• gyógynövények
• gyógyszerek

Növényi gyógyszerek és gyógynövények betegségekre

A gyógynövények felhasználása a betegségek leküzdésében az őskortól egészen a múlt század közepéig vezető szerepet töltött be. Az ősember, aki a természetben élt, érthetően minden életszükségletét a természetből elégítette ki, így a természethez fordult, amikor szervezetében működési zavar állott be, azaz betegség gyötörte.

Amint azt az állatvilágban még ma is tapasztaljuk, az ősember is valószínűleg ösztönösen nyúlt a növényekhez, és különválasztotta a sok növény közül az egészségére jótékony hatásúakat. Elvetette azokat, amelyek mérgező hatást gyakorolhattak szervezetére.

Gyógynövények alkalmazása régen

Az ókori népek gyógyászai, a kínaiak, a görögök, zsidók, majd a rómaiak feljegyezték már a gyógynövényeket. Így Püthagorasz és Hippokratész már könyvet is írt az egészségre hasznos növényekről. A későbbi évszázadokban szerzetesek és apácák foglalkoztak a gyógynövényekkel való gyógyítással, divatba jöttek a gyógyteák. Az elmúlt két évszázadban a német Hahnemann és Rademacher, majd a híres wörishofeni papgyógyász, Kneipp voltak a győgynövénykezelések apostolai. Az elmúlt évszázad közepén azonban a kémia és a vegyi gyógyszeripar hatalmas fejlődésnek indult.

Gyógyszerek megjelenése

Ekkor keletkeztek egymás után a nagy vegyi gyárak, amelyek mind a mai napig a vegyileg összeállított gyógyszerkülönlegességeket olyan tömegben és reklámmal vetették a piacról, hogy ezzel egy időre teljesen háttérbe szorították a gyógynövények alkalmazását.

Nem szándékunk, hogy sok kiváló, vegyileg előállított gyógyszerkészítmény fontosságát és nélkülözhetetlenségét kétségbe vonjuk. Igaz ugyan, hogy elsősorban a természetes gyógymódokat javasoljuk. De, amint az életben ezt sok más téren is tapasztalhatjuk, az újítások iránti nagy lelkesedés idővel lelohad, a sikerek után csalódások is jönnek, és akkor az emberiség ismét visszatér a régi, bevált eszközökhöz, és igyekszik a régi szokásokat s a bevált eszközöket tökéletesítve ismét alkalmazni.

Mesterséges készítmények térnyerése

A régen bevált gyógynövények mint drogok egy időre eltűntek a gyógyszertárakból, és helyet adtak a jobbnak tartott és mesterségesen előállított készítményeknek. Az utóbbi időben a helyzet azonban ismét megváltozott. A gyógyászat megint reformkorszakát éli. Kiváló kutatók fáradoznak azon, hogy a gyógynövények igazi gyógyértékét behatóbban megismerjék, és a szenvedő emberiség szolgálatába állítsák.

A drogokban nem egy alkotórészt találunk, hanem többet, és jóllehet ezek az alkotórészek külön-külön ellentétes hatást fejtenek ki, mégis természetes összetételükben és természet adta összjátékukban a legnagyobb gyógyhatást fejtik ki.

Gyógynövények hatásai, működésük

A tudomány törvénnyé emelte, hogy több növény együttes alkalmazásakor a gyógyhatás tökéletesebb, mintha csak egyetlenegy levélből, fűből, avagy gyökérből készítjük a teafőzetet. A hatás tehát nem az egyes alkotórészek összegével egyenlő, hanem azt hatványozottan felülmúlja. A különböző gyógynövényekkel olyan anyagokat viszünk be a szervezetbe, amelyek rendes viszonyok között az egészséges ember szervezetében megvannak, amelyek azonban a szervezet beteg állapotában vagy megfogytak, vagy teljesen hiányoznak. A bevitt gyógynövények azonfelül ösztönzőleg hatnak a test szöveteinek sejtjeire. Azok élettani hatásait fokozzak, hogy termelhessék azon anyagokat, amelyek megvédik a szervezetet a betegségcsírák ártalmaitól.

A gyógynövények száma igen nagy, és kiválasztásuk, valamint mennyiségszerű felhasználásuk nagy gyakorlatot és tapasztalatot igényel. Természetes, hogy először a betegség lényegét kell tisztázni, és csak azután, de akkor is egyénileg lehet kiválasztani azon gyógynövényeket, amelyek a betegséget előidéző bajnál a megfelelő szervekre hatással vannak. A növényi gyógymódnak lényegében az a célja, hogy a testnek természet adta gyógyulási törekvéseit elősegítse.

A modern orvostudomány tehát elismeri a népi gyógyításnak valóban értékes megfigyeléseit és tapasztalatait. A ma élő kutató orvosok legkiválóbbjai, többek között a berlini egyetem büszkesége, von Bergmann professzor, Sauerbruch tanár, a kiváló sebész, figyelmüket mind a népies gyógyászatból fennmaradt gyógyszerekre irányították. A feledésbe ment gyógynövények ma már ismét nagy figyelemben részesülnek.

Mikor a leghatásosabb a gyógynövény?

Akaratlanul felmerül a kérdés, hogyan és milyen formában tudjuk ezen gyógynövényeket legjobban kihasználni? A legtökéletesebb alkalmazási mód, hogyha a beteg a gyógynövényt friss állapotban fogyasztja el vagy pedig frissen préselt nedvét issza. Ezen eljárást azonban csak ritkán alkalmazhatjuk, mert noha ilyen nedveket ma már forgalomba hoznak, azonban a sterilizálás nagyon csökkenti a növények hatóértékét. A gyógynövények egyik igen elterjedt alkalmazási módja, hogy a növényeket fürdőbe helyezzük. Az általánosan ismert fürdőféleség a fenyőfürdő, amikor a fenyőerdő kellemes és léleküdítő illatát – ami üdítően telíti a levegőt, elmélyíti a légzést és élénkíti a vérkeringést – varázsoljuk a beteg szobájába.

Gyógynövények és előkészítésük

E célból az összes fenyőfajták (boróka-, jegenye-, és vörösfenyő) kivonatait és ágacskáit megfőzzük, és azok szüredékét öntjük a fürdőhöz. Ezen fenyőfürdők az idegrendszer edzése mellett tüdő- és légzőszervek hurutjainál és idült reumáknál, valamint angolkóros gyermekeknél is javallhatók. Egy másik kedvelt hozzátétele a fürdőknek a zsurlófürdő. A zsurló egyebek mellett főleg mész- és kénsavas sókat tartalmaz. Magas hőfokon negyedórás fürdőket adunk különböző betegségtüneteknél, így köszvényes csomóknál, lábduzzanatoknál, fülbajoknál, a vese és hólyag idült hurutjainál, epekőrohamnál.

A kamillafürdőket talán legkevésbé kell kiemelni, annyira közismertek, hogy szinte első számú háziszerként becsülik meg. Sovány, vézna, kiütéses betegségek után megviselt gyermekeinket kamillás fürdőben fürdetjük, a csecsemőgyógyászok a bélhurutnál ajánlják a kamillafőzetben való fürdést. Fagyos testrészt, elhanyagolt sebet, furunkulusoktól megviselt bőrt, aranyértől megduzzadt végbélnyálkahártya és bőrzet határkörzetét mind kamillás fürdővel eddzük.

Szénapolyva felhasználása

A legnépszerűbb és orvosi szemmel is a leghasznosabb gyógynövényanyag, melyet mind borogatások, mind fürdők céljaira felhasználunk, a szénapolyva. Ha a gazda szénáját behordja, a behordás helyén hulladék képződik, ami a széna pelyvájából és a szénavirágból áll. Ezt használjuk fel borogatások, gőzölések és fürdők készítése céljából. E szénapolyva-főzetek élénkítik az anyagcserét, a vérkeringést. Ezen élénkítő és minden olyan folyamatnál, ahol – mint az idült gyulladásoknál – lerakódások, izzadmányok állnak fenn, az életfolyamatokat fokozó hatásánál fogva hatalmas gyógytényező, ami kiválóan alkalmas ezen lerakódások és izzadmányok felszívatására, azaz eltüntetésére.

Ilyképpen minden gyulladásnál, legyen az tüdő, mellhártya, hörghurut, a felső légutak hurutja, méh- vagy petefészek-gyulladás, hólyag- vagy vesebántalom, ízület stb., a szénapolyva a fájdalmat is csökkenti. A szénapolyvafürdő a test általános kiizzasztását célozza, miért is a fürdőt mindig jó melegen adjuk. Egy kiló szénapolyvát jól felforralunk egy nagy fazék vízben, és azt egészben vagy részben – ahogy az orvos előírja – öntjük a fürdőbe.

A szénapolyva felhasználása a gyógyászatban a következő leggyakoribb betegségeknél javallt a kezelőorvos előírása szerint fürdő, göngyölés, borogatás vagy teafőzet alakjában: a légzőszervek már említett hurutjainál, asztmánál, bizonyos hasmenéseknél, női és ízületi bajoknál, ideges emésztési nehézségeknél (dyspepsiák), vese- és hólyaggyulladásnál, furunkulózisnál, vérszegénység bizonyos fajtáinál. Alkalmazhatjuk ezen gyógynövényeket szárított formában, tea, szeszes kivonat vagy por alakjában.

Teák készítése gyógynövényekből

A tea vagy főzet készítésénél azonban figyelembe kell venni, hogy főzés közben bizonyos értékes illanó anyagok eltávoznak, erjesztők és vitaminok elroncsolódnak. Hogy valójában milyen értékesek a gyógynövények, annak legékesebb bizonyítéka, ha megfigyeljük az egészséges ösztöneit követő állatvilágot: kutyát, lovat, a legelő jószágot, amidőn keresgéli és megtalálja betegsége esetén a különböző gyógyfüveket, és megérzi és kiválogatja a neki megfelelőket. A téli álmából felébredt medve mérföldeket barangol, hogy meglelje a szamócát, a fekete áfonyát, a hashajtó moszatot, hogy gyomrát, beleit kellőképpen kitisztíthassa.

Röviden fel akarom sorolni a gyógynövények alkalmazásának különböző formáit: forrázatnál a gyógynövényeket forró vízzel leöntjük, azaz leforrázzuk és átszűrjük, kinyomkodva a szűrőn fennmaradó anyagot. A kivonat (extractum) úgy állíttatik elő, hogy az átszűrt anyagot szárazra sűrítjük be. Tinktúra a növényi anyagok alkoholos kivonata, amikor az összeaprított vagy durva párrá vagdalt növényeket 60%-os alkoholba áztatjuk. (Vigyázzunk, mert az alkohol tűzveszélyes!) Ezen áztatás 5-6 napig folyik. A tinktúrák előnye, hogy a kivonatolt gyógyanyagot hosszú éveken át tartják feloldva.

Ha a növényi anyagokat vízzel vonjuk ki és e kivonatot cukorban megfőzzük, majd hűvös helyen tartjuk, szirupot készítettünk. A gyógynövények gyűjtése és kellő felhasználása nagy szaktudást igényel. A gyűjtőnek ismernie kell a növényeket és azok fejlődését. A rügyeket például kifejlődésük előtt, a leveleket a növény kivirágzása előtt, a virágokat kinyílásukkor, a gyümölcsöket beérésük után, a gyökereket rügyfakadás előtt kell gyűjteni. A növény föld feletti részeit például száraz időben kell összegyűjteni, a gyökerek bármikor, de gyorsan szárítandók.

Gyógynövények begyűjtése

A legtöbb gyógynövényt a nyár derekán, július-augusztusban gyűjtjük össze. A begyűjtött növények szárítását lehetőleg közel a gyűjtés helyéhez, naptól védett tisztáson vagy padláson végezzük, utána levegős helyen zsákoljuk. A növényeket száraz időben kell gyűjteni, a hibás részeket eltávolítani, pormentes helyeken szárítani stb. Minden évben frisseket kell gyűjteni; mert a régiek veszítenek hatásukból. A leggyakoribb használat főzetek, azaz teák alakjában történik. A virágokat, leveleket, gyökereket, magokat bizonyos időn át forraljuk, leszűrjük és ezt isszuk.

Szakszerű alkalmazás, tudnivalók

A gyógynövényekkel való gyógykezelés, amint már említettem, sok tudást és tapasztalatot kíván. Ha szakszerűen alkalmazzuk, akkor a betegségek elleni küzdelemben ez is hatásos segéderő. E könyv kerete nem engedi meg, hogy részletesen foglalkozzunk az egyes gyógynövények különleges gyógyhatásaival. Akit ez érdekel, annak számos szakkönyv áll rendelkezésére. Itt csak mutatóul megemlítem, hogy néhány fontosabb betegségben milyen gyógynövények főzeteit szoktuk teaként nagy sikerrel alkalmazni.

Étvágytalanság és kiválasztás

Étvágytalanság és gyenge emésztés esetén bevált az ezerjófű, fehér üröm és a benedekfű. Vértisztítás céljaira a nagylevelű csalánt, a gyermekláncfüvet, a kutyabengekérget használjuk. A veseműködés és húgysavkiválasztás fokozására teát itatunk, ami gyalogfenyő, boróka és csipkerózsa keverékéből áll. Elsőrangú vizelethajtó a medveszőlőlevél, babhüvely, borókafenyő, zeller és petrezselyem keveréke.

Izzadás gyomorpanaszok és köptetők

A bodzavirág és hársfavirágtea a legjobb izzasztók közé tartozik. Idegmegnyugtatóként hat a narancsvirágtea, a komló, a macskagyökér és a citromfű. Gyomorhurut és hasfájdalmak esetén a kamillatea, a szárított áfonya, a borsmentatea tesz jó szolgálatot. Kóros izzadás esetén zsályateát igyunk, a jó hatás nem fog elmaradni. Kovasavtartalmú teákat adjunk tüdőbetegeknek. Kitűnő nyálkaoldó és köptető az izlandi zuzmó, illatos ibolya levele, a lándzsás útifű és zsiliz.

Felfúvódás és görcs ellen

Felfúvódásos, görcsös hasfájás esetén ánizsból, köményből és orvosi kalmusból főzzünk teát. Vérzések ellen mezei zsurló, cickafark és fehér fagyöngy keverékéből igyunk teát.

Cukorbetegség és vérszegénység

Cukorbetegségben jó eredménnyel használjuk az áfonyalevél, babhüvely és medveszőlőlevél keverékét, tea alakjában. Vérszegénység ellen a következő keveréket dicsérik: szagosmüge, ánizs és orvosi pemetefű keveréke. Végül székrekedés ellen jól bevált a kutyabengekéreg, rebarbara és kökény.

Mindezeket a növényi nedveket és teákat nem tanácsos megszakítás nélkül korlátlan időn át szedni, mert emésztési zavarokat, idegességet és veseizgalmakat is kiválthatnak. Fennálló vesebajoknál még árthatunk is. Ezért legyünk óvatosak, és szakorvosi tanács nélkül sohasem cselekedjünk. Végül mutatóként közöljük, hogy néhány betegségnél, azaz betegségtünetnél mely gyógynövényeket szoktak felhasználni.

Betegség – Gyógynövény (Lista)

Angolkór: kakukkfű, homoki gyopár, édeskömény, diólevél, pásztortáska.

Aranyér: bazsarózsa, ezerjófű, galagonya, hamamelis, kamilla, fehér csalán, borbolya, kutyabenge, ökör farok, senna, szerecsendió, zsálya, bokrétafa.

Asztma: pemetefű, útifű, benedekfű, majoránna, zsurló, kankalin, keserű mandula, füstiké.

Álmatlanság: százszorszép, szederlevél, fokhagyma, müge, macskagyökér, pajzsika, üröm, benedekfű, narancsvirág, fehér csalán.

Basedow-kór: galagonya, gyöngyvirág, medvetalp, chinakéreg, nadragulya, macskagyökér, anyarozs.

Bélkólika: cickafark, gyömbérgyökér, majoránna, nyírfalevél, rebarbara, uzara, ánizs.

Bélgyulladás: chinakéreg, bazsalikom, kámfor, boróka, kömény, keserű mandula, martilapu, ricinus, cickafark, zsálya, szederlevél.

Bélvérzés: csipkebogyó, hamamelis, szerecsendió, tölgy.

Bőrmegbetegedések: ezerjófű, áfonya, medvetalp, müge, csalán, százszorszép, fokhagyma, nyírfa.

Bőrviszketés: tamarindus, árvácska, borsos menta, tölgy, veronika.

Búskomorság: majoránna, citromfű.

Cukorbaj: fekete üröm, áfonya, gyermekláncfű, szederlevél, zsálya, ezerjófű, fokhagyma, korpafű, pásztortáska, kürtike, csalán.

Csalánkiütés: csalán, cickafark, anyarozs, napraforgó.

Csuklás: ánizs, kapor, ámbrafű.

Csúz: árvácska, gyöngyvirág, hársfa, kámfor, levendula, sás, szappanfű, citromfű, csipkebogyó, százszorszép, boróka, borsos menta, jamborandus, petrezselyem, iglice, repkény, pásztortáska, szerecsendió, bodza, vöröshagyma.

Ekcéma: szederlevél, zsálya, bab, zsurló, csalán, ibolya, korpafű.

Elhájasodás: boróka, cickafark, csalán, ezerjófű, fahéj, üröm, pacsirtafű, gyömbér, kapor.

Epehajtó: fekete üröm, édes páfrány, vidrafű, fecskefű, borsmenta, ámbrafű, borbolya, pemetefű, rebarbara, medveszőló, zsálya, füstiké, gyermekláncfű.

Epekőbaj: áfonya, ámbra, rebarbara, kürtike, orbáncfű, fecskefű, nadragulya.

Havivérzés-fokozódás: anyarozs, fahéj, gyöngyvirág, lóhere, zsurló, útifű.

Égési sebek: csalán, fehér csalán, martilapu, lenolaj, zsiliz, tölgy.

Érelmeszesedés: árvácska, vöröshagyma, anyarozs, pásztortáska, galagonya, nyírfa, pemetefű, zsurló, gyalogfenyő, diólevél, citromfű.

Étvágytalanság: diólevél, condurangó, chinakéreg, szurokfű, komló, kakukkfű, véres pimpó, üröm.

Fagyás: tölgy, fehér csalán, perubalzsam.

Fehérfolyás: pásztortáska, repkény, tölgy, áfonyabogyó, libapimpó, zsálya, zsurló, iglice.

Fejfájás: kalánfű, konyhakömény, szerecsendió, anyarozs, nadragulya, árvácska, narancs, chinakéreg.

Gyomorfekély: martilapu, müge, somkóró, repkény, eukaliptusz, tölgy, vöröshagyma, kökörcsin, pajzsika, útifű.

Lábszárfekély: útifű, kamilla, kökörcsin, martilapu, százszorszép, zsurló.

Felfúvódás: csikófark, mályva, pacsirtafű.

Féreghajtó: kutyabenge, diófa, vöröshagyma, cickafark, gyermekláncfű.

Fogínygyulladás: áfonya, zsálya, zsurló, rathánia, vízitorma.

Fülzúgás: korpafű, chinakéreg, ökörfark, pajzsika.

Garat- és gégehurut: beléndek, senega, bodza, ámbrafű, kamilla, zsálya, kökörcsin, vérfű.

Görcsök: bazsarózsa, fagyöngy, árvácska, kálmus, pajzsika, sáfrány, fekete üröm, hársfa, nadragulya.

Gümőkór: repkény, berkenye, bazsalikom, kökörcsin, fecskefű, martilapu.

Gyomorerősítők, étvágyjavítók: condurango, fahéj, gyermekláncfű, gyömbér, kakukkfű, kömény, narancs, rebarbara, paprika, chinakéreg, útifű, zsálya, földi repkény.

Gyomorégés: ezerjófű, gyömbér, kökörcsin, ánizs, üröm, burgonyáié, vidrafű.

Hashajtók: diófa, bodza, ricinusolaj, savanyú káposzta, senna, sárfű, tamarindus, áloé, édesgyökér, fekete szeder, kutyabenge, podiphilum.

Dugítok: áfonyabogyó, boróka, cickafark, kapor, keserűfű, lóhere, gyömbérgyökér, borsmenta, keserű mandula, macskagyökér, uzara, zab, pacsirtafű, rebarbara, zsálya; zsiliz, mérges saláta, zsurló.

Hasfelfúvódás: vidrafű, ipecacuana, kömény, ánizs, gyermekláncfű, üröm, boróka, borsmenta.

Hártyás: narancs, szerecsendió, áfonyalevél, gyömbér, citrom, csalán.

Hólyagpanaszok: beléndek, százszorszép, babhéj, spárga, útifű, kürtike, boróka, bodza.

Hólyaghurut: áfonya, spárga, senega, útifű, zsiliz, hamamelis, repkény.

Húgyhajtók: boróka, citromfű, kömény, spárga, szederlevél, lestyán, komló, jaborandus, fekete bodza, nyírfa, fecskefű, kürtike.

Húgykövek: áfonyalevél, spárga, vízitorma, medveszőlő, korpafű, szagosmüge, csipkebogyó, boróka.

Húgysavlerakódás: korpafű, fecskefű, sarsaparilla, bojtorján, csalán, iglice.

Ideggyengeség: citromfű, tárnics, cickafark, farkasalma, kakukkfű, levendula, narancs, lobélia, macskagyökér.

Ideggyulladás: hársfavirág, bodza, rozmárig.

Izzasztók: szederlevél, orbáncfű, bodzalevél, hársfa, gyalogfenyő, jaborandus.

Kankó: medveszőlő, áfonya, zsiliz, komló, bazsalikom.

Kopaszság: rozmaring, zsurló, vöröshagyma, árnika, csalán.

Köhögést gátlók: senega, kankalingyökér, keserűfű, gyalogbodza, füstiké, árvácska, ánizs, martilapu, mályva, ökörfark, lóhere, repkény, vöröshagyma, zab.

Köptetők: ánizs, savanyú eper, százszorszép, senega, kakukkfű, kankalin, izlandi zuzmó, édesgyökér, kömény.

Lábizzadás: kamilla, fűz, diólevél, zsurló.

Láz: árnika, palástfű, százszorszép, hársfavirág, kakukkfű, kökörcsin, kamilla, kutyabenge, útifű.

Légzőszervi tüneteknél: benedekfű, vizitorma, zsálya, bodzavirág, ökörfark, harmatfű, csalán, vöröshagyma, mustár.

Májmegbetegedéseknél: máj virág, chinakéreg, csalán, kürtike, pásztortáska, podiphilum, áloé, sarsaparilla, vízitorma, zab, pemete, útifű, fecskefű.

Nátha: ámbrafű, majoránna, ökörfark, korpafű, zsálya, eukaliptusz.

Orrvérzés: hidrasis, fahéj, iglice, útifű, rathania, sáfrány.

Prosztata-megnagyobbodás: spárga, tök, kökény, gyűszűvirága nyárfa.

Rekedtség: almaié, medvetalp, ökörfark, édesgyökér, martilapu, mályva, vöröshagyma.

Sápkór, vérszegénység: fekete üröm, benedekfű, vízitorma, repkény, citromfű, kakukkfű, hársfa.

Sárgaság: keserűfű, benedekfű, áloé, kutyabenge, majoránna, üröm, repkény, vízitorma, rebarbara.

Szamárköhögés: ánizs, útifű, százszorszép, sáfrány, senega, cickafark, keserű mandula, ipecacuana, kamilla.

Szélhajtok: bazsalikom, édeskömény, kapor, aranyvirág, rozmaring, sáfrány, szappangyökér, kálmus, kakukkfű, szerecsendió, útifű, zsálya.

Ülőidegzsába, isiász: bab, hársfa, levendula, orbáncfű, zab, borbolya.

Vértisztítók: bodza, csalán, diólevél, füstiké, zsálya, szederlevél, sarsaparilla, kutyabenge, ördöggyökér, senna, gyermekláncfű.

Vízkórság: áfonya, bab, füstiké, gyermekláncfű, kutyabenge, majoránna, müge, rozmaring, sarsaparilla, spárga, szederlevél, vízitorma, zsálya.

Zsába: kankalin, verpimpó, lobélia, macskagyökér, boglárka, borsmenta, chinakéreg, nadragulya, paprika, útifű, ökörfark, vidrafű.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.