• fájdalomcsillapítás

Alternatív terápiák a fájdalomcsillapításra

Bár a gyógyszerek továbbra is az első számú fegyvert jelentik a fájdalom elleni küzdelemben, használatuk jelentős hátrányokkal is járhat. Nem csoda hát, ha fokozódik az érdeklődés a fájdalomcsillapítás alternatív módszerei iránt.

Az integrációs gyógymód elfogadottá válik

A tudományos elveken alapuló orvoslás egészen napjainkig elutasította az alternatív gyógymódokat, mint ki nem próbált terápiák gyűjteményét, amelyeknek a placebohatáson kívül nem sok vagy éppen semennyi hasznuk nincs.

Az integrációs megközelítés azon a klinikai gyakorlaton alapul, miszerint az orvosok és az ápolók a makacs, krónikus fájdalmak ellen már régóta harcolnak olyan eszközökkel, amelyek nem tartoznak a szorosabb értelemben vett akadémikus orvoslás módszerei közé. Az előzőekben tárgyalt nem gyógyszeres és pszichoterápiás megközelítéseken kívül egyre több fájdalomambulancián végeznek akupunktúrás, zeneterápiás kezelést, gyógyítanak gyógynövénnyel, kezelnek mágnesterápiával és érintésterápiával is.

Az integrációs gyógyászat kialakulásában természetesen maguk a betegek járnak az élen, akik orvosaiknál is bátrabban próbálják ki az ismeretlen gyógyszereket.

Úgy tűnik, a betegek egyre növekvő számban válaszolnak határozott igennel erre a kérdésre, hiszen a gyógynövényből készült táplálékkiegészítő szerektől a terápiás mágnesig mindent magában foglaló, gyógyhatásúnak mondott termékek forgalma továbbra is nő. Az orvosok pedig egyre nagyobb számban végeznek el kiegészítő terápiás kurzusokat, hogy a szolgáltatások szélesebb körével álljanak betegeik rendelkezésére, és felvegyék a versenyt az alternatív terapeutákkal. Különösen népszerűek a gyógynövényes, az akupunktúrás és a homeopátiás tanfolyamok. Más orvosok együttműködést alakítanak ki alternatív terapeutákkal, hogy integrált megközelítést tudjanak kínálni a betegeknek.

1. Akupunktúra és akupresszúra: hogyan működik?

Az akupunktúra a kínai orvoslás alapja, amely szerint a jó egészség az ellentétes életerők, a jin és a jang helyes egyensúlyának fenntartásán múlik. Ennek az elképzelésnek a középpontjában az a hit áll, hogy a test szerveit csatornák, meridiánok kapcsolják össze, amelyek életenergiát, vagyis csit (ejtsd: csí) hordoznak. Betegség akkor fordul elő, ha valamelyik meridiánban az életenergia áramlása akadályba ütközik. Az akupunktúrás kezelés -vagyis finom tűk beszúrása a leblokkolt csatorna mentén található akupunktúrás pontokba – helyreállíthatja az egészséget: megnyithatja a blokkolt csatornát, lehetővé teheti a esi újbóli szabad áramlását.

A folyamat szabályozható és erősíthető, ha az akupunktúrát végző személy forgatja a tűket, ami által saját énjének egy részét átadja a betegnek. Gyakori, hogy a tűkbe elektromos áramot vezetnek, és ezzel ingerlik az akupunktúrás pontokat. A moxibusztio során az akupunktúrás pontba szúrt tűt meggyújtott moxa- (fekete üröm) szállal melegítik.

Visszatekintés

Az akupunktúra, a taoista filozófián alapuló terápiás eljárás több mint háromezer éves. Nyugaton azonban csak a XVIII. században ismerték meg ezt a gyógymódot, amikor a Kínából elűzött, Európába visszatérő keresztény misszionáriusok közvetítésével elterjedt. A XIX. század folyamán az Egyesült Államokba és Kanadába emigráló kínai vasúti munkások magukkal vitték gyógyítási hagyományaikat. Az utóbbi évtizedekben az akupunktúra nyugati elfogadását meggyorsította a módszer fájdalomklinikákon való alkalmazása és a megnövekedett érdeklődés az alternatív gyógyászat iránt.

Mikor alkalmazzák?

A hagyományos kínai gyógyászatban az akupunktúrát csaknem az összes betegség kezelésére használták, gyakran gyógynövény-terápiával és más gyógymódokkal együtt. Nyugaton főként fájdalomcsillapításra alkalmazzák, bár több tanulmány kimutatta, hogy hatékony lehet a keringési betegségek, például a Raynaud-kór, a fülzúgás, az emésztési zavarok – különös tekintettel az émelygésre és az irritábilis bél szindrómára – az asztma és az allergia, valamint a drogfüggőség gyógyításában is. A módszert az állatorvosok is használják fájdalomcsillapításra, többek közt a lovak idült hátfájásának a kezelésére.

Az akupunktúrát érzéstelenítésre is használják azokban az esetekben, amikor a beteg nem tolerálja a hagyományos érzéstelenítőket. Különösen hasznos fogorvosi beavatkozások és kisebb műtétek során, amelyeknél csak enyhébb érzéstelenítésre van szükség. Az akupunktúra biztonságos és hatékony fájdalomcsillapítási módszer szülés alatt.

Az akupunktúrás kezeléssel különösen jól csillapítható fájdalmak közé tartoznak még az alábbiak:

• Hátfájás, derékfájás és nyaki fájdalom.
• Reumás ízületi gyulladás, arthrosis.
• A cukorbetegség okozta és az övsömör utáni neuropatia, valamint az arcideg-zsába.
• Idült íngyulladás és/vagy ízületitömlő-gyulladás, pl. a teniszkönyök.
• A rákos eredetű fájdalom: az akupunktúra és az akupresszúra a kemoterápia okozta émelygést és hányást is hatékonyan enyhíti.

Mire kell vigyázni?

Ahhoz, hogy valaki képzett akupunktúrás terapeutává váljon, speciális képzésre és meglehetősen nagy gyakorlatra van szükség. A kezelés megkezdése előtt kérdezzük meg a terapeutát, hogy hol szerezte képesítését, és nézzük meg a bizonyítványát. Ne feledjük azt sem, hogy a fertőzött akupunktúrás tűk súlyos fertőzéseket terjeszthetnek, köztük HIV- és hepatitisz vírus-fertőzéseket is. Ragaszkodjon hozzá, hogy a terapeuta egyszer használatos tűt alkalmazzon!

2. Aromaterápia: hogyan működik?

Az aromaterápia a gyógynövények és más illatos növények illóolajait használja fel a fájdalom és sok más egészségügyi panasz kezelésére. Gyakran alkalmazzák együtt masszázs- és hidroterápiával.

Visszatekintés

Az illóolajokat legalább ötezer éve használják a szellem és a test felüdítésére és gyógyítására. Az ókori egyiptomiak cédrus- és tömjénolajat használtak a balzsamozáshoz. Az Indiából származó ajurvédikus orvosi szövegek is beszámolnak olyan terápiákról, amelyekben illóolajokat használtak fel. A középkorban azt hitték, hogy az illóolajok megmentenek többek közt a pestistől és a kolerától. A XIX. század végére már tudományos vizsgálatok igazolták, hogy bizonyos növényeknek antibiotikus hatásuk van.

A modern aromaterápia 1920-ban vette kezdetét, amikor dr. René-Maurice Gattefosse francia illatszerkémikus súlyosan megégette az egyik kezét, amelyet aztán gyorsan levendulaolajat tartalmazó edénybe merített. Égési sérülése nagyon hamar, hegesedés nélkül begyógyult. Ennek nyomán alkotta meg dr. Gattefosse az „aromaterápia” kifejezést, és kezdett el egyéb gyógyhatású illóolajokat keresni. Később dr. Marguerite Maury francia biokémikus vezette be az illóolajok alkalmazását a kozmetikában a bőr megfiatalításának céljából.

Mikor alkalmazzák?

Az aromaterapeuták a pattanástól és a depressziótól az izomfájdalmakig és a menstruációs görcsökig mindent kezelnek. A hordozóanyagban vagy folyadékban – például búzacsírában, pórsáfrányban vagy olívaolajban – feloldott illóolajok külön-külön és kombinálva is használhatók. Alkalmazhatók közvetlenül a bőrön keresztül, elpárologtatva és belélegezve, fürdővízhez vagy borogatáshoz adva, illetve szájöblögetőként.

Mire kell vigyázni?

Az illóolajokat tilos lenyelni. Leginkább azért, mert egyes olajok mérgezőek még belélegezve is, ha töményen vagy hosszú időn keresztül hasznájuk őket. A problémák elkerülésére jó, ha kikérjük képzett aromaterapeuta véleményét, mielőtt illóolajat alkalmaznánk. Vannak olajok, amelyek allergiát okozhatnak, ezért az adott olaj alkalmazása előtt végezzünk kis felületen bőrpróbát. Emellett néhány típust nem szabad használni terhesség, magas vérnyomás, epilepszia, migrén és bizonyos idegrendszeri megbetegedések esetén. Néhány illóolaj – különösen az angyalgyökér, a bergamott, a keserű narancs, a citrom, a lime (zöldcitrom), a mandarin és az édes narancs olaja – növeli a bőr fényérzékenységét. Használatuk után várjunk legalább négy órát, mielőtt napra vagy szoláriumba mennénk.

3. Gyógynövény gyógyászat: hogyan működik?

A gyógynövényekből készült gyógyszereket terápiás vagy farmakológiai hatású növényekből állítják elő. A botanikában a füvet (köztük a gyógyfüvet is) olyan „magképző növényként definiálják, amely nem növeszt állandó fás szárat”. A gyógyfüvészek azonban nemcsak a gyógyfüveket, de a gyógyhatású bokrokat, fákat, mohákat, zuzmókat, algákat, moszatokat és gombákat (fungi) is a gyógynövények közé sorolják. Bizonyos kultúrkörökben, így a kínai gyógyászatban is, a gyógynövénygyógyászok az állati részeket, rovarokat, kagylókat, kőzeteket, ásványokat, sőt drágaköveket is az eszköztárukba sorolják.

Növénytől függően gyógyhatású terméket állíthatnak elő levélből, szárból, kéregből, virágból, illóolajból, növényi nedvekből vagy gyantából, gyökérből, gyümölcsből vagy magból. Az is nagyon változó, hogy milyen formában fogyasztják a növényt: van, amelyikből teát főznek, és van, amelyikből forralással főzetet készítenek. Van, amelyiket borogatás, dunsztkötés formájában alkalmaznak, másokat az étellel együtt, megint másokat tabletta, kapszula vagy gyógycukorka formájában vesznek be.

Visszatekintés

Minden kultúra kifejlesztette a maga formális gyógynövény gyógyászati eszköztárát. Kína, India, Egyiptom, Perzsia és az ókori Görögország legrégebbi orvosi szövegeinek mindegyike tartalmaz gyógy-hatású növényi készítményeket. Galénosz, II. századi görög orvos tucatnyinál is több szövegben rendszerezte a gyógynövények-kel történő gyógyítást, tanait egészen a modern időkig követték. Az orvosok és a gyógyszerészek elsősorban gyógynövényekből készült termékeket adtak egészen az 1930-as évekig, amikor elkezdődött a szintetikus gyógyszerek előállítása. A standardizált gyógyszerek mintegy fele tartalmaz még napjainkban is növényi eredetű komponenst. Ezek többségét ma már laboratóriumban is elő lehet állítani.

Az 1990-es években mind a fogyasztók, mind az orvosok részéről megújult az érdeklődés a gyógynövénygyógyászat iránt, illeszkedve az alternatív és a hagyományos orvoslás integrálásának általános trendjébe. A mozgalom úttörői, az amerikaiak például becslések szerint évi 10 milliárd dollárt költenek különféle gyógynövény alapanyagú szerekre és olyan táplálék kiegészítőkre, amelyek nagy dózisban tartalmazzák a kiegészítő anyagokat, és gyógyhatásúk van. Ezek közül is vezetnek azok a termékek, amelyek orbáncfüvet tartalmaznak az enyhe depresszió és szorongás enyhítésére, kasvirágot az immunrendszer erősítésére, valeriánát (macskagyökér) az álmatlanság és a szorongás elűzésére, valamint ginkgo bilobát (páfrányfenyő) az agyi keringés és a szellemi frissesség élénkítésére.

Mikor alkalmazzák?

A gyógynövénygyógyászat az öngyógyítás alappilléreként válik egyre népszerűbbé. Gyógyszerek egész sorának van megfelelője a gyógynövényalapú, ill. a gyógyhatású táplálék kiegészítő termékek között. Ennek következtében a gyógynövényből készült gyógyhatású termékeket betegség megelőzésre, fájdalomcsillapításra, a gyógyulás folyamatának elősegítésére és a jó közérzet fenntartására alkalmazzák. Több tucat ilyen szert adhatnak fájdalom csillapításra.

Az alábbiak a legelterjedtebbek:

• Aloe vera: kisebb égési sérülések és bőrsérülések kezelésére (helyileg).
• Arnika: rándulás, horzsolás, zúzódás, gyulladás és izomfájdalom kezelésére (csak helyileg).
• Kapszaicin: ízületi fájdalom, ízületi gyulladás, valamint idegi fájdalmak kezelésére (csak helyileg).
• Kamilla: szájfekély, gyomorfekély és bélpanaszok kezelésére (szájon át).
• Fekete nadálytő: seb gyógyítására, gyulladás kezelésére (kizárólag helyileg).
• Echinacea (kasvirág): a megfázással és az influenzával járó kellemetlenségek kezelésére (szájon át), bőrfekélyek gyógyítására (helyileg alkalmazva).
• Ligetszépe: ízületi gyulladás, menstruációs görcsök és gyulladásos megbetegedések kezelésére (szájon át).
• Őszi margitvirág: migrénes fejfájás kezelésére (szájon át).
• Ginkgo biloba (páfrányfenyő): vérellátási zavarból származó fájdalom enyhítésére (szájon át).
• Édesgyökér: bélirritáció és torokfájás enyhítésére (szájon át).
• Borsmenta: csökkenti az irritábilis bél szindróma görcseit és fájdalmait (szájon át).
• Sassafras babérfa: a mérges szömörce hatásának és a bőr sérüléseinek a gyógyítására (helyileg).
• Fűrészpálma: prosztatamegnagyobbodás és gyulladások gyógyítására (szájon át).
• Medveszőlő levele: hólyagfertőzés és vesefájdalmak enyhítésére (szájon át).

Mire kell vigyázni?

Sok ember tévesen azt gondolja, hogy mivel a gyógynövények „természetesek”, ezért biztonságosak is. A valóságban azonban vannak mérgező, sőt halálosan mérgező gyógynövények is. Közülük sokan kölcsönhatásba lépnek egymással és a gyógyszerészeti készítményekkel. Az orbáncfű befolyásolhatja egyes antidepresszánsok hatását. Vannak közöttük olyanok, amelyek veszélyesek terhesség vagy szoptatás idején, mások a máj- és a veseproblémákkal küzdő betegeknél okozhatnak kárt. Mielőtt bármilyen gyógynövénykészítményt vagy gyógyhatású táplálékkiegészítő szert alkalmazni kezdenénk, beszéljük meg orvosunkkal vagy gyógyszerészünkkel, hogy az adott készítmény biztonságos-e számunkra.

4. Homeopátia: hogyan működik?

A homeopátiás gyógyítás alapja a „hasonló hasonlót gyógyít” elv, vagyis az, hogy a betegség oka és gyógymódja nagyon hasonlít egymásra. Ebből a megfontolásból kiindulva a homeopata orvos olyan anyagot ad be a betegnek erősen hígítva, amely töményen a betegséghez hasonló tüneteket okozna.

Visszatekintés

A homeopátiát Sámuel Hahnemann, német orvos és kémikus fejlesztette ki, akinek 1790 és 1810 között végzett kísérletsorozatai azt mutatták, hogy a terápiás célból adott homeopátiás anyagok maguk is tüneteket idéznek elő, valamint, hogy egy adott betegség gyógyí-tására az az anyag bizonyul a legjobbnak, amely a betegséghez hasonló tüneteket okozott. Hahnemann, szerint a tünetek azt jelzik, hogy a szervezet ön-magát próbálja meggyógyítani. Ha olyan anyag elenyésző mennyiségét adják be a betegnek, amely maga is a betegséghez hasonló tüneteket produkál, felerősíthető ez a természetes gyógyulási folyamat.

Ma a homeopata orvosok több mint kétezerféle gyógyszert használhatnak:

Ezeket a gyógyszereket azoknak a tüneteknek az alapján csoportosítják, amelyeket a szerek várhatóan gyógyítanak. A homeopátiás szerek többségét növényekből és ásványokból nyerik. Az anyagokat ismételten hígítják egészen addig, amíg gyakorlatilag kimutathatatlan mennyiség marad csak belőlük az adott szerben. A homeopátia ellenzői szerint képtelenség azt állítani, hogy valami, ami nem mutatható ki a kémiai analízis standard módszereivel, gyógyítani képes. Szerintük a homeopátia pozitív hatása a placebohatásnak köszönhető. A homeopátia hívei szerint viszont az összes gyógymód az öngyógyításon alapszik, és a homeopátiás gyógyszerek egyszerűen csak ösztönzik a szervezet öngyógyító folyamatait.

Mikor alkalmazzák?

A homeopátia régóta bevett orvosi gyakorlat Németországban és sok más európai országban, és egyre nagyobb népszerűségre tesz szert hazánkban is. A kiropraktika, az akupunktúra művelői és más alternatív terapeuták mellett a magyar orvosok is egyre nagyobb számban építik be a homeopátiát integrációs orvosi gyakorlatukba. 2000-ben még nemzetközi homeopátiás kongresszust is szerveztek a népjóléti miniszter védnöksége mellett.

Általánosságban úgy tűnik, hogy a homeopátia olyan betegségek esetén a leghatékonyabb, amelyek súlyos belszervi károsodást nem okoznak, hanem fájdalommal és egyéb olyan tünetekkel járnak, mint amilyen a krónikus kimerültség is. A hagyományos kezelés mellett kiegészítő gyógymódként is alkalmazzák ízületi gyulladás és más betegségek gyógyítására.

A homeopátiát más gyógymódokkal összehasonlító tanulmányok egymásnak ellentmondó eredményeket hoztak. Voltak olyan vizsgálatok, amelyek hatékonynak találták a reumás ízületi gyulladás kezelésében, s olyanok is, amelyek az antibiotikumot a fertőzés vagy az inzulint a cukorbetegség kezelésében.

5. Mágnesterápia: hogyan működik?

A mágnesterápia azon az elméleten alapszik, hogy a mágnesek természetes úton hatnak a vérben lévő elektromosan töltött részecskékre. A sejteknek állandó jelleggel van elektromos töltésük. Ez teszi lehetővé az izmok (köztük a szív) összehúzódását és azt, hogy az idegi üzeneteket az idegek továbbítsák. A vér az elektromos áramot vezeti a benne lévő elektrolitoknak (nátrium-, kálium-, kalcium- és magnéziumionoknak) köszönhetően. Amikor ezek az elektrolitok mágneses mezőbe kerülnek, a pólus szerint szétválnak. Ebben a folyamatban kis mennyiségű hő szabadul fel.

A mágnesterápia támogatói hisznek abban, hogy a statikus mágnesnek – olyan típusú mágnes, amilyennel az üzeneteket tűzzük ki a hűtőszekrényre – kitett területen bekövetkező elektrolitvándorlás elősegíti a gyógyulás folyamatát. Egy másik elmélet szerint a mágnes hatása megszakítja az agy felé tartó fájdalomüzeneteket. Ezek az elméletek nem bizonyítottak, de ez nem akadályozza meg világszerte emberek millióit abban, hogy kipróbálják a mágnesek gyógyító hatását.

Visszatekintés

A népi gyógyászok sok száz éve alkalmaznak mágnest ízületi gyulladás és más izomcsontvázrendszeri fájdalmak enyhítésére, a csonttörés gyógyításának felgyorsítására, sőt mágneses fésűt a fej korpásodásának a megszüntetésére. Az orvostudomány azonban csak az utóbbi években kezdett figyelmet szentelni a mágnesterápiának. 1999-ben dr. Michael Weintraub, a New York-i Orvosegyetem (New York Medical College) neurológusa vizsgálata alapján úgy tűnik, hogy a mágnes enyhíti a cukorbetegeknél kialakuló neuropatia miatti lábfejfájdalmat. Más kutatók is komolyabban foglalkoznak a mágnesterápia lehetőségeivel.

Mikor alkalmazzák?

Az alábbiakban olyan egészségügyi panaszokat sorolunk fel, amelyek gyógyításában a mágnesterápiát hasznosnak találták:

• Rándulás, izomszakadás és izomsérülés, teniszkönyök és számos más izom- és csontvázrendszeri probléma, amelyet a sportolók és testedzők szenvednek el.
• Csuklóalagút-szindrómából származó csuklófájás és más, ismételt megerőltetésből származó sérülések.
• Izületi gyulladásból származó ízületi fájdalom és beszűrődés.
• Törésből vagy zúzódásból származó csontfájás.
• Idegi eredetű fájdalom, ilyen a cukorbetegség okozta és az övsömört követő neuropatia.
• Idült hátfájás.

Mire kell vigyázni?

Nem szabad mágnest alkalmazni közvetlenül rándulás vagy bármely sérülés után. Az érintett terület megnövekedett véráramlása még ronthat is az állapoton, mert súlyosbíthatja a duzzanatot és a gyulladást. Ezért kell első lépésben jégpakolást alkalmazni. A duzzanat lelohadása után a mágnes rendszerint biztonságban alkalmazható.

6. Zeneterápia: hogyan működik?

A zene nemcsak a gondterhelt elmére van nyugtató hatással, és nemcsak a hangulatot javítja, de úgy tűnik, sok szenvedő szűnni nem akaró fájdalmán is enyhít. A zene – elmét és testet – gyógyító hatása jól dokumentált, az orvostudomány azonban nem tud magyarázatot találni arra, hogyan fejti ki hatását. Természetesen a muzsika hatása függ attól, hogy milyen fajta zenéről van szó, ennek ellenére az adott zenedarabra adott egyéni válaszok egyénenként nagyon különbözőek. Vannak, akiket lecsendesít, megnyugtat a zene, míg másokat ugyanaz a melódia felélénkít, feldob.

Egyes fájdalomkutatók szerint a zene eltereli a figyelmet, és ezáltal gátolja a fájdalomérzékelést. A legutóbbi kutatások szerint a zene a test természetes fájdalomcsillapítója, az endorfin nevű anyag termelésének a fokozására ösztönzi az agyat. A zene oldja a stresszt, és elősegíti az ellazulást. Ez magyarázatot adhat arra, hogy miért csökkenti az izomfeszüléshez társuló fájdalmat.

Visszatekintés

A zene igazi univerzális nyelv, amely az összes gyógyítással foglalkozó ember számára fontos a világ minden kultúrájában. A II. században Galénosz görög orvos alkalmazott zenét pergamoni (ma Törökországhoz tartozik) kórházában. Az Egyesült Államokban a zeneterápiát az 1940-es években vezették be, amikor a veterán harcosok ügyeivel foglalkozó kabinet bevette a második világháborúból visszatérő rokkant katonák rehabilitációs programjába.

Mikor alkalmazzák?

A zeneterápiát széles körben alkalmazzák, többek között rehabilitációs központokban, fájdalomklinikákon, kórházakban, pszichiátriai intézetekben, szociális otthonokban, öregek otthonában és hospice-programok részeként. A zeneterapeuták foglalkoznak még rokkant és fejlődésben elmaradott gyerekek fejlesztésével, valamint zeneterápiát alkalmazhatnak börtönökben is.

Mire kell vigyázni?

Általánosságban a zeneterápiának nincs káros mellékhatása. Nagy a különbség azonban aközött, hogy valaki a kedvenc zenéjét hallgatja, vagy zeneterápiának veti alá magát valamilyen speciális probléma kezelése érdekében. Ez utóbbihoz képzett zeneterapeutára van szükség, aki erre specializálódott intézményben tanult, és gyakorlati képzésben vett részt.

7. A természet gyógyásza: hogyan működik?

A természetgyógyászat azon a hiten alapszik, hogy a szervezet képes önmaga gyógyítására. A természetes és komplementer gyógymódokat teljes egészében magába foglalja, különös hangsúlyt fektetve a betegek képzésére és felelősségére, valamint a betegség megelőzésére. Sok természetgyógyász orvos a családorvoshoz nagyon hasonlóan praktizál, egyetlen fontos kivétellel: az egészségügyi problémák és fájdalmak gyógyítására standardizált, növényi eredetű gyógyszereket ad a szintetikus gyógyszerek helyett.

Mások a természetgyógyászat szigorúbb formáihoz ragaszkodva gyógyítanak, az étrendre, az életmódbeli változásokra, a hidroterápiára, a test megtisztítása érdekében végzett böjtökre és „méregtelenítésekre” helyezik a hangsúlyt. A természetgyógyászok által alkalmazott terápiák közé tartozik a kiropraktika (manuálterápia), a masszázs és az akupunktúra.

Visszatekintés

A természetgyógyászat Hippokratésznak és az általa i. e. 400-ban alapított orvosi iskolának tulajdonítja filozófiai gyökereit. Hippokratész elutasította azt a korabeli nézetet, hogy a betegség az istenek büntetése, s hogy a gyógyulás csak isteni közbenjárás és csoda révén mehet végbe. Ehelyett azt tanította, hogy a jó egészség kulcsa az étrendben és az életmódban keresendő, a gyógyulást pedig leginkább természetes eszközökkel lehet elérni.

Ez az elképzelés maradt a természetgyógyászat alapfilozófiája. Különálló orvosi diszciplínaként azonban 1902-től létezik, amikor Benedict Lust, német születésű csontkovács és kiropraktikus megalapította az Amerikai Természetgyógyászati Iskolát New Yorkban. Lust szerint a fájdalom nélküli, jó egészség alapja a helyes étrend, a tiszta (alkohol, tea, kávé és kakaó nélküli) élet, a testmozgás, a légzőgyakorlatok és a hidroterápia rendszeres végzése valamint a periodikus böjtölés. Tanításai gyorsan elterjedtek és követőkre találtak az 1930-as évek közepéig.

Mikor alkalmazzák?

A természetgyógyászat inkább egyfajta életmódot, nem pedig elkülönülő gyógyító eljárások sorát jelenti. Elvei közül nagyon sokat magukénak vallanak az alternatív és a hagyományos gyógyászat különböző formáit művelők. Ha valaki például a gyógynövényes gyógyítást vagy a táplálkozásterápiát szeretné kipróbálni, fordulhat természetgyógyász orvoshoz is.

Mire kell vigyázni?

A természetgyógyászat önmagában nem alkalmazható súlyos betegségek, így a fiatalkori cukorbetegség, a heveny fertőzések vagy a rák kezelésére. Ezekben az esetekben a természet-gyógyászat a hagyományos gyógymód kiegészítője, nem pedig helyettesítője lehet.

8. Terápiás érintés: hogyan működik?

A terápiás vagy gyógyító érintés az egyetemes, vagyis „kozmikus” gyógyító energiába vetett hiten és azon az elképzelésen alapszik, hogy az egyik ember életenergiája átvihető a másikra. A terápiát időnként „kézrátételként” is említik, valójában azonban nem szükséges, hogy a terapeuta ténylegesen megérintse a beteget ahhoz, hogy átadja neki a gyógyító energiát. Bár a gyógyítás technikája terapeutától függően változik, a terapeuta keze legtöbbször a beteg testétől tíz centiméterre vagy akár fél méter távolságban tevékenykedik.

A kezelés tipikusan úgy zajlik, hogy a terapeuta 5-10 centiméterrel a beteg felett mozgatja a kezét, hogy megvizsgálja a beteget körülvevő teret, az úgynevezett aurát, változásokat keresve a beteg életenergiájának áramlásában. Az egészséges személy energiatere egyenletesen veszi körül a testet. A fájdalom, betegség, harag vagy más testi, lelki probléma akadályozza az energia áramlását, amelyet a terapeuta csomóként, lyukként, nehéz területekként, vibrációként, hideg vagy meleg foltokként érzékel a levegőben. A terápia célja az energiaáramlás normalizálása. Ez meditáció vagy érintés segítségével érhető el, vagy egyszerűen azáltal, hogy a terapeuta beszélget a beteggel a tünetek mögött meghúzódó problémákról.

Az érintésterapeuták rendszerint ápolónők, de masszázsterapeuták, természetgyógyászok, hipnotizőr orvosok és más gyógyítók is gyakorolják ezt a módszert, akik elég érzékenyek ahhoz, hogy észleljék a betegben és az őt körülvevő személyes térben az apró eltéréseket.

Visszatekintés

Az univerzális vagy kozmikus energia gondolata – „esi” Kínában és Japánban, „prána” Indiában, „mana” a Hawaii-szigeteken – legalább ötezer éve a gyógyító hagyományok részét képezi. A kézrátétellel való gyógyításról szó van a Bibliában és az ókori orvosi szövegekben. A nyugati, tudományos orvoslás azonban egészen a legutóbbi időkig figyelmen kívül hagyta az érintésterápiát, amelyet puszta sarlatánságnak tartott. Ez a hozzáállás az 1970-es években kezdett megváltozni Dolores Krieger, a New York-i Egyetem betegápolás-professzora és Dora Kunz, az egyetem gyógyítástanára erőfeszítéseinek köszönhetően. Ok ketten fejlesztették ki a terápiás érintés technikáját, amit tanítani kezdtek az ápolónőknek. Az 1990-es évekre az érintésterápiát országszerte tanították és gyakorolták.

Mire alkalmazzák?

Az érintésterápiát sokféle környezetben gyakorolják: kórházban, műtőben, újszülött és koraszülött intenzív osztályokon, fájdalomklinikán, szülőszobán, pszichiátrián, hogy csak néhányat soroljunk fel közülük. Hatékony? A laikus sajtó és az orvosi folyóiratok egyaránt jelentettek meg beszámolókat az érintésterápiának tulajdonított csodálatos, csaknem hihetetlen gyógyulásokról: daganatok spontán eltűnéséről, migrénes fejfájás hirtelen elmúlásáról, szívritmuszavarok normalizálódásáról, tomboló láz hirtelen eltűnéséről, pánikrohamok és pszichotikus rohamok lecsendesüléséről. Ezek többsége azonban nem orvosilag ellenőrzött beszámoló, és mint ilyen, nem tekinthető tudományos bizonyítéknak arra nézve, hogy a terápiás érintés valóban gyógyító hatású lenne.

Vegyes eredmények

A tudományos igénnyel végzett kísérletek ellentmondásos eredményeket produkáltak. Több vizsgálat kimutatta, hogy az érintésterápia megváltoztatja a pulzusszámot, a bőr hőmérsékletét, a hormonszinteket, a vérnyomást és a szervezet más paramétereit. Más vizsgálatok viszont alig vagy egyáltalán nem mutattak ki változást a testfunkciókban, és placebohatásnak tulajdonítják a fájdalom és az egyéb tünetek enyhülését.

Az érintésterápia támogatói azonban továbbra is állítják, hogy bizonyos vizsgálati eredmények messze meghaladják a placebohatásra jellemző 30%-os javulási arányt. Az egyik meggyőző vizsgálat során 44 egészséges, önként jelentkező férfin apró bőrsebet ejtettek. Az önkéntesek fele részesült érintésterápiában, a másik fele nem. Ezután figyelték, hogy van-e különbség a sebek gyógyulásának ütemében. A 16. napra az érintésterápiában részt vevő 22 férfi közül tizenkettőnek teljesen begyógyult a sebe, szemben a kontrollcsoporttal, ahol ekkor még egyetlen gyógyulás sem következett be. Hasonlóan jelentős különbségről számoltak be a nyitott szívműtéten átesett betegek gyógyulási idejét tekintve. Azok a betegek, akiknél az érintésterapeuta jelen volt a műtőben, gyorsabban épültek fel.

Mire kell vigyázni?

Jelenleg az érintésterápiát akkor tekintik lehetséges gyógymódnak, amikor a tüneteknek nincs megnevezhető oka – ilyen lehet többek közt a cluster fejfájás, az idült hátfájás, a krónikus kimerültség és számos lelki probléma. Hasznos kiegészítője lehet az orvosi kezelésnek, ám nem tekinthető

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.