Kizárásos diéta alkalmazása allergia esetén
A kizárásos diéta az idiopátiás (ismeretlen eredetű) étel-intolerancia és az ételérzékenység olyan egyéb formáinak felismerésére szolgál, amelyeknél a közvetett diagnosztikai módszerek, pl. a bőrpróbák nem vagy csak kevéssé használhatók.
Alapelve rendkívül egyszerű:
Kezdetben minden gyanús élelmiszert ki kell iktatni az étrendből. Ha ez a tünetek megszűnését eredményezi, a diéta azzal folytatódik, hogy a betegnek különféle élelmiszereket kell fogyasztania tiszta formában, annak megállapítására, hogy melyek okoznak tüneteket.
Jóllehet az alapelv egyszerű, a kizárásos diéta gyakorlati megvalósítása sokkal bonyolultabb, s a részletek megértése nélkül nem is érdemes hozzákezdeni. Ez a szigorú diéta a legkisebb „csalásra” sem ad módot – egyetlen falat sütemény elég ahhoz, hogy tönkretegye az egész eredményt, és mindent elölről kelljen kezdeni. Előre kell tervezni, és jó adag önfegyelem szükséges, meg persze nagyobb készlet az engedélyezett élelmiszerekből olyan alkalmakra, amikor az éhség hatalmába kerít minket. Nagyon jól jöhetnek az előfőzött, kisebb adagokra osztott és a mélyhűtőben tárolt, gyorsan felengedhető ételek.
A kizárásos diéta helytelen alkalmazása nem csupán időpocsékolás:
Némelyeknél ennek következtében az ételérzékenység újabb változatai lépnek föl, ami rendkívüli módon megnehezít egy második kizárásos diétát. Mindenképpen tervezzünk tehát előre annak érdekében, hogy elsőre célt érjünk.
A diéta megtervezése
Mindenekelőtt kezdjük el a tünetek pontos, naplóban történő feljegyzését. Ennek segítségével világos képet kaphatunk arról, hogy mennyire súlyos a helyzet, mielőtt bármilyen étrendi lépést tennénk. A tünetek két héten keresztüli, részletes, napi regisztrálása nagyon hasznos lehet, attól függetlenül is, hogy éppen kizárásos diétán vagyunk-e vagy sem. Ez kiindulási pont lehet a jövőbeli kezelés hatásainak megítéléséhez.
Kizárásos diétát szigorú orvosi ellenőrzés nélkül nem szabad alkalmazni
- Alultápláltság esetén, mert az első néhány hétben nehéz a szükséges mennyiségű kalóriát biztosítani, hacsak nem alkalmazunk elementáris diétát. Ha valaki túl sovány, ill. reumás ízületi gyulladásban vagy Crohn-betegségben szenved, az elementáris diéta lehetséges hatásait meg kell beszélnie orvosával.
- Bizonyos betegségeknél, mert a tesztelési fázisban súlyos tüneteket idézhet elő. Ezek olykor életveszélyessé is válhatnak, és azonnali orvosi beavatkozást igényelnek.
- Crohn-betegség: a tesztelés a betegség tartós súlyosbodását idézheti elő; kezdetben csak nagyon kis mennyiségű élelmiszert szabad tesztelni, majd az adagot lassanként növelni.
- Száraz asztma: a kerülési időszak után a problematikus élelmiszer ismételt fogyasztása súlyos, akár életveszélyes asztmás rohamot is kiválthat.
- Atópiás ekcéma: a reakciók kockázata nagyobb, ha a bőrpróba pozitív.
- Krónikus csalánkiütés: olykor közvetlen reakció léphet fel a problematikus élelmiszerre; eleinte ajánlatos az élelmiszereket nagyon kis (falatnyi) adagokban tesztelni – ha néhány órán belül semmiféle reakció nem lép fel, el lehet kezdeni a normális adagokkal való tesztelést.
Milyen kockázatokkal számolhatunk még?
Akkor is elővigyázatosnak kell lenni, ha bármilyen élelmiszer fogyasztása után heves hányás, ill. hasmenés lépett fel az étkezést követő néhány órán belül. Ezt persze a legtöbb esetben ételmérgezés okozta (különösen, ha egyszerre több ember is érintett), de ritka esetben valódi ételallergiának is lehet a tünete. Végül, de nem utolsósorban a kizárásos diéta tesztelési fázisa akkor is kockázatos lehet, ha bármi – nem csupán élelmiszer – előidézett már nálunk anafilaxiás reakciót. Ha az orvos engedélyezi a kizárásos diétát, tervezzük meg, hogy annak szakaszai hogyan illeszthetők be a mindennapi életünkbe az elkövetkező hetekben, hónapokban.
A diéta során a mások által készített ételek fogyasztásáról gyakorlatilag le kell mondani. Ha mégis házon kívül vagyunk kénytelenek étkezni, vigyünk magunkkal otthon előre csomagolt ennivalót, ill. csak a legegyszerűbb élelmiszereket fogyasszuk – pl. az engedélyezett gyümölcsöket, dióféléket. Végül tervezzük meg az étrendet, amelyet a diéta kizárási fázisában követni fogunk, derítsük fel azokat az üzleteket, ahol a speciális élelmiszerek beszerezhetők, és vásároljunk nagyobb I készletet mindenből, ami szükséges.
Tudnunk kell, hogy a szedett gyógyszerekben alkalmazott segédanyagok megváltoztathatják a kizárásos diéta eredményeit. Pl. ha túlérzékenyek vagyunk a kukoricára, az egyes antihisztaminokhoz és egyéb gyógyszerekhez adott kukoricaliszt sok zavart okozhat. Kaphatók az adott segédanyagokat nem tartalmazó, egyező hatású gyógyszerek – ezekkel kapcsolatosan kérjük ki orvosunk véleményét.
A kizárási fázis
A kizárásos diéta első részében kiiktatunk az étrendből minden olyan élelmiszert, amit normál körülmények között fogyasztani szoktunk, valamint az összes ezekkel rokon táplálékot is. Pl. ha rendszeresen eszünk narancsot, a diéta első fázisában az összes citrusfélét kerülnünk kell, tehát a narancson kívül a citromot, mandarint és grépfrútot is – akkor is, ha ezeket nem fogyasztjuk vagy csak ritkán. Ha pedig sok brokkolit eszünk, minden rokon zöldségfélét ki kell iktatnunk, tehát az összes káposztafélét: fejes káposztát, kelt, karfiolt, karalábét stb.
A kizárási fázis végrehajtásának leghatékonyabb módja az, ha magunk állítjuk össze az étrendet az engedélyezett élelmiszerekből. Ez olyan táplálékokat is magában foglalhat, amelyeket korábban sohasem, vagy csak ritkán fogyasztottunk.
A listának legalább 10 élelmiszert kell tartalmaznia
A csak egy- vagy kétféle táplálékra szorítkozó kizárási fázisnál az egyik probléma az, hogy ezekből jókora mennyiségeket kell fogyasztani, és az étel-intoleranciára hajlamos egyének könnyen érzékennyé válhatnak az újfajta élelmiszerekre, ha azokat nagy mennyiségben fogyasztják. (Ráadásul az illetőben tartós undor fejlődhet ki az adott élelmiszerrel szemben.)
Az engedélyezett élelmiszerek listájának tartalmaznia kell
- Keményítőtartalmú élelmiszert, ami nélkülözhetetlen az éhség csillapításához. Próbáljunk ki néhány egzotikus gumós terményt, pl. az édesburgonyát, a jamgyökeret, a tarógyökeret vagy a maniókát. (Úgy készítsük el őket, mint a krumplit a maniókát viszont főzni kell, nem lehet sütni.) Ehetünk pasztinákot, vaj répát, gesztenyét és tököt is, vagy akár tapiókát, szágót, hajdinát, kölest. Rizst akkor együnk, ha nem szerepel állandóan az étrendünkön, viszont kukoricát, ill. ebből készült lisztet akkor se – nagyon sok gyári élelmiszer tartalmaz kukorica alapú összetevőket, márpedig a kukoricaérzékenység elég gyakori.
- Számos gyümölcsöt és zöldséget, olyanokat, amelyeket i rendszerint nem fogyasztunk. Egyes egzotikus terményekkel, pl. a mangóval vagy az okrával sokkal ízletesebbé tehető a diéta. Nagyon gazdag és tápláló az avokádó is.
- Bizonyos fehérjeforrásokat. A húst fogyasztók számára minden olyan húsféle megfelel, amelyet nem fogyasztanak rendszeresen. Érdemes megpróbálkozni a pulyka-, nyúl-, galamb- vagy valamilyen vadhússal. A vegánoknak már nehezebb dolguk van, hiszen ők sem kecske-, sem juhtejet, továbbá semmilyen tojást nem fogyaszthatnak, hiszen ezek fehérjéi nagyon hasonlóak a tehéntejben, ill. a tyúktojásban lévőkhöz.
- Határozottan kerülniük kell a szójatermékeket, pl. a tofut, mint ahogy kezdetben a más hüvelyeseket is – a vegetáriánusok ezekre gyakran érzékenyek. Szerencsére a kizárási fázis elég rövid, így nem jár súlyos következményekkel, ha egy kis fehérje bekerül a szervezetbe. Segít, ha az engedélyezett élelmiszerek közé dióféléket is beiktatnunk, mivel ezekben is van fehérje. Ha a normális étrend keretében rendszeresen fogyasztunk olajos magvakat, ritkább fajtákra (pl. queensland-dió, kesu, pisztácia) kell átallnunk.
- Gyors harapnivalókat. A diófélék, a tökmag, napraforgómag, valamint a friss vagy aszalt gyümölcsök mind jók olyan alkalmakra, amikor nem tartózkodunk otthon, vagy ha a főét-: kezesek között megéhezünk. A diéta kezdetén csak szulfitmentes aszalt gyümölcsöt fogyasszunk. Később már próbálkozhatunk közönséges aszalt gyümölcsökkel is
- Főzőolajat – lehetőleg olyat, amelyet korábban nem vagy csak ritkán használtunk. Aránylag sokat használjunk belőle az energiabevitel biztosítása érdekében.
Mit ne fogyasszunk?
Ne feledjük, hogy csak az engedélyezett táplálékokat fogyaszthatjuk, semmi mást. Nem használhatunk fűszereket vagy egyéb ízesítőket – kivéve a sót, de a cukor már tilos, ahogy a tea, kávé, alkohol és az üdítőitalok is. Csak ásványvizet ihatunk, vagy az engedélyezett gyümölcsökből készült natúr leveket.
Ne fogyasszuk az engedélyezett élelmiszerek konzervált változatait, hanem nyers alapanyagokból magunk főzzük meg az ételeket – a cél ugyanis az, hogy az élelmiszer-adalékanyagok és azok a vegyületek, amelyeket pl. a konzervdobozok belső bevonata tartalmaz, ne kerüljenek a szervezetünkbe!
Ennek és az ezt követő fázisnak a során mindvégig nagyon kell ügyelni arra, hogy egy bizonyos élelmiszerből sohase fogyasszunk túl sokat. Egyiket se együk mindennap, és azoktól is tartózkodjunk, amelyeket nagyon megkívánunk – ez mindig rossz jel az étel-intoleranciában szenvedőknél. Jobb, ha kicsit éhesek maradunk (feltéve persze, hogy nem vagyunk alultápláltak), mint ha valamelyik engedélyezett élelmiszerből túlzott mennyiségeket tömünk magunkba.
Feltéve, hogy étel-intoleranciánk van, és sikerült elkerülnünk minden problematikus élelmiszert, a tüneteknek 7-10 napon belül teljesen el kell tűnniük. A hatás többnyire összetéveszthetetlen. A részleges vagy gyenge hatás valószínűleg csak véletlen egybeesés eredménye, és mint ilyet, figyelmen kívül kell hagyni – kivéve a reumás ízületi gyulladásban szenvedőknél.
Milyen betegségek esetén, mire figyeljünk?
Bizonyos kórképek, pl. a Crohn-betegség és a reumás ízületi gyulladás hosszabb kizárási fázist igényelnek, ám három hétnél tovább az ilyen esetekben sincs értelme folytatni. Tartós károsodást szenvedett ízületek esetén teljes gyógyulásra nemigen van remény. Az ízületek állapotának részleges, de tartós javulása, melyet az általános egészségi állapot észrevehető javulása kísér, arra utal, hogy a táplálkozásnak nagy valószínűséggel szerepe lehetett a betegség előidézésében, s hogy érdemes a tesztfázissal folytatni a diétát.
Speciális problémát jelentenek az olyan, csak időszakosan fellépő tünetek, mint pl. a krónikus csalánkiütés vagy a migrén. A diéta megkezdése előtt előre meg kell határoznunk, mennyi ideig tartson a kizárási fázis, aminek az alapján egyértelműen kiderül, hogy javult-e az egészségi állapotunk. Ha a tünetnaplónk azt mutatja, hogy van néha egy-egy hét, amikor tünetmentesek vagyunk, de már két hét nem telik el panasz nélkül, akkor a kizárási fázisnak is legalább két hétig kell tartania.
A kizárási fázist csak akkor követheti a tesztfázis, ha egyértelműen javult az állapotunk. Ha nincs javulás, az étel-intolerancia mint lehetőség kizárható, s a diétázást abba lehet hagyni.
A tesztfázis
A diétának ez a része körülbelül 8 hétig tart. A tesztfázis során a tünetek alapos megfigyelésére, a táplálkozással összefüggésben pedig folyamatos önfegyelemre van szükség. A tesztelést nem szabad abbahagyni, ill. késleltetni, legfeljebb és kizárólag betegség esetén – rendkívül fontos, hogy minél előbb végigcsináljuk, és eredményre jussunk.
Egyszerre csak egy élelmiszert szabad újra bevezetni, köztük szünetekkel, hogy időt hagyjunk az esetleges tünetek kialakulására. Ez egyszerűen hangzik, de a betegek legtöbbször itt hibáznak. A tesztfázis során mindent, amit eszünk, a lehető legpontosabban fel kell jegyezni, valamint a tüneteket is naponta részletesen regisztrálni.
Az elementáris diéta
Az elementáris diéta egy olyan por, amely a szervezet számára szükséges összes tápanyagot tartalmazza, de mentes azoktól az adalékanyagoktól, amelyek allergiás, ill. túlérzékenységi reakciókat idéznek elő. Vízzel elegyítve komplett táplálék-helyettesítő. Ezt az eredetileg űrutazáshoz kifejlesztett, teljesen szintetikus táplálékot űrhajós-diétának is nevezik.
A kizárási fázisban önmagában alkalmazott elementáris diéta az alapja a kizárásos diéta legfejlettebb – és elméletileg tévedhetetlen – formájának. A kizárásos fázisban mindvégig biztosítja a szükséges tápanyagokat, sőt a tesztfázisban is, ha alkalmazását akkor is folytatják. Aki többszörös ételérzékenységben szenved, annak azért is igen hasznos az elementáris diéta, mert meg lehet vele spórolni azt a fáradságot, hogy találjunk legalább tíz kockázatmentes élelmiszert, amellyel megkezdhető a kizárásos diéta.
Kinek hasznos?
Az elementáris diéta az alul- vagy hiányosan tápláltak számára is hasznos, mert biztosítja az energia- és a tápanyagbevitelt. Sajnos elég kellemetlen ízű és meglehetősen drága. Csak vényre kapható; orvosunk véleményét kérjük ki az alkalmazásával kapcsolatban. Ha lehet, olyan fajtáját válasszuk, amely nem tartalmaz szacharózt (répacukrot).
Mit és hogyan teszteljünk?
Következő lépésként azokat az élelmiszereket teszteljük, amelyeket – a diétát megelőzően – elég gyakran, de nem mindennap ettünk. A leggyanúsabb táplálékok tesztelését hagyjuk akkorra, amikor már sikerült egy legalább 25 különböző élelmiszerből álló kockázatmentes, ún. biztonsági diétát kialakítanunk. Ez a biztonságos és aránylag változatos étrend legyen az a „háttér”, amelyhez az alapélelmiszerek hatását viszonyítjuk.
A tesztelés módja idővel változhat, mert a diéta előrehaladtával érzékenységünk csökkenhet. Az első 8 hét során naponta csak egy élelmiszert teszteljünk, normál méretű adagot fogyasztva belőle ebédre vagy vacsorára. Az étel kiváltotta reakció az étkezés után általában elég hamar bekövetkezik, bár néha több óra is eltelhet – mindenesetre bármely tünetet, amely az étkezést követő 24 órán belül lép fel, az utoljára újonnan bevezetett élelmiszernek kell tulajdonítani. Sajnos a bélrendszeri tünetek rendszerint lassabban alakulnak ki, olykor csak 48 óra alatt. Ez megzavarhatja az értékelést abban az időszakban, amikor mindennap új élelmiszert tesztelünk.
Időszakos betegségek
Bizonytalanságot okozhatnak a csak időszakosan fellépő betegségek – mint pl. a krónikus csalánkiütés. Nem lehetünk ugyanis teljesen biztosak abban, hogy a problémát valóban orvosolta-e a kizárásos fázis. Ha igen, akkor sem biztos, hogy amikor a tünetek a tesztfázis során ismételten jelentkeznek, azt valamelyik újonnan bevezetett élelmiszer okozta, vagy csupán véletlen egybeesésről van-e szó. Ha kétség merülne fel azzal kapcsolatban, hogy egy bizonyos tünetcsoportot mely táplálék idézhetett elő, átmenetileg iktassuk ki az összes gyanús élelmiszert, majd néhány hét múlva újra vizsgáljuk meg hatásukat, a háromnapos tesztelési módszerrel.
Ám a tesztelés folytatásával ne várjunk túl sokáig – a nagy részén 8 héten belül túl kell lennünk, egyeseknél ugyanis ezután a problémát okozó élelmiszer nem fog azonnal panaszt okozni, és csökkenni kezd az élelmiszer-intolerancia mértéke. Ez azonban, sajnos, egyáltalán nem azt jelenti, hogy a beteg meggyógyult volna – az élelmiszer rendszeres fogyasztása nyomán a probléma hamarosan újból fellép.
Háromnapos tesztelés
Ha a tesztfázis túllépi a 8 hetet, át kell térni az ún. háromnapos tesztelésre: az élelmiszerből három napon át mindennap normál adagot kell fogyasztani, s ezt csak akkor kell abbahagyni, ha tünetek mutatkoznak. Ha az élelmiszer a negyedik nap végére sem vált ki reakciót, biztonságosnak tekinthető. (De azért legalább még négy napra mellőzzük a diétából.)
Az egyes élelmiszereket speciális módszerekkel lehet tesztelni
- Búza tesztelésekor már a korai szakaszban is a háromnapos módszert alkalmazzuk. A búza rendszerint nagyon lassan vált ki reakciót. (Ha a beteg ízületi gyulladása hátterében búzaliszt-túlérzékenység áll, öt teljes napon át kell a búzát tesztelni, naponta legalább kétszer fogyasztva.) A búza tesztelésére a kenyér nem alkalmas, mert élesztő és egyéb összetevők is vannak benne. Használjunk erre a célra tisztán búzából készült gabona-pelyhet – ha tejet nem fogyaszthatunk, gyümölcslével öntsük föl. Tudni kell, hogy egyesek, akik érzékenyek a teljes kiőrlésű búzára, a búzacsírára is azok, viszont nem reagálnak a finomított búzára, amit a fehérkenyér és a sima liszt tartalmaz. Másoknak csak a sima liszt okoz problémát – ők rendszerint az abban lévő adalékanyagokra reagálnak. Gondos teszteléssel mindez kiszűrhető.
- A tejet a sajt és a vaj előtt teszteljük. Lehet, hogy csak az egyikre reagálunk, a többire nem. Ha a friss tej reakciót vált ki, várjunk pár hetet, majd teszteljük a sűrített tejet, ill. a tejport.
- Az élesztőt sütőélesztővel vagy élesztő alapú B-vitamintabletták szedésével tesztelhetjük. Az élesztőt a gombák előtt kell tesztelni.
- Teszteljünk valamilyen konzervet is, hogy nem idéz-e elő reakciót a konzervdobozok belső felületét bevonó anyag. Olyan terméket válasszunk, amely egyéb összetevőt vagy adalékanyagot nem tartalmaz – pl. konzerv sárgarépát -, azonban először friss vagy mirelit formában próbáljuk ki, hogy kiderüljön, esetleg maga az élelmiszer nem vált-e ki reakciót.
- A tesztfázis időtartama során mindent teljes egészében magunk főzzünk. A csomagolt élelmiszerek, ill. készételek tesztelésére csak a tesztfázis vége felé fordítsunk három napot, amikor már a legtöbb élelmiszer ellenőrzésén túl vagyunk. Ennek az a célja, hogy egyszerre több különböző élelmiszer-adalékanyag kerüljön a szervezetünkbe. Az árucímkét mindig figyelmesen olvassuk el, így ellenőrizve, hogy minden összetevőt teszteltünk és biztonságosnak találtunk-e. Nem valószínű, hogy ezekre a késztermékekre reagálni fogunk, ha azonban mégis, akkor az összes alkotórészt egyenként kell tesztelni és ehhez dietetikus segítségére lehet szükség.
- 12 hét után a teszt eredménye egyre megbízhatatlanabbá válik. Ha addigra sem sikerült végigcsinálni, vezessük be újra az összes nem tesztelt élelmiszert. Ha a tünetek visszatérnek, ezeket a táplálékokat újra zárjuk ki, majd egyenként teszteljük őket.
A következő lépés
Azoknál, akik a kizárásos diéta során rendbe jönnek, és akiknek sikerül azonosítaniuk a problematikus élelmiszereket, az ezektől való teljes tartózkodás a következő fázis. Körülbelül egy év elmúltával érdemes újra tesztelni az élelmiszereket, mivel az érzékenység ez idő alatt lecsökkenhetett.
Alkalmasint az sem okoz problémát, ha gyakrabban esszük, de a napi rendszerességű fogyasztáshoz nem szabad visszatérni. Különösen akkor vigyázzunk, ha ismét kedvenc ételünkké kezd válni, és többet kívánunk belőle, mint más ételekből.
A megfelelő tápanyagbevitel fontos mindazoknál, akiknek bizonyos alapélelmiszereket kerülniük kell. Pl. ha egyetlen fajta tejtermék sem megengedett, alighanem kalcium-kiegészítők szedése javasolt, hacsak nem eszünk sok kalciumban gazdag egyéb élelmiszert.
Kizárásos diéta az ekcémás gyerekeknek
Az alultápláltság kialakulásának kockázata gyerekeknél sokkal nagyobb, ez pedig súlyos hosszú távú következményekkel járhat – pl. testi és szellemi fejlődési zavarokkal. Ezért a kizárásos diétára gyerekek esetében csakis orvosi jóváhagyással és orvosi ellenőrzés mellett kerülhet sor.
Atópiás ekcémában szenvedő kisgyermekeknél csak ritkán van szükség szigorú kizárásos diétára. Gyerekeknél az érzékenység általában csak egy-, legfeljebb kétféle alapélelmiszerrel szemben alakul ki.
Az anyatejtől nemrég elválasztott csecsemők esetén elég, ha egyszerűen elhagyjuk az egyes ételeket, egyszerre egyet. Mindegyiket két hétig tartsuk távol a baba étrendjéből, s közben alaposan figyeljük meg a tüneteket.
Nagyobb gyerekeknél hasznos az olyan, egyszerűbb kizárásos diéta, amely csak a leginkább gyanúba fogható élelmiszereket iktatja ki.
A kizárási fázis elején az alábbi élelmiszereket kell kiiktatnunk
- minden olyat, amelyre a bőrpróba pozitív eredményt adott,
- minden olyan élelmiszert, amelyről úgy gondoljuk, hogy valaha is bélrendszeri tünetet, pl. hasmenést okozott,
- a tojást, tejet és minden tejterméket,
- a marha- és csirkehúst,
- a citrusféléket (narancs, citrom stb.),
- az élelmiszer-adalékanyagokat.
Ha a gyermek bőrének állapota e diéta hatására egy hét alatt nem javul, a következőket is hagyjuk el:
- a földimogyorót és egyéb olajos magvakat,
- a szóját,
- a halat,
- a búzát és kukoricát,
- a paradicsomot,
- a bárányhúst.
Ha újabb hét telik el eredmény nélkül, az ekcéma hátterében nagy valószínűséggel nem étrendi okok állnak. A három-napos tesztelést alkalmazzuk, amennyiben tíznél kevesebb fajta élelmiszert kell próba alá vetnünk, ha ennél többet, akkor az egynapos tesztelést.
Eleinte csak nagyon kis mennyiségű élelmiszert próbáljunk ki!
Várjunk tíz percet az esetleges tünetek jelentkezésére (nem csak bőrtünetekre kell számítani – a szájüreg is érintetté válhat), majd ha semmi sem történt, adjunk a gyermeknek valamivel többet! Így növeljük fokozatosan a mennyiséget végül az élelmiszer normál adagját teszteljük!
Körültekintőbb megközelítésre van szükség azoknál a gyerekeknél, akiknél az élelmiszerekre adott bőrpróba pozitív, vagy akiknél korábban már léptek fel szájüreget érintő vagy bélrendszeri tünetek. Náluk nagyobb valószínűséggel alakulnak ki az ételallergiával összefüggésben súlyos tünetek a száj környékén, a szájüregben vagy a torokban.
Ha semmi nem történik, nagy valószínűséggel nem kockázatos a következő lépés sem, vagyis az, ha az élelmiszerből nagyon kis mennyiséget adunk enni a gyermeknek. Minderre azonban olyan élelmiszerek esetén, amelyekre pozitív a bőrpróba, csak orvosi felügyelet mellett kerülhet sor. Ha a súlyos ekcémát járulékos tünetek kísérik, ajánlatos az összes élelmiszer tesztelését orvosi ellenőrzés mellett végezni.
Ekcéma
Ne feledjük, hogy az atópiás ekcéma tüneteinek súlyossága magától is változik! Ahhoz, hogy az élelmiszerek hatását kipróbálhassuk, a gyermek bőrének stabil állapotban kell lennie, nem lehetnek rajta heveny tünetek. Ezért a szteroidos krémeket és a hidratáló készítményeket következetesen kell alkalmazni. A tesztelés időtartama alatt kerülnünk kell minden olyan stresszhelyzetet, amely a bőrtünetek heveny kiújulását eredményezheti.
Óvnunk kell a bőrt attól, hogy irritáló hatású anyagok, ill. a levegőben lévő allergének nagyobb dózisban érjék, valamint attól, hogy a gyermek kivakarja. Más olyan tényezőkkel is érdemes számolni, amelyek az ekcéma fellángolásának előidézésével megzavarhatják az élelmiszerek tesztelését, pl. a fogzás vagy egy megfázás.
A ritka reakciók
Nagy ritkán előfordul, hogy azok az atópiás ekcémások, akik tejmentes diétát tartanak, érzékennyé válnak a kalcium-kiegészítőkre. Ha ilyen problémával kerülnénk szembe, a megoldás valamilyen alternatív kalciumforrás lehet, pl. szardínia vagy egyéb olyan kis hal, melyet egészben kell elfogyasztani – már amennyiben a gyermek hajlandó rá. Dietetikustól kérjünk tanácsot, hány halat kell megenni naponta.
Egy másik esetben egy gyermek ásványvízre reagált kórosan. Amikor az addig fogyasztott ásványvízről áttért egy másik fajtára, ekcémás tünetei elmúltak. Teljesen valószínűtlen azonban, hogy ez a probléma sokakat érintene.
Amennyiben egyes élelmiszerekről kiderül, hogy az ekcéma tüneteinek kiváltásában szerepet játszanak, és ezeket ki akarjuk iktatni gyermekünk étrendjéből, nagy valószínűséggel valamilyen táplálékkiegészítőt kell szednie.
Az egyéb diagnosztikus célból végzett diéták
Ezeket a diétákat az orvosok többsége nem használja, sőt nem is ismeri. Némelyiket szigorú tudományos vizsgálatoknak vetették alá, melyek bebizonyították létjogosultságát, de nagy részüket még nem tesztelték ilyen módon. Jótékony hatásaikra pusztán tapasztalati adatok utalnak.
E diéták nem túl kockázatosak – a kerülendő táplálékok köre szűk, s gyakorlatilag elhanyagolható annak a veszélye, hogy bárkinél is alultápláltságot vagy tápanyaghiányt idézzenek elő. Az orvos semmilyen kifogást nem emelhet az ellen, hogy e diétákat kipróbáljuk, legyen bármennyire is szkeptikus azok előnyeivel szemben.
A nikkelszegény diéta
Ezt a diéta gyakran jótékony hatású az ekcémás felnőttek számára. Számos jele van annak, ha a diéta valóban segít. Ügyeljünk rá, hogy a diéta során, valamint a megkezdése előtt két héten át semmilyen módon ne kerüljünk érintkezésbe nikkellel (gyakori alkotórésze ez a fém az ékszereknek, farmernadrágok szegecseinek, karóráknak, haj csatoknak).
Ajánlatos a diéta kezdete előtt egy-két héttel a szteroid, ill. antihisztamin-kezelést is abbahagyni – ez hozzásegít ahhoz, hogy ha javulás áll be, azt könnyen észrevehessük. Természetesen ehhez az orvos jóváhagyása szükséges.
Változó, hogy a diéta hatása mennyi idő alatt jelentkezik az időtartam hat héttől fél évig terjedhet. Egyeseknél az ekcéma teljesen elmúlik, másoknál csak részleges, de azért jól észrevehető javulás áll be.
Magas nikkeltartalmú élelmiszerek, melyeket lehetőleg teljesen kerülni kell
- a kagylók, rákok,
- a zöldbab és zöldborsó,
- a bab- és lucernacsíra,
- az összes száraz hüvelyes (pl. szárazbab, lencse); a szójafehérje és az azt tartalmazó termékek,
- a spenót, a kelkáposzta,
- a saláta, a póréhagyma,
- a búzakorpa (általában is kerüljük a korpa alapú gabona-pelyheket és más korpakészítményeket; a teljes kiőrlésű lisztből készült kenyerek helyett fogyasszunk inkább hagyományos fehér kenyeret – a rostbevitelt bőven fedezhetjük gyümölcsökből, zöldségekből; többmagos kenyérféléket egyáltalán ne fogyasszunk),
- a zabliszt (zabkása), a köles, a hajdina,
- a málna, az aszalt szilva, az ananász, a füge,
- a csokoládé, a kakaó,
- az italautomatákból származó tea (a tea és kávé fogyasztását ettől függetlenül is mérsékeljük, egyiket se készítsük túl erősre),
- a mogyoró, a földimogyoró, a mandula, a marcipán,
- az édesgyökér,
- a napraforgómag, a lenmag,
- a sütőpor (nagyobb mennyiségben),
- a nikkeltartalmú vitamin- és ásványianyag-készítmények (a feliratot mindig figyelmesen olvassuk el).
Nikkel az ivóvízben is van, sőt, bizonyos konyhai eszközökbői is kioldódhat az ételbe, ezért
- ne használjunk nikkellel bevont eszközöket (pl. teatojást, bizonyos fajta teaszűrőket, habverőket) – a nikkelbevonat nagyon fényes, erről könnyen felismerhető;
- savas gyümölcsöket ne főzzünk rozsdamentes acél edényben, mert annak anyagából a sav kioldhat bizonyos mennyiségű nikkelt – a zománcozott edények biztonságosak;
- lehetőleg minél kevesebb konzerv élelmiszert együnk;
- reggel használat előtt a csapból folyassunk ki kb. egyliternyi vizet, mert az éjszaka folyamán nikkel oldódhat ki magából a csaptelepből.
A jelek szerint számos más olyan élelmiszer és ital is súlyosbíthatja a nikkel érzékenyek bőrének állapotát, amelyek nikkeltartalma nem jelentős.
Ezeket ugyancsak kerülni kell:
- a sör, a bor,
- a hering, a makréla, a tonhal,
- a paradicsom, sárgarépa, hagyma, alma, valamint az összes citrusféle (pl. narancs), beleértve a levüket is.
A króm- és kobaltszegény diéták
A króm és kobalt kiváltotta bőrérzékenység nagy ritkán azt eredményezheti, hogy ezek a fémek élelmiszerekkel a szervezetbe kerülve ugyancsak reakciókat idézhetnek elő.
Sajnos mind a króm, mind a kobalt fontos része az egészséges táplálkozásnak, ezért kiiktatásuk számos problémával jár. Az ilyen diétához megbízható dietetikus, ill. ezen a területen kifejezetten járatos orvos segítségét kérjük. Az egyetlen lépés, amit otthon magunk is kockázatmentesen megtehetünk, az, hogy három hétig felhagyunk a sok krómot, ill. kobaltot tartalmazó élelmiszerek fogyasztásával. Ha ennek eredményeképpen tüneteink javulnak, érdemes szakember segítségét kérni egy alaposabb króm-, ill. kobaltmentes diétához.
Kobaltérzékenység esetén kerülendő
- mindenfajta dobozos és üveges sör.
- a sör, a bor,
- az élesztőkivonat, az élesztőtabletta,
- a fekete bors,
- a borjúmáj,
- a búzacsíra és a teljes kiőrlésű kenyér,
- a sajt.
Ha nikkelérzékenység is fennáll, ezekkel párhuzamosan a magas nikkeltartalmú élelmiszerek is kerülendők.
A hisztaminszegény diéta
Az élelmiszerekben lévő hisztamin nagy részét baktériumok termelik. Az emberek többségének szervezete ezt le tudja bontani, feltéve, hogy nem túl nagy mennyiségről van szó. Átmeneti hisztaminérzékenység léphet fel vírusos eredetű hepatitis és egyéb májbetegségek kapcsán.
A hisztamin közömbösítésének tartós képtelensége aránylag ritka. Előfordulását krónikus csalánkiütés, migrén vagy gyakori fejfájás jelezheti. Ilyenkor segíthet a hisztaminszegény diéta.
Igen magas hisztamintartalmúak
- a vörösbor, a pezsgő,
- a tonhal, a szardínia,
- az ementáli és a camembert sajt.
Magas hisztamintartalmúak:
- a sör, a fehérbor,
- a szardella,
- az érett sajtok (gouda, rokfort, stilton stb.),
- a szalámi, az érlelt kolbászok, a vesztfáliai sonka,
- a savanyú káposzta,
- a spenót,
- a ketchup.
Ha ez a diéta csak részlegesen használ, azt jelzi, hogy jó úton járunk (tehát valóban a hisztamin áll a háttérben), de a bélbaktériumok hisztamint termelnek, és emiatt nem következik be a teljes gyógyulás. Ezt a lehetőséget szénhidrátszegény diéta alkalmazásával kell megvizsgálni.
Az aminszegény diéta
A különféle élelmiszerekben természetes körülmények között előforduló biogén aminők a gyógyszerekhez hasonló hatást gyakorolhatnak az erekre: kissé kitágítják őket, és ezáltal serkentik a véráramlást. Hatásuk rendszerint csekély, de egyesek fogékonyabbak rá, mint mások. Krónikus csalánkiütés vagy migrén esetén, amelyek más kezelésekre nem reagálnak, érdemes kipróbálni az aminszegény diétát; ugyancsak hasznos lehet atópiás ekcémánál. Ezt ugyan nem az élelmiszerekben lévő aminők okozzák, de azzal, hogy a bőr vérellátását fokozzák, annak gyulladását is súlyosbíthatják. Az aminszegény diétát azzal kell kezdeni, hogy az alábbi felsorolásban szereplő élelmiszereket kiiktatjuk.
Amintartalom
- az összes sajt (de pl. a túró nem),
- az étcsokoládé,
- az élesztőkivonat, a sűrített paradicsom, a leveskockák, a kész szószok, mártások,
- a szénsavas üdítőitalok, a narancslé, a paradicsomlé,
- az összes szárított, marinált vagy füstölt hal,
- a kolbászok, húspástétomok, füstölthúsok, a marhamáj, a csirkebőr,
- a tótbab, a spenót,
- a savanyú káposzta,
- a mandula.
- a tejcsokoládé,
- a szójaszósz,
- a bor, a sör,
- a disznóhús (a szalonnát és a sonkát is beleértve), a szalámifélék, a csirkemáj, a belsőségek,
- a friss és konzerv halak, kivéve a fehér húsú halakat,
- az összes dióféle, kivéve a gesztenyét és a kesudiót,
- a szezámmag, a napraforgómag,
- az avokádó, a padlizsán, a gomba, a paradicsom, a brokkoli, a karfiol,
- az olajbogyó, az olívaolaj,
- a narancs, a citrom és egyéb citrusfélék,
- az ananász, a banán, a málna, az eper, a szilva, a szőlő, a datolya, a füge, a kivi, a golgotagyümölcs.
A diétát legalább három hétig folytassuk vagy tovább, ha tüneteink időszakosan kiújulnak. Ha állapotunk javul, kisebb adagokat újra fogyaszthatunk a második listában felsoroltak közül, heti 3-4 alkalommal. Fokozatosan növeljük a mennyiséget, vagy hagyjuk abba, ha tüneteink kiújulnak.
Az organikus diéta
Ennek célja a különféle növényvédő szerek elkerülése, tehát azoké a spray formájában a növényekre juttatott vegyületeké, amelyeket a gombák és a rovarok ellen alkalmaznak. Az organikus diéta a vegyszerérzékenységben szenvedőkön segíthet.
A „vegyszer-„, ill. „spraymentes” élelmiszerek (olyan termények, amelyeket nem kezeltek növényvédő szerekkel) éppolyan jók, mint a 100%-os bioélelmiszerek (amelyeket sem növényvédő szerekkel, sem műtrágyával nem kezeltek).
Mivel a legtöbb növényvédő szer friss gyümölcsökkel és zöldségekkel kerül a szervezetbe, ezeknek lehetőleg vegyszermentes, ill. „bio” változatát vásároljuk. Ha van saját kertünk, még takarékoskodhatunk is azzal, ha ezen élelmiszerek egy részét magunk termesztjük.
A nagyüzemileg termesztett gyümölcsök és zöldségek vegyszertartalmát az alábbi módszerekkel csökkenthetjük
- Fogyasztás előtt tároljuk őket lehetőleg minél tovább, a növényvédő szerek ugyanis aránylag hamar lebomlanak.
- Mindig hámozzuk meg őket! A nehezen hámozható terményekre, pl. őszibarackra, paradicsomra öntsünk forrásban lévő vizet, majd hagyjuk állni pár percig – ettől fellazul a héjuk. Utána öblítsük le hideg vízzel, és hámozzuk meg!
- Ha a hámozás sehogyan sem sikerül, mossuk meg a terményt nagyon alaposan szappanos vagy tisztítószeres vízben, majd jól öblítsük le!
- Főzzük meg őket – ezzel semlegesíthető a vegyszerek egy része; a művelet közben a gőzt ne lélegezzük be, és a konyhát jól szellőztessük ki!
- Igyunk ásványvizet, vagy használjunk vízszűrőt.
Az adalékanyag-mentes diéta
A krónikus csalánkiütésért többnyire az élelmiszer-adalék-; anyagok felelősek. Az adalékok mellett a krónikus csalánkiütésben szenvedőknek kerülniük kell az alkoholt, a fűszereket és az összes aszpirinszerű hatóanyagot tartalmazó gyógyszert is.
Az adalékanyag-mentes diéta jó hatással lehet a vegyszer érzékenységben szenvedőkre. Hiperaktív gyerekeknél az élelmiszer-adalékok szerepe mindmáig nem kellőképpen tisztázott.
Az adalékanyag-mentes diéta nagyon egészséges, de meglehetősen sok nehézséggel jár. Azt jelenti, hogy összes táplálékunknak teljesen friss, módosítatlan termékből kell készülnie (tehát nem tartalmazhat pl. sonkát, szalonnát, sőt, a főtt sült csirkében vagy az előre csomagolt salátákban is lehet valamennyi adalékanyag, ahogy a legtöbb éttermi étel sem mentes tőlük). Tudnunk kell, hogy a bor, a sör és minden más szeszes ital sokféle adalékanyagot tartalmaz anélkül, hogy ezt a címkéjükön feltüntetnék. Ugyanez a helyzet a csomagolatlan cukrász- és péksüteményekkel is.
Csak olyan fogkrémet használjunk, amely nem tartalmaz adalékanyagokat, vagy szódabikarbónával mossunk fogat. Lehetőleg ásványvizet vagy tisztított vizet igyunk – ez utóbbihoz kiváló minőségű szűrőt szerezzünk be.
Mit érdemes választani?
Mivel a gyógyszerek színezékeket és egyéb segédanyagokat tartalmazhatnak, ezekből is ajánlatos az adalékanyag-mentes változatokat keresni. Amennyiben a tünetek elmúlnak, megkezdődhet a tesztelés, de annak kiderítéséhez, hogy pontosan mely adalékanyagok I problematikusak, alighanem orvosi segítségre lesz szükségünk.
Krónikus csalánkiütés esetén fennáll a veszélye annak, hogy a tesztelés során súlyos reakciók lépnek föl, ezért ilyenkor orvosi ellenőrzés szükséges.
Az aszpirint és annak hatóanyagához hasonlót tartalmazó gyógyszerek hatását otthon soha ne teszteljük – az arra érzékenyeknél könnyen I életveszélyes reakciók léphetnek fel.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.