek során a szklerodermával küzdők több mint 95 százalékának vé­rében kimutattak antinukleáris, azaz olyan antitesteket, amelyek más sejtek sejtmagját támadják meg.

Az alábbi szimptómák közül egy vagy egyszerre több is jelentkezhet, de ezekkel jóval ritkábban kell számolniuk az érintetteknek, mint a fentebb felsorolt általá­nosabb, gyakori tünetekkel:

  • Izületi fájdalom és merevség.
  • Emésztési problémák, például gyomorégés és az az érzés, mintha az étel „szúrna”, miközben lefelé halad.
  • Gyengeség és fáradtság.
  • Sjögren-szindróma (száraz száj és szem).
  • Tüdő- és szívproblémák (így légszomj egy-két emeletnyi lépcső meg­mászásakor, krónikus köhögés vagy magas vérnyomás). Ritkán vese­elégtelenség lép fel.

A szkleroderma megelőzése

Mivel a szkleroderma oka nem ismert, a megelőzés egyelőre a lehetséges kör­nyezeti kiváltó okok kerülésére korlátozódik, amelyek növelik a betegség kiala­kulásának valószínűségét. Két anyagot hoztak eddig összefüggésbe a szklerodermával, az egyikről kiderült, hogy tévesen.

A szilikon a kutatások jelen állása szerint nem játszik szerepet a betegség fel­lépésében. Miután számos szilikonos mellimplantátummal élő nő szkleroderma-szerű tünetekre panaszkodott, amelyek az implantátum eltávolításával meg­szűntek, a szakembereket foglalkoztatni kezdte a kérdés. Azóta – ahogy arról dr. Dániel E. Furst, a seattle-i Virginia Mason Kutatóközpont artritisszel kapcso­latos klinikai kutatásainak igazgatója beszámol – legalább öt vizsgálatot végeztek, amelyek nem mutattak ki kapcsolatot az implantátumok és a betegség kialakulása között. Ezt állítja.

Ám dr. Furst hozzáteszi, hogy néhány sajátos körülményt figyelembe kell venni. „Viszonylag sok adat van arra, hogy kémcsőben a szilikon immunrend­szeri hiperaktivitást okozhat” – mondja. Továbbá a sejtmagok ellen termelt an­titestek megemelkedett szintje, a fokozott immunrendszeri aktivitás jele előfor­dulhat implantátummal rendelkező nőkben, akiknél a beültetést megelőzően egyébként nem jelentkeztek a betegség tünetei. „Nehéz megállapítani határozott összefüggést” – mondja dr. Furst. Ettől függetlenül, ha valaki a szkleroderma kialakulásától tart, valószínűleg érdemes kerülni a szilikonos alakformálást.

Dr. Furst szerint, míg a szilikonnal kapcsolatos bizonyítékok nem egyér­telműek, az nem vitás, hogy egy másik, hasonló nevű, de nem rokon vegyület a szilika vagy kovasav – megnöveli a szkleroderma kockázatát.

A szilika vagy szilícium-dioxid egy ásványi anyag, amelyet többek között fogászati anyagokban használnak. Bár hitelt érdemlően nem támasztották alá, hogy a fogászati anya­goknak köze lenne a szklerodermás tünetekhez, az tény, hogy akik a munkájuk során nagyon nagy mennyiségben találkoznak szilícium-dioxiddal – különösen a szénbányászok, az üvegfúvók, a sziklafúrók és a tetőfedők – az átlagnál nagyobb valószínűséggel lesznek szklerodermásak.

A szkleroderma kezelése

Mivel minden szklerodermásnál sajátos tünetegyüttes fordulhat elő, a terápiát egyénre kell szabni. Általában a lokalizált szkleroderma gyógyítása elsősorban a bőrre korlátozódó tünetek enyhítésére irányul, míg a súlyosabb szisztémás típus elleni kezelés célja a potenciálisan életveszélyes komplikációk megelőzése.

Jegyezzük meg! A lokalizált bőrvastagodások ellen szteroidokat szoktak alkalmazni, injekció vagy krém formájában. Az enyhe bőrtünetekkel akár együtt is lehet élni, de a szakemberek inkább az időben történő orvosi beavatkozást ajánlják.

A szisztémás szkleroderma súlyos eseteiben a kisebb vérereket károsítja a kollagén felszaporodása, s ez az erek szűkületéhez, majd elzáródásához vezet. A vese egyes területei elhalnak (veseinfarktus), így fokozatosan csökken a mű­ködőképes veseállomány, és idővel veseelégtelenség alakul ki.

Az orvosok a kö­zelmúltig nem tudták ezt a folyamatot megállítani, ám azóta felfedezték, hogy az angiotenzinkonvertáló enzimgátló szerek (ACE-gátlók, ezeket általában magas vérnyomás ellen írják fel) csodákat tehetnek. „Ez a szövődmény korábban hat héten belül megölte az érintetteket – mondja dr. Furst -, ám a gyógy­szeres kezelés ma óriási változást jelent.”

A hatékony immunszuppresszív szerek, mint a methotrexát, az azathiozin és a cyclofoszfamid, amelyeket leggyakrabban rák ellen alkalmaznak, szintén ott sorakoznak a szisztémás szkleroderma terápiájára újonnan bevetett szerek kö­zött.

Jegyezzük meg! Egy korszerű orvosi technika, az őssejtbeültetés ígéretesnek tűnik a legsú­lyosabb állapotú szklerodermás betegek számára is.

Az őssejt olyan sejt, amely bármilyen speciális funkció ellátására képes különleges sejtté tud alakulni. A szervezetben állandóan képződnek kis mennyiségben ilyen őssejtek. Az őssejtbeültetés során az őssejteket egy egyedülálló készülékkel, a karvéna meg-szúrása révén a vérből nyerik ki, majd lefagyasztják.

Ezután nagy dózisú ke­moterápiás gyógyszereket és besugárzást alkalmaznak, aminek következtében az immunrendszer és a csontvelő szinte teljes mértékben elpusztul. Ezt a be­avatkozást már steril, egyágyas kórteremben végzik, hogy a fertőzést meg­előzzék. A következő napon a felolvasztott őssejteket visszaadják, amely kö­zönséges vérátömlesztéshez hasonlít. A cél, hogy a visszaadott őssejtek újjáépítsék az immunrendszert és a csontvelőt, és az addig tartó immungyenge állapotot a beteg szövődmény nélkül átvészelje.

Természetes gyógymódok a szkleroderma kezelésére

Sajnos egyelőre kevés bizonyíték támasztja alá, hogy a természetes gyógymódok hatékonyan befolyásolhatják a szkleroderma eredendő okát, a kollagén túlterme­lését. Az egyik vizsgálatban egy táplálékkiegészítőt, az N-acetil-ciszteint (NAC) vették górcső alá erős antioxidáns hatása miatt, abban a reményben, hogy segít­heti a kollagén lebontását. Dr. Furst is részt vett a táplálékkiegészítővel kapcso­latos kutatásokban 1972-ben.

Sjögren-szindróma

Ha valaha is dugult már el az orra és ébredt fel égő szemmel, valamint kiszáradt torokkal egy olyan éjszaka után, amely alatt csak szájon át tudott lélegezni, van róla némi elképzelése, hogyan érezhetik magukat a Sjögren-szindrómával küzdők. Ez a kényelmetlen autoimmun betegség a fehérvérsejtek túlzott reak­tivitásának eredménye, amelyek megtámadják a szervezet váladéktermelő miri­gyeit.

Jegyezzük meg! A Sjögren-szindróma leggyakrabban a szemben és a szájban okoz problé­mákat, de időnként érintheti a hüvelyt, a bőrt és a tüdőt is. Középkorú nőknél fordul elő a leggyakrabban.

Az esetek körülbelül egyharmadában a betegség szisztémássá válik, a szervezet más részeire is kiterjed. Ilyenkor további tünetekkel is számolni kell: fájdalommal, fáradtsággal és esetleg a veseműködés zavaraival. Az autoimmun betegségekben, például reumatoid artritiszben vagy szklerodermában szenvedőknél a Sjögren-szindróma másodlagos problémaként is kialakulhat.

A Sjögren-szindróma korai figyelmeztető jelei

Mindenki tapasztalja időnként a kiszáradás érzését. Gondoljon arra, amikor leg­utóbb megfázott, túl sok sós ételt evett vagy szeles, illetve száraz időjárásnak volt kitéve. Ez a magyarázata annak, hogy a Sjogren tünetei fölött gyakran elsiklanak, vagy valami másnak tulajdonítják azokat. „Különösen a menopauza után hü­velyszárazságra panaszkodó nők ismerik fel nehezen e rendellenességet, akiknél valójában a Sjögren-szindróma tünetei jelentkeznek” – mondja dr. Stuart S. Kassán, a Sjögren-szindróma Alapítvány orvosi tanácsadó testületének volt el­nöke, a denveri Coloradói Egyetem Egészségtudományi Központjának klinikai orvosprofesszora.

A betegség egyik jellegzetes tünete a siccaszindróma, a külső elválasztáséi mi­rigyek károsodása miatti nyálkahártya-szárazság. A Sjögren-szindróma feltárása sokszor a szemésznek vagy a fogorvosnak köszönhető. Az egyik figyelmeztető jel a tartósan száraz szem (orvosi nevén xerophtalmia), különösen, ha szúró érzés kí­séri. A beteg arról panaszkodik, mintha homok ment volna a szemébe, valamint ragacsos szemcsék halmozódnak fel a belső szemzugban.

Egy másik árulkodó szimptóma a szájszárazság (orvosi nevén xerostomia), amely nehezítheti a beszédet és a nyelést, továbbá fogszuvasodást, illetve más fo­gászati problémákat válthat ki. A Sjögren-szindrómásoknak ezenkívül kiszáradhat a bőre is, a nőknél pedig hüvelyszárazság léphet fel – utóbbi fájdalmassá teheti a szeretkezést.

A Sjögren-szindróma kezelése

Ahogy más autoimmun betegségek, úgy a Sjögren-szindróma esetében sincs bi­zonyítottan hatásos mód a megelőzésre vagy a gyógyításra. Az orvosi kezelés eny­hítheti a tüneteket, és meggátolhatja azok rosszabbodását.

Dr. Kassán szerint két vényköteles gyógyszerrel csillapíthatok a panaszok. A pilocarpin- (tabletta formában) és a cevimelintartalmú szerek fokozzák az ak­tivitását azoknak a perifériás idegrendszeri rostoknak, amelyek a nyálmirigyeket idegzik be. Ezeknek a készítményeknek minimális mellékhatásai vannak, és a szükséges dózis is viszonylag kicsi. Az alkalmazásukat követő néhány napon belül már jelentkeznie kell a hatásnak, jobban kell éreznie magát. Kérdezze meg or­vosát, melyik gyógyszert ajánlja Önnek.

Jegyezzük meg! A Sjögren-szindróma a legtöbbször enyhe formában kezdődik, és az érintett állapota nagyon lassan romlik. Ám az esetek körülbelül egyharmadában a beteg­ségben szenvedőknél más tünetek is fellépnek a szárazságon kívül. A fáradtság, a hőemelkedés és a fájdalmak kezelésére malária elleni szerek, például hidroxi-klorokin tartós szedése javasolt. Súlyos tüdő-, vese- és vérérérintettség esetén erő-sebb készítményekre lehet szükség, köztük immunszuppresszív szerekre vagy szteroidokra.

Öngyógyító módszerek Sjögren-szindróma kezelésére

Enyhe tünetek fellépésénél, vagy ha az orvosi terápia eredménytelennek bizo­nyul, az öngyógyító módszerek javíthatják a közérzetét. Próbálja ki ezeket az otthon alkalmazható tippeket a krónikus szárazság mérséklésre, továbbá a komp­likációk megelőzésére.

Kortyolgasson gyakran vizet. Egyszerűnek hangzik, és az is. Legyen mindig kéznél egy üveg víz, amely megkönnyíti a beszédet és az evést. Ennél is fontosabb étkezés közben a bőséges folyadékfogyasztás. Ezzel megelőzheti, hogy véletlenül torkán akadjon a falat.

Ápolja kiszáradt száját. Dr. Kassán a speciális nyálpótló készítményeket ajánlja, amelyeket szükség szerinti gyakorisággal lehet használni a kiszáradt száj és torok szöveteinek megnyugtatására, puhítására.

Védje a fogait is. Mivel a nyál normálisan segít megvédeni a fogakat a le­pedék felhalmozódásától, a Sjögren-szindróma miatti nyálelapadás növelheti a fogszuvasodás és más fogbetegségek kockázatát. Ellenőriztesse fogai állapotát évente kétszer fogorvossal. Mosson fogat és használjon fogselymet minden ét­kezés után, valamint kerülje a ragacsos, cukros nassolnivalókat.

Tipp: egy egyszerű orvosi beavatkozás is támogathatja a fogak védelmét. Dr. Kassán azt tanácsolja, kérdezze meg fogorvosát a vényköteles fluoridgél-kezelésről, amely segíthet megelőzni a fogszuvasodást. (E terápia során fluoridgéllel kenik be a fo­gakat, a hatóanyagot pedig galvánáram segítségével viszik be. A fogzománcba beépülő fluor ellenállóbbá teszi a zománcot a fogszuvasodás ellen. A kezelést fél­évente ajánlott megismételni.)

A nők és az autoimmun betegségek: hormonális kapcsolat?

Tény, hogy az autoimmun betegségek sokkal több nőt sújtanak, mint férfit. Ennek oka egyelőre rejtély. Négy autoimmun betegségben szenvedő közül csaknem három nő, a legtöbbjük termékeny korú.

Mi lehet a magyarázat? Bizonyos autoimmun betegségek gyakrabban for­dulnak elő a menopauza alatt. Más rendellenességek a terhesség során tűnnek vagy lángolnak fel. De egyes panaszok épp hogy javulnak, amikor egy nő gye­reket vár. A fentiek arra utalnak, hogy az autoimmun betegségekben szerepet játszanak a női hormonok, amelyek hatása erősödik vagy gyengül ezekben a fontos időszakokban.

Dr. Patrícia K. Coyle szerint számos női nemi hormonról mutatták ki, hogy összetett hatása van az immunrendszerre. A legfőbbek a progeszteron (a terhességet segítő hormon), a prolaktin (a tejtermelésben közreműködő hormon), az androgének („férfi” hormonok, amelyek nőkben is jelen vannak) és különböző ösztrogének (a „női” hormonok egy csoportja).

Természetesen minden nő szervezete termel hormonokat, mégsem alakul ki mindegyikükben autoimmun betegség, vagyis más tényezők is állhatnak a nemi egyenlőtlenség hátterében. Elképzelhető, hogy az autoimmun problé­máknál szerepet játszó gének gyakrabban vagy nagyobb számban fordulnak elő az X kromoszómán, amelyből a nőknek kettő van. Elképzelhető továbbá, hogy a gyengébbik nem tagjai fogékonyabbak a környezeti kiváltó okokra, például a ví­rusokra. Ezekről szintén gyanítják, hogy hozzájárulnak az autoimmun beteg­ségek kialakulásához.

A jelenséget egyszerűen magyarázhatja a nők férfiaknál erőteljesebb im­munrendszere is. „Meggyőző adatok vannak arra, hogy a női immunválasz ha­tékonyabb” – mondja dr. Coyle.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.