• gyógymódok
• gyógynövények

Fitoterápia – gyógynövényismeret

Növényi gyógyítás: az egyik legősibb gyógyító elv

Az első növényi orvosságok leírása kb. négyezer évvel ezelőtt ke­letkezett. A növényi gyógymódok szinte minden kultúrában: a kí­naiaknál, indiaiaknál, egyiptomiaknál, görögöknél, rómaiaknál vagy a sámánok természetes orvoslásában szerepet játszottak. Az évezredek során Így hatalmas tapasztalati tudás jött létre, amit szám­talan generáción keresztül adtak tovább.

Egy ilyen régi és elterjedt gyógyító elvben kell, hogy legyen valami még akkor is, ha a modern természettudomány legújabb módszereivel ma már kritikusan vizs­gálja a növényi orvosságokat. Ennek során sok esetben kiderül, hogy számos alkotórészük hatása természettudományos módszerekkel igazolható.

Gyengéd és biztos hatás

A növényi gyógyászat – szakszóval fitoterapia – népszerűségét gyengéd, természetes és állítólag minden mellékhatást nélkülöző hatásának köszönheti. A növényi orvosságoknak a legtöbb esetben valóban sokkal szelídebb a hatása, mint a szintetikus gyógyszereké. Míg ez utóbbiak többnyire csak egy vagy két hatóanyagból állnak, addig a növényi szerek olyan, finoman összehangolt anyagkeverékek, amilyet a világ egyetlen gyógyszerésze sem lenne képes laborban előállítani.

A különbséget leegyszerűsítve így lehetne leírni:

A szintetikus ha­tóanyagokkal a szervezetet szabályosan bombázzák, ezek gyorsab­ban és hirtelen hatnak, de lényegesen több mellékhatással járnak. A gyógynövény készítmények lassabban és gyengébben hatnak, vi­szont elviselhetőbbek. Fenyegető, akut betegségek esetén életfontos­ságú a „vegyi tagló” gyors hatása. Az enyhébb panaszokkal járó kró­nikus betegségek ezzel szemben gyakran jobban kezelhetők növényi orvoslással. És természetesen a kisebb beavatkozással járó fitoterapia gyerekek számára is kiválóan alkalmas.

Mindazonáltal téves következtetés lenne úgy tekinteni, hogy a nö­vényi orvosságok általában mellékhatásoktól mentesek lennének. Vannak olyan növényi mérgek, mint pl. a nadragulyában lévő atro­pin, amelyek nagyon veszélyesek lehetnek. Az ilyen anyagok, persze speciális feldolgozást követően, terápiás célokra is alkalmazhatók.

A fitoterapia hosszú hagyománya

A növényi gyógyászat hosszú történelemre tekinthet vissza. Az ősi Kínában és Indiában már több mint négyezer éve készültek növényi orvosságok. Később az ókori és középkori gyógyítók, mint pl. Hippokratész, Plinius Galenus, Hildegard von Bingen és Paracelsus is felhasználták a különböző növények gyógyító erejét. A fitoterapia ma újból nagyon kelendő. A világ lakossá­gának háromnegyede alkalmaz gyógynövényeket kísérő vagy egyedüli gyógymódként. A mi nyugati természetgyógyásza­tunk körülbelül háromszáz növényt használ terápiás célokra.

Növények sokféle hatóanyaggal

A modern tudomány intenzíven foglalkozik a gyógynövények kuta­tásával, és ma már a legtöbb növénynek és gyökérnek legalább a fő hatóanyagait ismeri. Ugyanakkor sok gyógynövény hatóanyagainak összetételét még mindig nem ismerik pontosan. Meg lehet ugyan állapítani, hogy van egy bizonyos hatásuk, de egyelőre még mindig titok, hogy ez milyen anyagokra vezethető vissza. A gyógynövények legfontosabb hatóanyagait terápiás hatásuk alapján különböző cso­portokba osztják:

Alkaloidák: Ezek olyan anyagok, amelyeknek a kémiai hatása bázikus (= alkáli), és ezért a savas anyagokkal szemben állnak. Az alka­loidák sokféleképen befolyásolják a szervezetet. Hatnak az idegrend­szerben, aktiválják a mirigyek hormonanyagcseréjét vagy stimulálják a különböző szervek, pl. a bél izomzatát.

Ásványi anyagok, vitaminok és nyomelemek: Ezek az anyagok szinte minden gyógynövényben megtalálhatók. Azért olyan jelen­tősek a szervezet számára, mert a sejtek anyagcseréjében játszanak fontos szerepet. Az ásványi anyagokat, vitaminokat és nyomelemeket kívülről, a táplálékkal együtt kell bejuttatni a szervezetbe, mert eze­ket a test maga nem tudja előállítani.

Cseranyagok: A legtöbb gyógynövényben megtalálhatók a cser­anyagok. Ezek a sérülésektől védik a növényeket. A fitoterápiában főleg a bőrre és a nyálkahártyára gyakorolnak pozitív hatást. Ott töb­bek között adsztringens, azaz összehúzó hatást fejtenek ki, Így eny­hítik a gyulladásos folyamatokat, és hozzájárulnak a bőr és a nyálka­hártyák regenerációjához.

Flavonoidok: Ezeknek a növényi hatóanyagoknak a csoport­ja számos, hasonló kémiai összetételű anyagot foglal magában. Flavonoidokban gazdagok a konyhai fűszernövények, a zöldségek és a gyümölcsök. Ezek a hatóanyagok sokféle tulajdonsággal bírnak. Főleg a betegségek megelőzésére és az egészség megőrzésére szolgál­nak. A flavonoidok más anyagokkal, pl. vitaminokkal vagy nyomele­mekkel együtt hatnak, miközben gyakran kölcsönösen erősítik vagy kiegészítik egymás hatását.

Glükozidok: Ezek az anyagok biokémiai szempontból a cukorve­gyületekhez sorolhatók. A növényvilágban nagy számban képvisel­tetik magukat, és különböző hatásokat fejtenek ki a testben.

Illóolajok: Olyan növényi olajok, amelyeknek erős az aromája. Ezek különböző mennyiségben vannak jelen a növényekben. Az olyan növények, mint a rozmaring, a kakukkfű vagy a zsálya, külö­nösen jellegzetes, aromás illatot árasztanak, ami magas illóolaj-tar­talmukra vezethető vissza. A növényi olajok különböző anyagokból tevődnek össze, amelyek a szervezetben a legkülönfélébb hatásokat váltják ki. A legtöbbjük gyulladásgátló, csíraölő és immunerősítő tulajdonságokkal bír.

Keserűanyagok: Keserűanyagok erősen keserű ízű növényekben találhatók, pl. a cickafarkban, a fehér ürömben (vermutban), gyöm­bérben vagy a gyermekláncfűben. Ezek az anyagok főleg az emész­tőrendszert serkentik, és ezért előszeretettel alkalmazzák őket a gyo­mor-bél rendszer zavarai, valamint epe- és májbajok esetén.

Nyálkaanyagok: Olyan kémiai vegyületek, amelyek vízzel együtt a nyálkahártyákon védőréteggé duzzadnak. Így főleg a légutak, vala­mint az emésztőrendszer nyálkahártyáin fejtik ki gyógyító hatásukat.

Szaponinok :Ezek az anyagok a glükozidok egyik alcsoportját al­kotják. Ezeket is sokféle gyógycélra használják, mivel gyulladásgátló, hurutoldó és anyagcsere-serkentő tulajdonságokkal bírnak.

A mindentudó fokhagyma és a hagyma

A fokhagyma baktérium-, vírus- és gombaölő anyagokat tar­talmaz. Az egyiptomi piramisok építőinek naponta 20 g fok­hagymát adtak, hogy ne kapják el a mocsárlázat. Ezt az erős szagú hagymát a középkorban is gyógyszerként használták mindenféle fertőzés ellen. Amikor a 20. század közepe táján megjelent a penicillin, ez a terápia már elavultnak számított, hiszen az antibiotikumok sokkal gyorsabban és megbízhatób­ban hatnak.

A hagymát joggal nevezik a zöldségek királynőjének. A régi egyiptomiak, görögök és rómaiak csodanövénynek tartották „a hétbőrű szüzet”, és sokféle gyógyító erőt tulajdonítottak neki. A hagyma hatékony házi szerként nálunk is hosszú hagyo­mánnyal bír. Körülbelül tizenkét különböző anyagot tartalmaz, amelyek az antibiotikumokhoz hasonló hatásúak.

Elpusztít­hatják a kórokozókat, és enyhíthetik a bőr és a nyálkahártyák gyulladásait. Külsőleg, pl. gyulladásos bőrkiütéseknél hagymafőzetes borogatások alkalmazhatók. Belső gyulladásoknál, pl. torokgyulladásnál vagy hólyaghurutnál a hagyma leve vagy teája segít.

Így kell alkalmazni a gyógynövényeket

A fitoterapia legelterjedtebb gyógymódja a teakészítés. Ezenkívül külsőleg alkalmazhatók tinktúrák, kenőcsök és krémek, belsőleg pe­dig gyógynövényekből készült cseppek vagy drazsék formájában. De ezzel még korántsem merültek ki a gyógynövények alkalmazási lehetőségei. Az aromaterápia és a fürdők hatékony segítséget nyújt­hatnak számos panasz esetén.

Fürdés közben a hatóanyagok a bőr pórusain, belégzéskor pedig az orr és a garat nyálkahártyáján keresz­tül jutnak a vérkeringésbe, és ily módon fejtik ki nyugtató hatásukat. Az aromaterápiának van még egy érdekes „többletértéke”: az a tény, hogy pl. a citrom- vagy tujajolaj belélegzése serkenti a hörgők nyálkatermelését, és Így küzdi le a köhögést, könnyen belátható. Bizonyos illóolajok nyugtató hatása azonban nem csak azon múlik, hogy átha­tolnak a nyálkahártyán, és ezzel együtt bekerülnek a vérbe.

Ma már tudjuk, hogy a szaglóérzék agyi területe közeli rokonságban van az érzelmeket meghatározó területekkel, ezért köt az ember bizonyos szagokat egészen speciális emlékekhez. Az ember rögtön egy bizo­nyos személyre gondol, amint megérzi a parfümjét. A szagok tehát irányítani képesek az érzéseinket. Ezt a tényt jól ki lehet használni lelki eredetű panaszoknál, és az aromaterápia célzottan alkalmazható a közérzet javításában.

A növényi házipatika

Minden betegségre akad valamilyen gyógynövény. A több ezer éves növényi gyógyászat mindenre kínál valami gyógymódot, legyen az köhögés, alvászavar vagy hascsikarás. Az alábbiakban áttekintjük, hogy melyek a legjobb szerek a házipatikában.

Megfázás

• Köhögés: A lándzsás útifűből, a martilapu leveleiből, a borostyán­ból és az édesgyökérből nyert kivonat feloldja a makacs hurutot, és segít felköhögni a váladékot. A mályvavirág, a kakukkfű és a harmatfű csillapítja a köhögési ingert, és segít a görcsös köhögésnél.
• Láz: A fűzfakéreg-kivonat kíméletesen leviszi a lázat, csökkenti a fáj­dalmat és a gyulladásokat. A hárs- és a bodzavirág tea izzasztó hatású, ami fokozza a szervezet ellenálló képességét.
• Nátha: Bedugult orr, nehéz légzés, nyomásérzés az arcon és a hom­lokon? Ilyenkor az ánizs, a kámfor, eukaliptusz vagy fenyőtű illóolaja segít. Elég, ha néhány cseppet cseppentünk egy zsebkendőre vagy egy fazék forró vízbe, és a gőzét orron keresztül belélegezzük. Ettől a nyálkahártya lelappad, és feloldódik a száraz nátha. Vigyázat: az illóolajokat nem szabad közvetlenül a csecsemők és kisgyerekek orra és a szája közelében alkalmazni!
• Torokfájás: A zsálya jól bevált gyógynövény a torok fájdalmas ka­parása és a vörös, duzzadt mandulák esetében. A zsálya rendszeres alkalmazása csillapítja a fájdalmat és megkönnyíti a nyelést.

Emésztési problémák

• Étvágytalanság: A gyömbérben és a gyermekláncfűben, valamint a borsmentában lévő keserűanyagok fokozzák az étvágyat. Serkentik a gyomornedv termelést, valamint a nyálelválasztást, a gyomor működését és a bélmozgást.
• Gyomornyálkahártya-irritáció: Gyomorproblémáknál a legjobban a jó öreg kamilla segít. Csillapítja a gyulladást és csökkenti a gyo­morfájást.
• Hasmenés és hányás: A szederlevelek és az áfonya gátolja az ásvá­nyi anyagok bélbe való kiválasztását, és besűríti a székletet. A gyöm­bérkivonat megállítja a hányást.

Hólyag- és vesepanaszok

• Hiperaktív hólyag, vesemedence panaszok: A mezei zsurló és a gyermekláncfű serkenti a veseműködést, a bodzabogyók görcsoldó hatásúak; ezenkívül az édesgyökér, a babhéj és a vízitorma is elősegí­ti a kezelést.
• Húgyúti fertőzés: A nyírfalevelek és a csalán vizelethajtó hatású, ami gyorsítja a kórokozók kiürülését a szervezetből. Az aranyvessző leveles szára gyulladásgátló, a medveszőlő-levelek csíraölő hatásúak.

Lelki problémák

• Depresszív hangulatzavar: Az orbáncfű leoldja a szomorúság fátylát a lélekről, és javítja a hangulatot.
• El- és átalvási problémák: A macskagyökér és a komlótobozok jól bevált gyógynövények a pihentető éjjeli órákra. Szabályozzák az al­vás-ébrenlét ritmust, és csökkentik a belső feszültséget.
• Idegesség: A levendula-, citromfű- vagy golgotavirág-készítmények lazító hatásúak, és kiegyensúlyozottá teszik az idegrendszert.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.